Kilencrészes sorozatunkban az év kiemelkedő válogatott sikereire igyekszünk visszaemlékezni. 2014 után újra világbajnoki címet szerzett egy magyar utánpótlás-válogatott, a Kovács Róbert és stábja által vezetett U18-as csapatunk a vb-döntőben a házigazda Szerbiát győzte le Belgrádban.

Fotó: Dobos Sándor

„Ne csak egy verseny legyen ez a mostani, hanem A verseny. Legyenek együtt, próbáljanak valami nagy dolgot együtt végrehajtani. Gyerekekről van szó, úgy is kell viselkedniük, mint a gyerekek: össze kell zárni, szeretni kell egymást, és ha be kell menni a vízbe, ott keményen és bátran játszani!" - így vezette fel Cseh Sándor utánpótlás szakmai vezető az U18-as belgrádi világbajnokságot, hozzátéve, a stáb tagjainak pedig senkinek, csak saját maguknak kell megfelelnie.

„Én azt hiszem, hogy életemben nem voltam ennyire fáradt, mint amennyire most az vagyok" - ezt Kovács Róbert szövetségi edző mondta a világbajnoki döntőt követően, már a belgrádi szálloda előterében.

Összezártak, kemények voltak, valami nagy dolgot hajtottak végre, szerették egymást (a múlt idő indokolatlan), és megfeleltek saját maguknak - katartikus és felejthetetlen élményt jelentett az U18-as belgrádi világbajnokság augusztusban Belgrádban.

A sorok írója is ott volt a csapattal a torna alatt, és szinte tapintható csapategységet látott ebben a tíz napban: mosolyt, higgadtságot, magabiztosságot, végtelen profizmust és érettséget. A közös programokon, a reggelik, ebédek és vacsorák alkalmával is eltökéltséget, a kellő időben lazaságot, egy-egy elegáns poént, összetartást (fegyelmezetlenségnek csíráját sem véltük felfedezni). Ahol mindenki tudta a helyét, szerepét, a vezérek parton és vízben is kiválóan irányítottak, biztosították a tartást, tekintélyt a csapatnak - egy pillanatra sem remegtek meg a kezek s lábak.

A magyar válogatott úgy nyerte meg a világbajnokságot, hogy egyetlen másodpercre sem vezetett ellene egyik rivális sem.

„Tavaly az Eb-3. hely után kitűztük magunk elé azt a célt, hogy idén világbajnokságot szeretnénk nyerni. Meg is valósítottuk. Mi voltunk a legjobb csapat, bárki aki utunkba állt, azt legyőztük. Ha taktikáról kellene beszélni, azt mondanám, hogy a kulcs a védekezésünkben rejlett, emellett olyan csapat voltunk, amelyikben mindenki a másikért küzdött.
Hatalmas motivációt ad, hogy meglett az első világbajnoki címem, ráadásul egy magyar-szerb döntő végén, Belgrádban" - ezek Szalai Péter szavai, a csapat egyik vezére roppant érett játékot mutatott be a vb-n, azóta is folytatja remek játékát a KSI-ben, ennek is köszönhető, hogy Varga Zsolt meghívta a válogatott januári összetartására.

„meglett az ELSŐ világbajnoki címem" - fogalmazott tehát, mi ez, ha nem zsigeri elköteleződés a sportág iránt.

Pedig nem úgy indult az egész, hogy ennyire imponáló lesz a mieink játéka, a megérkezés másnapján a görögökkel kétkapuztak a srácok a Crvna zvezda otthonául szolgáló uszodában, nos, finoman szólva is megijedtünk. Nem pörögtek úgy a fiúk, ahogyan illett volna - ezután viszont lapoztak, és a két bemelegítő csoportmeccs (31-4 Üzbegisztán, 25-3 Kazahsztán ellen) után repesztettek egy 9-4-es győzelmet Horvátország ellen.

Elképesztő védőmunkát tett le az asztalra a csapat, és a Kuvait elleni 27-2-es siker után még egy lapáttal rátettek a fiúk a negyeddöntőben. Az olaszok elleni 11-4 már azoknak is felnyitotta a szemét, akik addig kételkedtek a mieinkben (már ha voltak még akkor olyanok). A csapatkapitány, Gaszt Roland is parádézott ezen a meccsen (3 gólt szerzett, ő lett a meccs legjobbja), ahogyan a spanyolok elleni elődöntőben is.

Ott négy gólt lőtt, a végül a torna legjobb kapusának választott Gyapjas Viktor ihletett formában védett, a talán legjobb meccsét játszó Szécsi Marcell sorra harcolta ki középen a fórokat. A félidőben még csak 2-1-re vezetett a magyar válogatott, de 7-3-nál már megnyugodtunk, ezt a csapatot nem lehet semmilyen körülmények között megingatni.

A döntőben sem lehetett, pedig gyűltek felhők: a mérkőzés előtti órákban hatalmas sötétség és szélvihar csapott le Belgrádra, esni viszont nem nagyon esett. Gaszt Roland utólag sorsszerűnek érezte ezt a vihart is, minden úgy alakult a nap során, hogy újabb adrenalinlöketet és sajátos atmoszférát adjon a döntőre. Amelyre szintén higgadtan készültek a fiúk.

„Néha a csend a legjobb egy nagy meccs előtt. Ha csendben vagy, sokkal többet megtudsz az ellenfélről" - mondta később Gaszt Roland, a pécsi utánpótlás büszkesége.

Végig dominált Szerbia ellen a magyar válogatott, a vb előtt a felnőttválogatott edzésére is meghívót kapó, a szinte biztosan a következő évek egyik meghatározó játékosává avanzsáló Nagy Ákos 4 gólt vágott (Gaszt és Szalai 3-3, Leinweber Olivér 2, Bede Marcell 2, Szépfalvi Gergely és Varga Vince 1-1 gólt ért el), hogy aztán a végén mégis kelljen izgulnunk egy kicsit. Kicsit? Borzasztóan nagyot!

Kis játékvezetői segítséggel a végén egyenlített Szerbia, ráadásul még támadhatott a győztes gólért az utolsó 15 másodpercben. Igazságtalan lett volna, ha betalál, nem is lett így, hogy aztán a büntetőpárbajban Gyapjas Viktor helyére a harmadik körben bejöjjön a honvédos Csite Loránd, és megfogja addigi pályafutása legfontosabb 5 méteresét. A végén a higgadt Bede Marcell lőtte a győztes büntetőt, az ezt és a vízbe ugrást telefonnal megörökítő videónk (elnézést a remegő képért) a waterpolo.hu Facebook-oldalán 702 000 embert ért el eddig, több mint 11 500 kedvelést kapott és 284 000 alkalommal indították el.

Merthogy világbajnoki aranyérmet értek ezek a pillanatok, a szerbek ellen, Belgrádban, egy nappal nemzeti ünnepünk előtt, egy csodálatos utazás végén. A magyar zászlóért Biros Samu, háromszoros olimpiai bajnokunk, Biros Péter fia szaladt el a kispadhoz - ő és Szécsi Marcell, Szécsi Zoltán fia a családi hagyományokat is folytatta Belgrádban.

A remek centermunkát végző, gólerős Szépfalvi Gergely, a nagy munkabírású Ionescu Erik, a páratlan fizikai adottságokkal és bombaerős lövéssel rendelkező Varga Vince, a szegedi utánpótlás pimasz és szintén gólerős tehetsége, Leinweber Olivér és a később az U16-os vb-n aranyérmet szerző Balogh Botond szerepe is meghatározó volt ezen a tornán.

Nagy Ákos, Szalai Péter és Varga Vince az U19-es Európa-bajnokságra is elutazhatott pár héttel később (Gyapjas Viktor csak azért nem, mert az utazás előtti napon ujját törte).

Magyar utánpótlás-válogatott 2014-ben nyert utoljára világbajnoki címet, éppen az ifik, Isztambulban, Manhercz Krisztiánnal, Vogel Somával, Nagy Ádámmal a soraiban.

Ezt a hosszabb szünetet sikerült most megtörni a belgrádi aranyéremmel. Köszönjük, fiúk!

A világbajnok magyar válogatott:

Gyapjas Viktor (Ferencváros), Csite Loránd (Budapesti Honvéd) - kapusok

Szépfalvi Gergely (KSI), Szalai Péter (KSI), Nagy Ákos (KSI), Biros Samu (Eger), Szécsi Marcell (UVSE), Ionescu Erik (UVSE), Bede Marcell (KSI), Gaszt Roland (Pécs), Varga Vince (Ferencváros), Leinweber Olivér (Szeged), Balogh Botond (BVSC) - mezőnyjátékosok

Vezetőedző: Kovács Róbert. Edző: Lukács Gergely. Kapusedző: Kardos István. Utánpótlás szakmai vezető: Cseh Sándor