Jegyzet – a férfibajnokság margójára

Emlékeznek még a nyárra?
1-es sapkában Nagy Viktor!
2-es sapkában Gór-Nagy Miklós!
3-as sapkában Madaras Norbert!
…
És így tovább, és így tovább, engedelmükkel most nem feltétlen ragadnék le a neveknél, sokkal inkább az azok bemondását kísérő hatezres tapsnál.
A bizonyítéknál.
A bizonyítéknál, amely kristálytisztán jelzi a vízilabda magyarországi népszerűségét; a bizonyítéknál, amely jól mutatja, mi számít színvonalasnak; a bizonyítéknál, amely egyszersmind összefoglalja mindazt, amelyet valódi, nem pedig kereskedelmi eszközökkel felfújt értéknek nevezünk.
Tekintettel arra, hogy a nagy igazolási hullám az eddigi külföldön szereplő klasszisokat is hazarepítette (Madarast és a Varga testvéreket például hosszú idő után láthatjuk újra magyar klub sapkájában játszani), valamint hogy az eddig itthon szereplő zsenik egyike sem engedett az „euró csábításnak”, hétről hétre magyar medencében varázsolnak azok, akik láttán a margitszigeti Európa-bajnokságon vörösre tapsolta a nagyérdemű a tenyerét. És ha ehhez hozzávesszük, hogy Benedek Tibor szövetségi kapitány bő keretéből a többiek is idehaza pólóznak, valamint a Horkai György vezetésével az utánpótlás világversenyeken hőssé váló ifjak tovább bontogathatják szárnyaikat a csapatokban, nyugodtan mondhatjuk, elsőrangú bajnokság van kilátásban.
A szereposztás tehát parádés!
„A bajnokságunk erejét klubcsapataink nemzetközi szereplése mutatja majd igazán meg” – fogalmazott Benedek Tibor, mintegy utalva a legjobbakkal szemben támasztott magas követelményrendszere, a harci tűz folyamatos ébren tartására. Mert az egy dolog, hogy az urak itthon egymás ellen folytatnak majd őrült csatákat, közben többek között a szerb, horvát, montenegrói, olasz, spanyol elitgárdák ellen is meg kell, hogy mutassák, mit is tudnak.
Noha a játékosként három olimpiai aranyérmet szerző mester többször hangsúlyozta, lépésről lépésre halad, vb, Eb hasonló fajsúllyal bír, mint az ötkarikás viadal, talán nem túlzás a megállapítás: az öltöző eldugott sarkában titkon felvette, és mostantól hordja, le sem veszi a riói szemüveget.
Az előttünk álló szezon különlegességét adja, hogy a médiában nagy hármasként elkeresztelt Eger, OSC, Szolnok trió mellett szép számmal akadnak olyan csapatok, amelyek ellen még ők sem mehetnek biztosra, avagy a középmezőny megerősödése jelenti az igazi garanciát a pompára.
„Azt hiszem, sokszor borul majd a papírforma…” – a hét végi kupameccsek után Märcz Tamás, a mind inkább feltörekvő BVSC szakvezetője nyilatkozta ezt, megerősítve, hogy az előre borítékolható mérkőzések száma valóban csökkenő pályára állíttatott.
Momentán kell ennél több?
Egymás ellen vívnak majd éles csatát a kedvencek (aztán egy sör mellett rendezik az esetleges vizes nézeteltéréseket, ne aggódjanak!), Szivós Marci fogja majd Varga Danit és fordítva, Hosnyánszky Norbi lövését fogja, vagy nem fogja Nagy Viktor, Gór-Nagy Miki és Decker Ádám vív kegyetlen csatát a Hárai Pufi, Bedő Krisztián center kettőssel. És akkor még olyan remek játékosok, mint Biros Péter, Kis Gábor, Kiss Gergő (és a sort sokáig folytathatnánk…), valamint a légiósok szóba sem kerültek. Hiába, no, máris elmereng az ember, jelenetek tucatjait játssza le magában, türelmetlenül várja, hogy kezdődjön már.
Jelentem, kedden kezdődik végre!
Szép kis perfromansznak nézünk elébe, na!
Mert ugye, emlékeznek még a nyárra…?

Amler Zoltán