Már újév napján a vízben volt, és hat napon át készült együtt a férfiválogatott a Komjádi uszodában – igaz, az eredeti tervekhez képest nem az Európa-bajnok horvátokkal zajlottak a kétkapus gyakorlások, hanem a három pesti európai kupacsapattal. Varga Zsolt szövetségi kapitány ugyanakkor amondó: bár másként alakult az összetartás, így is rendkívül hasznosnak bizonyult.

Fotó: MVLSZ/Kovács Anikó

Miután a horvátok a betegségek miatt lemondták a budapesti vizitet, férfiválogatottunk mégsem ott folytatta, ahol Splitben abbahagyta – velük vívtuk ugyebár az Eb-döntőt szeptember 10-én –, hanem három nap komolyabb állóképességi és tornatermi edzés, plusz taktikai csiszolgatás után az OSC-vel, a Vasassal és a Fradival játszott gyakorlómeccset az edzőtábor második felében.

Varga Zsolt szövetségi kapitány péntek este kifejezetten pozitív hangulatban értékelte a hatnapos együttlétet. „A legfontosabb az volt, hogy együtt legyen a csapat, együtt készüljön, a játékosok együtt egyenek, beszélgessenek. A hét, ugye, másként alakult az eredeti tervhez képest, nem jöttek a horvátok, így a klubcsapatokkal játszottunk, emiatt pedig a keret folyamatosan alakult, hiszen az aktuális meccsen a játékosok mindig átmentek a saját klubjukba. Így ugyan az alapcsapat nem gyakorolt együtt folyamatosan, viszont sokkal több játékost tudtam megnézni, a kereten kívül behívott junioroknak is jóval több idő jutott. Azaz nagyon hasznos volt ez az egy hét, azt kell mondanom, előre nem is láttam, hogy ennyire hasznos lehet.”

Bár egyértelmű, az Eb-döntős vetélytárssal vívott tesztmeccsek más nívót képviseltek volna, egyáltalán nem baj, hogy végül így alakultak a dolgaink, ahogy. „Nyilván más, amikor a horvát válogatottal játszunk, és négy negyeden át nagyon koncentráltan, fegyelmezetten kell vízilabdázni – mondta erről Varga Zsolt. – Annyi kétely viszont egyébként is motoszkált bennem, hogy az eredeti menetrend szerint kevés idő lett volna a taktikai gyakorlásra, és ezt a részt azután tudtuk volna folytatni, hogy a horvátok elmennek, így viszont több idő jutott erre, az állóképességi munkára, a hét második felében pedig játszhattunk, és az európai kupacsapataink felkészülését is segíthettük. Összességében nagyon más jött ki ebből a hétből, amit eredetileg gondoltam, ám én úgy vagyok vele, és így kell legyen ezzel mindenki, hogy mindig a megoldásokat kell keressük, azaz nem ragadunk bele a problémákba, hanem az adott élethelyzetből kihozzuk a legtöbbet.”

A kapitány látott sok jót, meg persze akadt néhány „megjegyezni való is”, azt azonban rendkívül elégedetten konstatálta, hogy a kereten kívül meghívott négy tizenéves tehetség milyen remekül illeszkedett be. „Nagyon jó dolgokat láttam, meg persze azt is lemérhettem, ha valaki valamiben el van maradva, akár fizikálisan is, nekik ki tudtam jelölni az utat, hogy milyen munkát kell elvégezniük. A juniorokkal kapcsolatban kifejezetten pozitív benyomásokat szereztem, egyértelműen jót tett nekik, hogy ezen a szinten is tesztelhették magukat, meg én is őket, mert ugyan ob I-ben vízilabdáznak, de azért a válogatott és a nemzetközi kupacsapatok mérkőzése más szint.”

A hat nap során a kapitány az edzések előtt és után is szánt időt arra, hogy egyenként elbeszélgessen egy-egy kerettaggal. „Szeretek tisztában lenni azzal, hogy kivel mi történik, amikor jól játszik, vagy amikor kevésbé jól, hogy mi van otthon a családban, mert az például rendkívül erősen hat a játékosokra. A megfelelő teljesítményhez ugyanis elengedhetetlen, hogy otthon minden rendben legyen – arról például fontos tudnom, ha a gyerek beteg, mert ha ez a helyzet, akkor tiszta sor, hogy a játékos nem alszik rendesen. Nem feltétlenül erről volt szó most ezen a héten, meg nem is mindenkinél, mert nyilván elsősorban az érdekel, hogyha mondjuk valaki el van akadva az épülési folyamatának egyik eleménél, akkor mi lehet amögött. És persze egyeztetjük a szakmai célokat, miben várom, hogy tovább fejlődjék, és így tovább. Fontosak ezek a leülések, hogy lássam a teljes hátteret, és persze segítsek is egy-egy tanáccsal, ha a játékos esetleg igényli – bármilyen téren.”

Végül arról kérdeztük a kapitányt, milyen érzés volt edzői karrierje során először irányítani a válogatottat saját klubcsapata, az FTC-Telekom ellenében. „Picit kívülről néztem a Fradit, ami még nem fordult elő, és úgy voltam vele, hogy ellenfélként figyeltem, ugyanakkor azt is felmértem, hogy mit kellene javítani majd a jövőben, és ez ebből a perspektívából is kifejezetten érdekes és hasznos gyakorlásnak bizonyult.”

Ennek alkalmasint már jövő héten hasznát vehetik a zöldek, hiszen szerdán máris folytatódik a BL (Berlinbe utaznak, a Spandauhoz, míg az OSC-re egy „derűs” bresciai kirándulás vár) – a válogatott pedig legközelebb március első vasárnapján találkozik, amikor két edzésre lesz mód, mielőtt buszra száll a társaság, hogy Zágrábba utazzon a Világkupa-sorozat első selejtezőtornájára.