De vajon milyen hatással vannak a női vízilabdára az új szabályok? Erről eddig kevesebb szó esett – úgyhogy ideje volt megkérdezni Merész András szövetségi kapitányt, aki tett néhány figyelemre méltó észrevételt.

Fotó: Kovács Anikó / Archív

Igaz, a férfi pólósokkal ellentétben a hölgyeknél végképp nincs nemzetközi tapasztalat, hiszen az európai kupák is csupán novemberben indulnak, és a bajnokság is nem rég startolt. Így aztán az sem csoda, hogy Merész András is némiképp várakozó állásponton van.

„Kíváncsi leszek, hogyan alakul ez az egész – mondja válogatottunk szakvezetője. – Decemberben lesz az első Világliga-selejtezőnk Olaszországban, a tavalyi lebonyolítás alapján úgy gondolom, a másik ágon szereplő országokból jönnek a játékvezetők, azaz lehet egy angol, ami helyből érdekes lenne, illetve spanyol vagy orosz. Majd kiderül. Amikor az első értelmezések napvilágot láttak, utána a női ifi Európa-bajnokságon beszélgettem Lonzival, Perisiccsel és Sostarral; Lonzi csak azt hajtogatta, „everything is clear” (minden világos), mi pedig csak annyit tudtunk hozzáfűzni: legfeljebb neki. Kint tartottak a törököknek egy szeánszot, amiből sok értelmeset nem tudtunk leszűrni, a négyszemköztik során Perisics és Sostar véleményéből pedig valami hasonló jött le, ami nálunk Lex Stex néven vált ismertté.”

Merész András megkérte az Amerikában végzett és még most is pólózó Győri Esztert, hogy ellenőrizze neki az itthon keringő fordítások pontosságát, ám lényegi eltérést nem látott, csupán apróságokat. A legutóbbi FINA-értelmezés kapcsán viszont előkerült egy pont, ami eddig nem tűnt fel: mégpedig az időhúzásra vonatkozó felsorolásnál ötméterest érő szabálytalanságként említik, ha a védekező csapat hat az öt ellen szándékosan eldobja a labdát az ellenfél javára megítélt szabaddobásnál az utolsó 30 másodpercen belül.

„Mi elég sokszor operáltunk ezzel, Londonban ugyebár az oroszok elleni negyeddöntőn, Szivós Marci orrba-szájba ezt csinálja, az ifik is ezzel nyertek Máltán a horvátok ellen voltaképpen. Igaz, Horkai Gyuri múltkor említette, hogy szerinte azért friss ez a szabálypont, mert a horvátok elintézték, hogy még utólag gyorsan belekerüljön a máltai tapasztalatok fényében. Más kérdés, hogy a szabály egyértelműen hat az ötöt említ, azaz nem azt, ami a legtöbbször történik, hogy egyenlő létszámnál dobják el a labdát. Viszont halkan kérdem, mi a helyzet hat a négynél, vagy öt a négynél adott esetben? Az ugyanis nincs beleírva. Ebből is látszik, elég ad hoc jellegű a dolog...”

Ami a lényegi változásokat, a szabálytalanságok megváltozott megítélést illeti, Merész András szerint a delegátusok is amondóak: túl nagy változás nincs, a kétkezes fault és a félpályán túli szabálytalanságok jelentik az újdonságot.
„Amit még ír a FINA-szabály, hogy nem lehet a másik játékos lábán-hátán átúszni, az már ezer éve kiállítás – már a szabálykönyv szerint. Csak meg kell nézni, ugyanazzal az ábrával szemléltetik, amit már én is láttam gyerekként hetvenkettőben, amikor először adtak szabálykönyvet a kezembe. Jellemző, hogy azóta tényleg nem cserélték le a rajzokat, mutatja a hozzáállást...”

A kapitány mindenesetre üdvözölné, ha a módosítások után kissé szellősebbé és gyorsabbá válna a nők játéka is, egy rendkívül fontos férfi-női különbségre azonban felhívta a figyelmet.
„A fiúknál ugyebár bejött most az egy kéz kint-egy kéz lent védekezési technika, ami náluk kizárja a bunyót. A nőknél viszont tokától bokáig dresszben vannak a játékosok, azaz ha mostantól legálisan lehet egy kézzel fogni a víz alatt, akkor a női vízilabda sokkal durvábbá válhat a férfinál, mert úgy fogják rángatni egymást, mint az istennyila. Ezt mondtam Sostaréknak is, remélem, figyelnek rá.”

Az első komoly teszt a novemberi Bajnokok Kupája-selejtező Egerben, ahol jó csapatok társaságában láthatjuk majd a nemzetközi felfogást. „Bár arra nem vennék mérget, hogy ami kiállítás lesz november elején Egerben, azt ugyanúgy befújják december 17-én Rómában is” – jegyezte meg ennek kapcsán Merész maestro.

A trendekkel kapcsolatosan még hozzátette: „Remélem, a magyar értelmezésekből lassan kiveszik azokat a dolgokat, amik nincsenek benne a nemzetköziben, például az, hogy a kapus nálunk burokban van. Bár amíg a nemzetközi felfogás nem konszolidálódik, addig mindegy, mi mit gondolunk. Összességében egyébként az eddig látottak alapján azt mondhatom: a gyengébb fizikumú játékosokat közelebb hozza az erősekhez az új felfogás. Majd kiderül, a nőknél ez hogy csapódik el, különösen a center-bekk viszonylatban. Mindenesetre remélem, hogy Bujka Barbi nem csupán szeptember tizennyolcadikáig számított a mezőny egyik legjobb centerének, hanem ezután is az maradhat.”