Mint beszámoltunk róla, a Hungerit-Szentes 10–6-ra győzte le az UVSE-Centrál csapatát a női döntő második mérkőzésén. Alább nézzük, hogy látták a főszereplők, többek között a hazaiak meglepetésembere.

A meccs történéseit itt lehet visszaolvasni.
 
Tóth László, a Szentes vezetőedzője: „Olyan pszichikai állapotban játszottak a lányok, olyan koncentráltan, ahogy a nagy könyvben meg van írva. A védekezés és a kapusteljesítmény extra volt, ezt az UVSE-t hat gólon tartani nem véletlenül nem sikerült eddig senkinek. Két olyan pillanat volt, amely fordulópont lehetett volna, ekkor idegesen játszottunk, azzal is foglalkoztunk, amivel nem kellett volna – ezért kértem kétszer is a megszokottnál furcsább pillanatban időt. Meg kell nyugtatni a csapatot. Talán sikerült. A legfontosabb számomra a győzelem mellett a lányok tekintete volt: szikráztak a szemek a védekezés során, ami kimondottan boldoggá tesz! Erre lehet alapozni.”

Áts Bertalan, az UVSE vezetőedzője: „Gratulálok a Szentesnek. Ellenfelünknek több olyan játékosa volt, aki elkapta a fonalat, aki pontosabban lőtt – arról nem beszélve, hogy Bolonyai Flóra nagyszerűen védett. Az emberelőnyös helyzeteinket sajnos elkapkodtuk, nem játszottunk jól. A Szentes katlanjában nehéz játszani, ezt tudtuk, korrekt játékvezetés mellett, jó hangulatú meccsen egyenlítettek. Hogy a lelkeket kell-e most ápolni? Mindig kell, most sincs ez másként. Volt, aki azt kérdezte, szétesett-e a csapatom – szó sincs erről, kikaptunk, előfordul az ilyen, megyünk tovább, vasárnap otthon nyerni kell, megtartani a pályaelőnyt.”

Bolonyai Flóra, a Szentes kapusa: „Nagy mérkőzés volt, örülök, hogy jó játékkal győztünk, és kiegyenlítettük a döntő állását. Az elején nagyon beindultunk, jó volt a védekezés, nekem is sikerült labdákat fogni, elléptünk tőlük. Tudtunk, hogy nem adják fel, hiszen az UVSE jó csapat, nagyon oda kellett figyelnünk, hogy megtartsuk az előnyünket.”

Tóth Ildikó, az UVSE játékosa: „Az elején az ellentétje történt annak, mint ami a Hajós uszodában volt: most ők kezdtek sokkal jobban. Rohantunk utánuk, ez pedig sajnos a játékunk minőségében is jelentkezett: elkapkodtunk a helyzeteinket. Lelkileg talán most némileg jobb állapotban vannak, éppen ezért bizonyosan leülünk majd közösen, átbeszéljük a dolgainkat, csapatkapitányként kitalálok valamilyen programot, amely során rendet teszünk a fejekben. Gond nincs, az állás1–1, megyünk tovább.”

Győri Eszter, a Szentes játékosa: „Alaposan felpörgött a csapat, így kezdte el a meccset, és így is fejezte be. A védekezés elsőrangú volt, Flóra is fantasztikusan védett, igazi csapatmunka volt a diadal.”

Bujka Barbara, a Szentes játékosa: „Büszke vagyok a csapatra! Minden elbírtunk, már a második mérkőzés volt, amely során nehéz helyzeteket állított elénk a sors, de sikerült rajta túllendülnünk. Igen, ideges voltam a mérkőzés egyes szakaszában, nem értettem a dolgokat, ha azt vesszük, valóban jót tett az edzőnk, hogy pihenni a padra ültetett. Azért vagyok különösen boldog, mert úgy nyertünk, hogy Sabrina, a holland légiósunk és én is jóval a tudásunk alatt játszottunk. Igazi csapatmunka volt a vízben, a gólokat sem csak a húzóembereknek mondott játékosok szerezték – ha így folytatjuk, minden esélyünk megvan arra, hogy esélytelenül legyőzzük a favoritot.”

A végére pedig nézzük, mint nyilatkozott a Digi Sport által a mérkőzés legjobbjának választott (mi azt mondjuk, Bolonyai Flórával közösen jár az a cím), pezsgővel a kezében mosolygó, már az első felvonás során is két gólt, ezúttal pedig hármat szerző Gémes Alexa: „Nagyon boldog vagyok! Budapesten rosszul kezdtük a mérkőzést, éppen ezért különösen figyeltünk most az elejére, fontos volt, hogy megadjuk az alaphangot. A megszerzett előnyt sikerült végig megtartani, jól játszottunk, Flóra pedig remekül védett. Az én teljesítményem? Örülök, hogy végre elkaptam a fonalat, mert korábban volt egy kis hullámvölgy, nem ment a játék. A vállam végre nem fáj már annyira, edzőm elvárja, hogy erőseket lőjek, hogy bátran vállalkozzak, örülök, hogy gólokkal tudtam most is segíteni a csapatot.”