Íme, a magyar pólósok véleménye a pénteki történésekről (a Barceloneta nem kis meglepetésre legyőzte a Rijekát, míg a Recco egy voltaképpen tétnélküli meccsen kikapott a Bresciától – a kettő között a Radnicski eljátszadozott a Partizannal egy csinos kis felhőszakadás kíséretében).

Fotó: LEN/Giorgio Scala

„Az a baj, hogy tudtuk a spanyolokról: taktikában szenzációsak, kevés olyan európai csapat van, amelyik ennyire szervezetten tud játszani – kezdte Varga Dani a Barceloneta elleni mérkőzés után. – Azaz tisztában voltunk azzal, hogy lesznek furcsa és ravasz mozgásaik – voltak is. Meg aztán, a helyükben én is erőltettem volna ezt a folyamatos lefordulásokra alapozó játékot, elvégre a mi csapatunk néha tényleg nagyon le tud lassulni... Mégis, azért ott voltunk mi is a medencében, csak messze nem játszottunk úgy, ahogy tudunk. Védekezésben nagyon nem, ma Vican sem támasztott minket úgy, ahogy szokott, elöl pedig eléggé szétesett az emberelőnyünk...”

Szirányi Balázs, a Barceloneta centere bezzeg fülig érő szájjal nyilatkozott. „A második negyed – valami fenomenális volt (akkor fordítottak 5-0-lal a hazaiak). Tudjuk, hogy a Rijeka jobb és erősebb csapat nálunk – csak éppen nem hagytuk, hogy a saját játékukat játsszák. Rájuk kényszerítettük a mi stílusunkat, így lehetett csak esélyünk, és ezt ki is tudtuk használni.”

Madaras Norbert, a nagy tervekkel érkező, ám végül csupán a 6. helyen végző Recco búcsúzó játékosa most már nem volt teljesen elkenődve. „A mai már egyáltalán nem számított... A tegnapi, az fájt. Más kérdés, hogy most pont ugyanaz történt, mint a Partizan ellen: jó kezdés, biztos vezetés, aztán az első kisebb megzavarodást egy totális összeomlás követi. Erre nincs igazán magyarázat... Illetve lenne, mondhatnék sok mindent, de inkább nem... Tudod, az a gáz, hogy amikor januárban visszajött Pino, akkor egy hónapig hatalmas káosz volt, új figurák, új számok, bemondtad, volt, aki mást csinált – ha most ez történt volna, még érteném. De nem, tavaszra beállt az egész, és egy darabig most is működött... Mindegy, vége, lehetett volna szebb is, de nem bánom, hogy befejeztük. És nincs bennem semmi rossz szájíz, hogy így lett vége, vagy hogy vége lett, hogy fáj ez az utolsó meccs. Egy hónapja eldöntöttem, hazamegyek, azóta mindig megmozdul valami, hogy ez most az utolsó bajnoki, az utolsó hazai edzés, az utolsó edzés... De ne gondold, hogy könnyek szöktek volna a szemembe. Tíz évet töltöttem itt, elég volt, tényleg jó lesz hazamenni.”

Fotó: LEN/Giorgio Scala

És még néhány vélemény

Pino Porzio, a Recco edzője:
„Tegnap sem játszottunk jól, és tulajdonképpen ma sem. Vezettünk 6-3-ra, aztán elvesztettük a kontrollt a mérkőzés fölött. Ez alighanem mentális probléma. Ez a csapat rengeteg címet nyert az elmúlt tíz évben – talán épp időszerű, hogy most nálunk üssön be egyfajta krízis.”

Uros Sztevanovics, a Radnicski edzője:
„Az elődöntő előtt is megmondtam: az idén hétből hétszer vertük meg a Partizant, de látva azt, ahogy legyőzték a Reccót, kissé aggódni kezdtünk. Szerencsére, a csapat jól reagált erre a helyzetre, rögtön a mérkőzés elejétől fölényben játszottunk, és sikerült egyértelművé tennünk, hogy a miénk a jobbik csapat. Különösen a védekezésünk működött remekül – ezt kell megismételnünk a döntőben is.”

Vlado Vujaszinovics, a Partizan (eltiltott) edzője: 
„Hadd ne mondjak most semmit. Teljesen kiborít a tudat, hogy az a bíró, aki miatt én ma nem lehettem ott a kispadon, ugyanúgy vezetett, ráadásul az elődöntőkben, mintha mi sem történt volna!”

Dusan Mandics, a Partizan edzője: 
„Tegnap megmutattuk, mire képes a szerb vízilabda, a Partizan csapata. A Recco elleni győzelem a szezonunk megkoronázása volt, egyfajta jutalom az egész évben elvégzett kőkemény munkáért. Nagyon büszke vagyok a csapatunkra, mindent kiadtunk magunkból, megmutattuk, erősek vagyunk. Ma a Radnicski megmutatta, mennyire jó csapat, jobb, mint a miénk, sok szerencsét kívánunk nekik a döntőre.”

Fotó: LEN/Giorgio Scala

Jesus Martin, a Barceloneta edzője: 
„Kimondhatatlanul boldog vagyok, hihetetlenül nagy szó, hogy ez a klub eljutott a Bajnokok Ligája döntőjébe. Jól játszottunk, fegyelmezetten – holnap pedig a Radnicskivel mérkőzhetünk. Nagyon kemény lesz, de megcsinálhatjuk, annak ellenére, hogy nekünk ez már a harmadik mérkőzésünk lesz.”

Ivan Asic, a Rijeka edzője: 
„Az emberelőnyünk nem működött, kaptunk néhány buta gólt. A játékvezetőkkel nem szoktam foglalkozni, de ma itt a fontos pillanatokban akadt néhány megkérdőjelezhető ítélet – még vissza kell néznem a videót, hogy lássam, száz százalékig igazam van-e. Természetesen a fórunk volt a kulcs, abban ma nem igazán tündököltünk, könnyű gólokat is lőttek a spanyolok, így később hiába kaptuk el megint a fonalat valamelyest, de ettől még nem a saját játékunkat játszottuk, ezért veszítettünk.”