Kilencrészes sorozatunkban az év kiemelkedő válogatott sikerekre igyekszünk visszaemlékezni - a sort időrendben haladva a Bíró Attila által irányított női csapatunk világbajnoki szereplésével nyitjuk. Egy felejthetetlen menetelést, a káprázatos vb-ezüstöt idézzük vissza.

Fotó: MVLSZ

„Huh, nagyon jó csapat a magyar!" - jött ki nagy sóhaj kíséretében Adam Krikorian szájából a világbajnokságot megelőzően Szegeden, miután a parton centerünket, Parkes Rebeccát interjúvolta kedélyesen. Két dolgot rögvest leszűrhettünk: az amerikaiak kapitánya, ha nem is tart feltétlen a mieinktől, de minimum veszélyes ellenfélnek gondolja őket, „Bex"-t pedig ha tehetné, az általa mindig emlegetett Keszthelyi Ritával párban azonnal áttenné az ő csapatába. Hiába, no, jó szeme van a minőséghez...
 
„Közelebb jártunk hozzájuk, mint az elmúlt években, ez reményt ad arra, hogy jó világbajnokságunk legyen" - fogalmazott ugyanott Bíró Attila, aki aztán a nagy melegben, a sokat látott szegedi nyitottban lezajlott edzőmeccs után az új, fedett uszodában adta meg a vb-re nevezett keretét. Tekintettel arra, hogy irányítása alatt az évek során tudatos építkezés zajlik/zajlott a női válogatottnál, sok meglepetés nem volt a csapathirdetés során:
 
Kapusok: Gangl Edina, Magyari Alda (UVSE)
Mezőnyjátékosok: Faragó Kamilla, Garda Krisztina, Gurisatti Gréta, Keszthelyi-Nagy Rita, Mahieu Geraldine, Máté Zsuzsanna, Leimeter Dóra, Parkes Rebecca, 
Rybanska Natasa, Szilágyi Dorottya, Vályi Vanda
Tartalék: Farkas Tamara, Horváth Brigitta
 
Avagy a megszokott arcok mellett világbajnoki újoncnak számított a 2020-as Eb-bronzérmes Máté Zsuzsanna, a honosított Mahieu Geraldine, illetve első felnőtt világversenyén szerepet kapó Faragó Kamilla.
 
Ott, Szegeden, és előtte Veszprémben valóban igazán hasznos, sokatmondó edzőmeccseket vívott a válogatott az Egyesült Államok, illetve Ausztrália együttesével, mindazonáltal egyöntetű szakmai véleményként érkezett a szentesi replika (by Tóth László másodedző), mely szerint „Nyugalmat kérek, a derbi napján kell jól futni!"
 
S lőn! Június 20-án Kolumbia ellen 35-4-gyel hangolt a társaság az olaszok elleni rangadóra, nagy volt a közönségsiker, oly szépnek tűnt minden. Carlo Silipo együttese ráadásul 7-7-es kanadaiak elleni remivel jött a csatába, ergo az „ennek meg kell lennie" altató érzéssel vártuk az ütközetet.
 
Nem lett meg...
 
A koncentráltabban játszó Olaszország 10-9-es csapást mért válogatottunkra, de mondhatjuk úgy is, visszahozta a földre csapatunkat. S miután úgy voltunk vele, egy ilyen világversenyen rendre akadt korábban egy-egy rosszabb meccse Bíró Attila alakulatának, optimista megközelítéssel azt mondtuk: „Ez kipipálva, jöhet a folytatás!"
 

Mi tagadás, a kapitányon és stábján sem érződött a kétségbeesés, jól kezelte a helyzetet, a Kanada elleni csoportzárás sziporkázó játékot, 4-0-as harmadik negyedet, 11-7-es győzelmet hozott, és ugyan játszani kellett két nap múlva a nyolc közé jutásért, de az (Argentína, 23-6) egyrészt nem okozhatott semmiféle gondot, másrészt talán még jól is jött a kilencezres publikummal mindinkább egymásra találó csapatunknak.
 

„Senkit sem vihet el a hangulat, tizenhárom játékosnak együtt kell nyernie" - mondta az ausztrálok elleni negyeddöntőt megelőzően Keszthelyi-Nagy Rita, aki érezte, küszködésre, iszonyatos fizikai csatára kell számítani, amelyen egyértelműen a védekezés dominál majd. Így is lett, ment az adok-kapok június 28-án este a medencében, amely során sem a második, sem a harmadik negyedben nem kapott gólt a blokkal segített, remekül teljesítő Magyari Alda. Parkes Rebecca centerben harcolt óriásit, a kibrusztolt fórókat azonban nem igazán tudtunk élni, így végig szoros volt a parti. Szoros, de voltaképpen mondhatjuk, kézben is volt, az ausztrálok üldözték csapatunkat, de nem érték utol, Keszthelyi és Rybanska Natasa góljaival rendre előbbre járt a válogatott, s végül 7-6-ra győzött.
 
Elődöntő. Az eddig a napig (június 30.) talán az egyig legutálatosabb szakasz Bíró Attila csapatának életében. Többször próbálkozott már a társaság különböző világversenyeken, a 2016-os felejthetetlen belgrádi kontinensviadal óta többször vérzett el ennél az akadálynál. De most, itthon, a teltházas Hajósban minden adott volt a szintlépéshez.
 
Hollandia bekezdett, menni kellett utána, kapaszkodni, van de Kraats zsenialitást valahogy megállítani. Nos, ez utóbbi nem sikerült, ugyanakkor miután többeknek is sikerült jelentősen kilépniük a komfortzónából, és főszerepet vállalniuk, szép lassan megfordult minden! Avagy a Magyari Alda, Keszthelyi Rita, Parkes Rebecca csodás tengelyre rácsatlakozott az elöl-hátul hatalmas munkát végző, gólokat szerző Garda Krisztina, Máté Zsuzsanna duó, Gurisatti Gréta is vágott egy duplát, és a tokiói „hollandölő" Leimeter Dóra balosa is épp annyiszor villant, mint az olimpiai ki-ki meccsen: négyszer. Mindez 13-12-es siker és világbajnoki finálét ért!
 

Bíró Attila egyfelől megkönnyebbült érzésről beszélt a meccs után, de miként hangsúlyozta, nem szeretné ennyivel beérni: „Látom a csapatban a potenciált, hogy szoros meccset játsszunk az amerikaiakkal, aztán majd meglátjuk, hogyan alakul. Komoly fegyvertényt hajtottunk most végre, hiszen elődöntőt is tudtunk nyerni, amit külön meg kell tanulni - remélem, ez nem az utolsó lesz."
 
Ami a finálé előtt biztos volt: a magyar válogatott - amely a 2013-as barcelonai bronzérem után lett újra dobogós világbajnokságon - ezt megelőzem 2005-ben, Montrealban játszott vb-döntőt, akkor Faragó Tamás irányításával a gárda éppen az aktuális címvédő amerikai csapatot győzte le hosszabbítás után, megszerezve története második vb-aranyát. Az amerikaiak világbajnokságon legutóbb a 2015-ös, kazanyi torna csoportkörében az olaszoktól szenvedtek vereséget.
 
24-2, 11-7, 23-3, 13-8, 14-6. A címvédő ezzel az öt eredménnyel jutott a budapesti döntőig, avagy látható, szoros partira nem késztették ellenfelei. Fenyegetőnek tűnt az olaszok elleni elődöntőjük, amelyet játszi könnyedséggel abszolváltak, de a spanyolok negyeddöntős kiejtése sem volt éppen finomfalat katagória...
 
Avagy kimondhattuk: az esélyek legfőképpen mellettük szóltak. Ettől függetlenül Bíró Attila kiadta az ukázt („Nem élvezi kell a meccset, hanem meg kell nyerni!"), csapata pedig ennek szellemében nekiugrott ellenfelének. Gurisatti Gréta vezető góljánál „felrobbantak" a lelátók, és bizony, végig tűzben is maradtak. Tűzben, mert ugyan a tarthatatlan Madeline Musselman vezérletével egy kicsivel (egy-két gól, egyszer három) rendre a rivális állt jobban, de végig érkezett egy válasz, és fel-felcsillant a remény. S amikor a mérhetetlen küzdőszellem, Keszthelyi villanása 1.13-mal a vége előtt egygólos felzárkózást ért, minden benne volt a levegőben. Aztán egy abban a miliőben, abban a kiélezett pillanatban, abban a szakmai szempontból is drámai pillanatban felettébb szigorúnak látszó ötméteres mindent eldöntött (7-9), ellenben a közönség reakciója hamar a megfelelő mederbe terelte a történéseket. Merthogy szólt a vastaps, óriási ünneplésben részesült a válogatott.
 
„A héten megtartott évzáró vacsorán azt mondtam a lányoknak, hogy erre a világbajnokságra biztosan életünk végéig emlékezi fogunk. Felejthetetlen két hét volt, arról nem is beszélve, hogy menet közben is rengeteget tanultunk, az elődöntő megnyerésével újabb lépcsőfokot másztunk meg, és egy döntőben az amerikaiakkal tudtunk végig éles meccset játszani. A hiányérzet tényleg csak minimális, a világbajokság kapcsán sokkal inkább csak pozitív szavakkal tudok visszaemlékezni. Csodás volt!" - mondja Bíró Attila közel fél évvel a történések után.
 

„Huh, nagyon jó csapat a magyar!"
 
Adam Krikorian nem csak a jelenbe, a jövőbe is látott. Nem kellett ugyanis sokáig várni egy újabb randevúra - no, de ez már egy másik, hasonlóan emlékezetes történet lesz...