Április 8-án, a Komjádi-uszodában ülésezett a szövetség Szakmai Testülete.

A hivatalos jegyzőkönyvet ismertetjük most, amely az ülésen készült.
 
Téma: az új szabályok által felvetett taktikai, elméleti, edzésmódszertani kérdések
 
Faragó Tamás elnök felvezetőjében, az ülést megelőző hétvégén aratott Európa Kupa-győzelem kapcsán gratulál a magyar válogatottnak, s kiemeli, hogy ezzel a győzelemmel nem csak azt bizonyítottuk, hogy jelen vagyunk a palettán, hanem úgy nyert a magyar csapat, hogy igazi magyar pólót játszott!
 
Vitaindítójában úgy összegezte az új szabályok által hozott kihívásokat, hogy a megnövekedett iram következtében még hangsúlyosabbá válik a csapategység és a csapat szervezettsége. Előbbi működését a védekezés hatékonysága adja, utóbbi jele pedig, hogy mindig van legalább egy megjátszható játékos - idézi Cruijff gondolatait Montreal bajnoka.
 
Ugyanakkor - nem lebecsülve a fizikai terhelés nagyságát -, Faragó úgy véli, hogy nagyobb hangsúlyt kell kapnia a technikai-, taktikai felkészítésnek, mert iramot csak a képzett játékos tud diktálni.
 
Bíró Attila, női szövetségi kapitány az új szabályok következtében - Horváth Jánoshoz, a férfi B válogatott kapitányához hasonlóan - a gyorsasági állóképesség fontosságát emeli ki. További következménynek látja az eddigi mérkőzések alapján a gólok és a kiállítások számának növekedését. A jövő a tendenciák szerint a sokmozgásos játékot játszó, kreatív, dinamikus csapatoké lehet, ami a mediterrán országok mellett kedvez a magyar pólónak is. Ugyanakkor kérdéseket vet fel a LEN és FINA szabályértelmezése közötti különbség, a büntetők számának megnövekedése és az olimpiára tervezett 11 fős létszám.
 
Kovács István, elnökségi tag összességében jónak tartja az új szabályokat, melyek szerinte az oldalcsere kivételével meg is fognak maradni. Úgy látja, hogy a megváltozott játékban a kapusok szerepe még fontosabbá válik, azt pedig örömmel jegyezte meg a szolnoki szakember, hogy a magyar csapatok jól alkalmazkodtak az új szabályokhoz.
 
Faragó a kreativitással kapcsolatban a komplexitást emeli ki, amit a magyar vízilabda nagy lehetőségének tart. További előrelépés lehet szerinte a rendezetlen védelem elleni támadásokban, a kettős nyitás következtében gyorsabban kapu elé játszott labdában, az elzárások újra gondolásában, valamint az üres - vagy a center mozgása által szándékosan üressé tett - területekre való betörésekben, mely utóbbit a driver fogalmával jellemez. A bemozgások miatt követelménnyé válik, hogy minden válogatott játékos tudjon legalább egy faultig centert játszani. Utóbbi fogalommal kapcsolatban Bíró Attila megjegyzi, hogy mindez különösen hangsúlyossá válik most, amikor a korábban statikus játszó játékosok is mozgásra kényszerülnek.
 
Faragó direktívákat szeretne megfogalmazni az edzésmódszertanhoz kapcsolódva, a már a bevezetőjében is említett technikai fölény kialakítása érdekében. Kérdésként teszi fel, hogy a kiválasztásnál nem kéne-e újra az ügyes gyerekeket keresni az akceleráltak helyett?
 
A kérdésfeltevést követő beszélgetés során Kovács István amellett teszi le a voksát, hogy a munkából, a megnövekedett terhelés miatt nem lehet visszavenni. Ez azonban természetesen nem azt jelenti, hogy napjaink pólójában aktualitása lenne a rendszeresen úszott 400 métereknek. Horváth János a spanyolok által elkezdett all round játékosok szerepére hívja fel a figyelmet, míg Szilágyi Péter a gyorsasági állóképesség megszerzésének medencén kívüli lehetőségeiről, Fekete Szilveszter pedig az intenzitás növeléséről és a holtidők kiiktatásáról beszél.
 
Varga Tamás, az U15-ös fiú válogatott vezetőedzőjeként megélt tapasztalatait összegezve úgy látja, hogy az új szabályokhoz való alkalmazkodás a gyerekeknél több időt vesz igénybe, s tudatosan kell nekik megtanítani az ebben rejlő lehetőségeket.
 
Faragó Tamás, elnök
Nádor Koppány Zsombor, titkár
Budapest, 2019.04.09.