Dr. Kiss Gergellyel készített hosszabb interjút az egyik sportportál. A 36 éves klasszis a honvédos mindennapokról, a válogatottról, a nemrégiben alapított új sportegyesületről és lányairól is beszélt.

Fotó: Facebook/DVSE

A háromszoros olimpiai bajnok a Sport24-nek adott interjújában azt mondta, még mindig rosszul érzi magát, ha kihagy egy edzést a Honvédnál. Sokat küzd azért, hogy a csapat stabilizálja helyét mind a teljesítményt, mind a gazdasági hátteret illeti.

"Köszönetet mondott" a Benedek-csapatnak azért, hogy sikerükkel megerősítették korábbi döntésében, amely a válogatottságra vonatkozott. Megtudtuk, hogy lányai, Viktória és Patrícia a cselgáncsnak hódolnak és azt is, hogy középfokú edzői képzést végez Geri.

Egy részlet az interjúból:

Megtehetnéd, hogy nem jössz edzésre?
Egyszer-egyszer igen. Egyébként a fiataloknak is van lehetősége alkalmanként hiányozni, ha az iskolai kötelezettségek ezt indokolják. Velem is előfordult ez, mikor az egyetemet végeztem. Havonta egy, maximum két alkalommal hiányzom.

Ilyenkor rosszul érzed magad?
Az a baj, hogy igen. Zavar, ha edzést hagyok ki, még akkor is, ha tudom, ettől nem leszek sem jobb, sem rosszabb játékos. Igyekszem mindig itt lenni, mindig is munkapárti voltam, csakis edzésmunkával lehet teljesítményt produkálni.

Kis képzavarral élve: a mostani Kiss Gergő „hány százaléka" a pályafutása csúcsán lévő Kiss Gergőnek?
Biztos, hogy nem száz, mert annak idején a válogatottal hat-hét órákat edzettünk, és pályám csúcsán nyolc-tíz évvel fiatalabb voltam. London után a válogatottól elköszöntem, úgymond tizennyolc nyár után, így az a típusú edzésmunka nincs bennem. Biztos mérhető lenne, hogy a fáradékonyságom is erősebb, mint régen volt, igaz, ez a meccseken még nem mutatkozik meg igazán. Ezzel együtt, ha mondjuk, Benedek Tibi azt mondaná, menjek le két-három hétre edzeni velük, akkor darabjaimra hullanék szét.

De megcsinálnád.
Biztosan, és ismernek a srácok, néhányukat biztosan lehagynám akár a most alkalmazott teszteken is, a fizikai felkészülést tekintve sosem voltak problémáim. De ez most már az ő harcuk, az ő munkájuk, az ő sikerük. Néhány százalékkal már biztosan „kevesebb vagyok", mint az a Kiss Gergő, aki az athéni olimpián csúcsformában játszott. Bízom ugyanakkor benne, hogy egy-két évig még tudok hozni egy magasabb szintet. Megkértem a családomat, szóljanak, ha ciki vagyok. Ha már otthagy az ellenfél, ha már lemaradok, ha már nem tudok fizikailag úgy dolgozni úszásban vagy lábtempóban egy meccsen, ahogy kellene, akkor szóljanak. Volt már egy-két korábbi csapattársam, akiknél végignéztem, ahogy elég hamar leépültek. Ezt én el szeretném kerülni. Mikor látom, hogy a mezőny megy el mellettem, akkor elég lesz.

A Szentes elleni legutóbbi bajnokin volt egy jelenetsor, ami megmaradt bennem: masszírozták a kispadon a vállad, miközben hangosan biztattad a többieket, kiabáltál a medencébe. Ilyenkor a saját csapatod figyeled elsősorban, vagy már egy kicsit a vízilabdát is, mint egészet?

Elsősorban a csapatom játékát, másrészt az egyéneket. Ilyenkor látom azt, hogy egy fiatal mennyit fejlődött, hogy azt a figurát, amit harmincszor megmutattunk neki, meg tudja-e csinálni. Ha nem, akkor mérgesek vagyunk. Mára a csapatunk szerkezete olyan, hogy egy kicsit tudunk pihenni és padozni, tavaly ez még nem így volt. Mellesleg pénteken fájt a vállam, mert vélhetően van egy porcleválásom, néha hasogat. A padról egyébként sokat tudunk segíteni a csapatkapitánynak, Gergely Pistának és edzőnknek, Vad Lajosnak is. Megteszünk mindent, hogy jól és látványosan játsszon a csapatunk. Utóbbi egy fontos cél. Sokszor jönnek azzal, régen sokkal látványosabb volt a vízilabda, nem szeretem ezt a vélekedést, sőt, utálom. Igenis, ma is akadnak technikás gólok, elég csak a centerek csavargóljaira gondolni, vagy a távoli, csuklózós lövésekre.

Nem beszélve egy-két barcelonai gólunkról...
Igen, vissza is utasítom, amikor a vízilabdás generációk játékának különbségeiről beszélnek. Trükkös, előre megbeszélt kacsintós gólokat is szereztek a srácok a világbajnokságon. Jól ismerem őket, lehetett látni, hogy többször is átverős, fineszes megoldásokat választottak. Az természetesen tény, hogy a mai világ megkövetel egyfajta marketinget, népszerűsítést, és ebben nagyot kell előrelépnie a világ és Európa vízilabdájának, a magyarnak is. Azt szokták mondani, hogy el lehet adni az „sz" betűs szót is, csak jó megoldásokat kell választani. Nahát, a mi vízilabdánkat nem az „sz" betűs szóval lehet leírni, ez világszínvonal. El kell tudni adni a magyar vízilabdát, akár az aktuális meccseken is, a mutatott játékkal. Csak így lehet kikecmeregni abból a nehéz helyzetből, amiben vagyunk.

A nagyinterjú teljes egészében IDE KATTINTVA olvasható el.