A FINA égisze alá tartozó versenyeken tesztelt szabályok tapasztalatainak feldolgozása zajlik, hogy a decemberi kongresszuson döntések születhessenek. dr. Molnár Tamás szerint jó irányba mozdultak el, ugyanakkor az olimpiai kényszer szülte 11-es csapatokkal csínján kell bánni.

Fotó: fina.org

Tekintettel arra, hogy a FINA égisze alá tartozó nyári utánpótlás világversenyeken, illetve a női és a férfi Világkupán egyaránt kísérleti szabályokat alkalmaztak, dr. Molnár Tamást, a Magyar Vízilabda Szövetség alelnökét, a nemzetközi és az európai szövetség technikai bizottságának magyar tagját kértük arra, foglalja össze, meglátása szerint merre is tart a vízilabda.

A helyzet bizonyos szempontból persze fonák, lévén a Nemzetközi Olimpiai Bizottság olimpiai létszámot illetően meghozott döntése (11 fős csapatok) miatt kényszermegoldásokat is alkalmazni kell – háromszoros olimpiai bajnokunk szerint igyekeznek mindezt jól lereagálni.

„Feltétlen pozitív, hogy nem azonnali változásokról van szó, hanem tesztelésekről, amelyek alapján a decemberi, kínai kongresszuson ésszerű döntések hozhatóak – fogalmazott dr. Molnár Tamás. – Most ott tartunk, hogy a technikai bizottság tagjai írásban véleményezik a látottakat, de korábban neves szakemberek, a szövetségi kapitányok is elmondhatták észrevételeiket. Összességében elmondható, hogy jó irányba mozdultunk el, hiszen vannak összehasonlítási alapok. A gólok, a lövések száma megnövekedett, az örök slágertéma, a bírói közreműködés a faultok számának csökkenése miatt kevésbé látványos, nincsenek felesleges időkérések. Ami egyértelműen kiemelendő az természetesen a csapatok létszámának kérdésköre. A meccsenkénti 11-es létszámon az olimpián változtatni már nem lehet, ugyanakkor erőteljes a lobbi annak érdekében, hogy a keretenkénti plusz két embert ne csupán sérülés esetén lehessen bevetni, hanem meccseként cserélhessenek a szövetségi kapitányok, mint tették a Világkupákon. Egy kapussal végigjátszani egy tornát nagy rizikó, két kapussal beírása esetén pedig három mezőnyjátékos csere maradna, ami a fizikális dominancia, a kiállítások miatt szintén hatalmas kockázat.”

Mint megjegyezte, a számtalan látványos és kevésbé markáns módosítási javaslatok közül háromhoz külön megjegyzést írt, mindezt egyeztetve többek között szövetségi kapitányinkkal, Bíró Attikával és Märcz Tamással.

„A három perces nagyszünetet még akkor is rossz döntésnek gondolnám, ha tudom, a televízió az úr. Azt mondják, egy-egy meccsnek bele kell férnie egy órába, ám véleményem szerint a profi közvetítés eleve felevezetést, illetve mérkőzés utáni riportokat tartalmaz, azaz az a két perc, amivel csökkentenénk a pihenőt nem gondolnám, hogy bármit is befolyásolna. Miközben a játékosoknak ilyen igénybevétel mellett nagyon sokat számít! A kapust engedjük át a fél pályán kérdéskör kapcsán azt jegyeztem meg, hogy a statisztikák szerint hét a hat ellen eleve kevesebb gól születik, így mindenképpen megfontolandó lenne, hogy a kapust mezőnyjátékosra cserélhessék az edzők, miképpen mondjuk a kézilabdában. Ezen kívül kiemelten fontosnak gondoltam megjegyezni a büntetők megítélésére vonatkozó szabályok sokkal precízebb megfogalmazását, annak szövegértelmezésének tisztázását. Úgy érzem, az idő rövidsége miatt ezen a téren sokszor kaotikus állapot következett be, nem minden játékvezetőnek jött át pontosan, mikor mit is kell fújni.”

Az említett, decemberi kínai kongresszuson születhetnek tehát végleges döntések, amelyek alapján a jövő évi, dél-koreai világbajnokságon már hivatalosan is bevezethetik a módosításokat. Miközben kérdésként vetődik fel egyrészt az Európa-bajnokságok lebonyolítása (így rögvest a szintén olimpiai kvalifikációs, 2020-as budapesti kontinensviadal), valamint az olimpia utáni világeseményekre vonatkozó szabályok. Mert hangsúlyozzuk, a legnagyobb változás, a 11-es csapatok a tokiói olimpia miatt kerülnek bevezetésre.

„Nem kérdés, a józanész azt diktálja, hogy a LEN eseményein is ezeket a szabályokat alkalmazzák majd, bízom benne, a szükséges döntések után ez így is történik. Amúgy pedig a javaslat alapján a létszámot illetően a rotációs elvet alkalmaznánk, avagy az olimpia utáni világbajnokságokat a 13-as csapatok vívnák. Hogy mi ennek az oka? Ezzel nyitva hagynánk a lehetőséget a későbbiekre vonatkozóan a kérdéskör problémájának boncolgatására, illetve az olimpiai kényszer miatt nem szűkítenénk a sportág bázisát.”