Remekül sikerült a férfiválogatott martfűi összetartása, ahol egyszersmind debütált azt a tesztsorozat, amelyet Benedek Tibor szerint a jövőben valamennyi magyar vízilabdázónak el kellene végeznie.

Fotó: MTI

Milyen benyomásokkal távoztál Martfűről?
Tökéletes átvezetés volt a világbajnokság és a jövő évi igazi újrakezdés előtt. Természetesen nem a novemberi, görögök elleni Világliga-selejtező lebegett a szemünk előtt, nem is igazán beszéltünk róla, már csak a hiányzók miatt sem. Sokkal fontosabb volt, hogy felméréseket végeztünk a fiúkkal, kétkapuztunk, elkezdtünk néhány új elemet is gyakorolni, illetve az újoncoknak a régi figurákat is meg kellett mutatni az elejéről.

Külön foglalkozáson, vagy a világbajnokok is átvették még egyszer?
Mindenki meghallgatta a magyarázatokat, illetve részt vett a videózásokon; egyrészt mindegy, hogy százszor vagy százhússzor hallja valaki, másrészt nekik sem baj, ha felelevenítjük a taktikát, hiszen elég régen véget ért a világbajnokság. Mindezt tökéletes körülmények között, a Martfűi Termál SPA minden igényt kielégített, hiszen egyben van a hotel, az uszoda és a tornaterem – ennek megfelelően a munka is nagyon magas színvonalú volt, mindenki teljes erőbedobással csinálta a dolgát.

Egy kicsit beszéljünk a felmérésről: mennyire leptek meg az eredmények?
Mivel nincs igazán összehasonlítási alap, ezért nehéz megmondani, hogy mennyire voltak jók az eredmények – legközelebb fog igazán kiderülni. Az egészben sokkal fontosabb, hogy Horessel és Bandival (Horkai György és Merész András) összeállítottunk egy olyan egységes tesztet, amelyik mindenkinél alkalmazható. Válogatottaknál, kluboknál, aki csak szeretné, elvégezheti. Korosztályos finomítások is lehetnek, nyilván, gyerekeknél még nem háromkilós medicinlabda lenne az egyik kellék, hanem könnyebb. Ez a mi kezdeményezésünk, remélem, elfogadják – ezen keresztül elég jól lemérhető egy-egy játékos fejlődése, vizsgálhatók az edzésmódszerek.

Ha már így belementél: miből állt a teszt?
Kilenc szárazföldi és hat vizes gyakorlatból – utóbbiakra, amik főleg a lábtempót tesztelik, most nem is volt időnk, ezeket legközelebb csináljuk meg. Idővel egyébként lehet egy internetes felületet is készíteni, és akkor mondjuk a fiatalabbak látják, hogy a felnőttek mit tudnak, a válogatottak mit tudnak, ez akár motiváció is lehet számukra. Nem állítom, hogy a teszt mindent mér és tökéletes képet ad egy-egy ember felkészültségéről, ilyen módszer nyilván nem létezik, viszont a bevont szakemberek – a stábomból Horváth Tamás és Mihók Attila, illetve a TF-ről Katics László tanár úr – hozzáértése a garancia arra, hogy jó úton indultunk el.

Visszatérve a válogatottra: említetted, újdonságokat is kipróbáltatok. Ezek miként születtek meg? A vb-tapasztalatok alapján, netán jött az ihlet, vagy másoktól lestél el valamit?
Egy részüket az új szabályok követelték meg, de alapvetően maradunk azon az úton, amelyiken Barcelonában elindultunk. Azaz a sokmozgásos játékot kívánjuk tovább fejleszteni, a beindulásokat, illetve az ezekkel szembeni védekezést, hogy mit csináljunk még jobban, ha egy olyan csapattal találkozunk, mint például az ausztrál volt a világbajnokságon. Az alapokat leraktuk, az megint más kérdés, hogy mennyire tudjuk ezt már mondjuk a Világligán használni egy-két edzés után. Végül is, nyáron is sok idő volt, amíg összeállt a játékunk, és most sem szól másról a sztori: szép lassan építkezünk, most ami megy egy-egy edzésen, az megy, de tudható, alapvetően majd nyáron rögzülnek az új elemek igazán.

A fiatalokkal mennyire voltál elégedett?
Vannak nagyon pozitív visszajelzések, többet kaptam tőlük, mint amennyit előzetesen vártam, és ez remek érzés.