Felejthetetlen nap volt: 2008. augusztus 24. Férfiválogatottunk a pekingi olimpia záró napján az Egyesült Államok ellen játszotta a pólótorna fináléját, és fantasztikus játékkal 14-10-re győzött, elhódítva Magyarország kilencedik ötkarikás vízilabda-aranyát.

A mozdulatok, a gólok, a meccs utáni ünneplés belénk égett, ez nem vitás. Mintha ma lett volna...
 
Benedek Tibor, Biros Péter, Gergely István, Hosnyánszky Norbert, Kásás Tamás, Kis Gábor, Kiss Gergely, Madaras Norbert, Molnár Tamás, Szécsi Zoltán, Varga Dániel, Varga Dénes, Varga Tamás, Kemény Dénes.
 
13 játékos és a kapitány.
 
Utóbbi közvetlenül a meccs után az akkor még a sportnapilapnál, négy esztendeje a honlapunknál dolgozó kollégánknak mondott szavaival emlékezünk - jó ezeket a sorokat visszaolvasni, na!
 
„Egyszer lehet szerencsével nyerni, de háromszor bizony nem. Nem akarok nagy szavakat használni, hogy erre születni kell, meg ilyenek, de azért lehet benne valami. A temérdek munkát nem leszámítva persze, mert enélkül egy sokadrangú tornán sem lenne esélyünk a győzelemre. Eredmény tekintetében egyébként egyik sem hasonlítható a másikhoz természetesen. Sydneyben rutintalanok voltunk, a csoportmeccsek után rendet kellett tenni a fejekben, mert úgy éreztük, odalehetnek az álmok. Az ifjonti hév aztán elsöprő hévvel tört utat magának, a nehéznek ígérkező olaszok elleni középdöntő megnyerése minden gátat átszakított. Athénban százszázalékos teljesítménnyel nyertünk, mindazonáltal voltak igencsak meleg pillanatai a tornának. Ha például a csoportmeccsek során a rendkívül éles szerbek elleni csata fordítva alakul, ki tudja, mi történik a későbbiekben. A döntőre meg azt hiszem mindenki emlékszik, mínusz háromról álltunk talpra a végén, szóval rendkívül nehéz volt. Peking? Talán azt mondanám, a legérdekesebb. Előzetesen minden bizonnyal arra senki sem gondolt, hogy úgy lehetünk aranyérmesek, hogy nem játszunk meccset a szerbek és a horvátok ellen. Nos, így lettünk. De gyorsan hozzá is tenném, sikerünk értékéből ez az égvilágon semmit sem von le, az amerikaiak öt góllal verték a szerbeket az elődöntőben, a jelek szerint tehát ők voltak az igazán veszélyesek. Az, hogy hat győzelem mellett egy döntetlennel abszolváltunk a tornát, azt hiszem, önmagáért beszél."
 
 „Mondták, sikerült megtalálnom a legjobb összetételt. Végül is az vitán felül áll, hogy ezzel a tizenhárom játékossal sikerült az, ami az előző olimpia óta nem. Viszont soha sem tudhatjuk, mi lett volna, ha x, y vagy z kerül a csapatba, lehet, velük könnyebben nyerünk, mint ahogy ennek az ellentettje is előfordulhatott volna. A keret kijelölése az én felelősségem, ezért vagyok kapitány. Amúgy pedig itt, Pekingben a hit, a fiúk hite mellett rengeteget számított, nevezhetem a siker egyik kulcsának, hogy senki sem akarta túljátszani a szerepét. Mindenki a maga kis feladatát teljesítette, nem akart több vagy kevesebb lenni, mindenki elfogadta, hol a helye. Nem véletlenül mondtam csak annyit nekik közvetlenül a találkozó befejezése után: Köszönöm!"
 
És a mester zárásként jó humorához illően így búcsúzott: „Utoljára Sydneyben, az elődöntőben veszítettünk olimpiai meccset, valószínűleg ez így marad Londonig. Ha csak nem veszik fel a sportágat a téli olimpia műsorára..."
 
Nos, nem vették fel, Londonban és Rióban aztán sajnos már nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy szerettük volna, talán majd Tokióban. A pekingi diadalra mindig fantasztikus lesz visszagondolni!

 
Férfidöntő, Peking - 2008. augusztus 24.
Magyarország-Egyesült Államok 14-10 (6-4, 3-4, 2-1, 3-1)
Ying Tung Natatorium, 5000 ezer néző, vezette: Turcotte (kanadai), Brguljan (montenegrói)