A női válogatott bekkje, Illés Anna is Amerikába költözött a nyáron. Antal Dórához hasonlóan a Berkeley Egyetem hallgatója lett.

Fotó: Kovács Anikó

Nusi a BVSC-ben eltöltött sikeres évek után váltott otthont, több ezer kilométerrel odébb fejlődik tovább a vízilabdában. Megkértük a világbajnoki bronzérmest, meséljen élményeiről.

Hogy miért Amerika…

„Nagyon jól érzem magam. Kétes érzésekkel jöttem ki, mert tudtam, hogy itt nagyon jó lesz nekem, és itt van a legnagyobb lehetőségem a fejlődésre és a továbbtanulásra egyaránt, ám ott volt a fejemben az a gondolat, hogy mégiscsak a következő négy-öt évről döntöttem és 19 év után a családi otthont nehéz volt elhagyni.”

Az edzésekről

„A lányok nagyon kedvesek, és befogadóak. Bármire kérjük őket, illetve az edzőket, azonnal segítenek. A legmeglepőbb számomra az úszás és az edzések hosszúsága. Az úszás nagy részében 80-90-95 százalékkal kell úszni, csak bizonyos napokon van több, 100 százalékos úszás. Ami nekem furcsa ebben, hogy otthon inkább kevesebbet úszunk, de azt maximális energiával. A reggeli edzésünk megközelítőleg három és fél órás, vagy talán még annál is egy kicsit hosszabb. Egy erős kondizás után jön a víz. Ami tetszik, hogy hetente egyszer jógázunk is. Jó más gyakorlatokat is csinálni nem csak a súlyokat emelni, úszni és labdázni. Előző héten fejeztük be az alapozó időszakot, szóval ettől a héttől kezdve már a labdán van a hangsúly.”

A többiekről

"Egy csapattársam, Tiera ott volt a voloszi junior világbajnokságon, ahol aranyérmet szereztek. Továbbá több utánpótlás korú válogatott csapattársam van (ketten a perthi U17-es világbajnokságon negyedikek lettek), illetve van egy kanadai válogatott is nálunk. A csapatban a három idegenlégióstól teljes mértékben azt várják, hogy példát mutassunk a többieknek, hiszen egy-két lány van csupán, akik idősebbek nálunk; a legtöbb lány velünk egykorú vagy fiatalabb (itt 17-18 évesen kezdik az egyetemet). Ahogyan az otthoni klubcsapatomban, nagyjából mindenhol fogok játszani, szóval ez nem szokatlan helyzet nekem.”

A suliról

„Még nem kell választanom szakot, csak két év elteltével kell majd, de vannak már elképzeléseim. Közgazdaságtant és/vagy üzleti gazdaságtant szeretnék tanulni. Ez attól függ, hogy négy vagy öt évet leszek kint. Összességében nagyon jól érzem magam, kíváncsian várom, hogy amikor hazamegyek, hogy fogok tudni játszani az új szabályrendszerben, mennyire lesz más. Itt nem a FINA szabályai szerint játszunk, bár a legtöbb dolog ugyanaz így is, úgy is. A legnagyobb eltérés, hogy itt 35 másodperc a támadóidő.”

Antal Dóra is elmondta gondolatait Amerikáról, azt az élménybeszámolót itt lehet elolvasni.