A barcelonai Európa-bajnokságon 8. helyen záró férfiválogatottunk szövetségi kapitánya, Märcz Tamás szomorúan, ugyanakkor reálisan értékelt, és megjegyezte, mindenben van lemaradásunk, ergo van munka bőven.

Fotók: Kovács Anikó

„Szinte az összes mérkőzésen azt láttuk, hogy valamiért nem indul el a gépezet az elején – kezdte Märcz Tamás szövetségi kapitány az értékelését. – Ezen változtattunk itt az Európa-bajnokság közben, Montenegró ellen másképp indult meg a csapat. Annak ellenére, hogy az oroszok ellen ugyanazt a szisztémát követtük, mégis álmos és lomha volt a meccs kezdése, nem értünk oda időben. Nem mondhatom azt, hogy nem melegítettek be a játékosok, mert a saját szememmel láttam, hogy készülnek, hogyan gimnasztikáztak, hogyan csinálják a vízi munkát. Fel kell nőni a feladathoz! Felgyorsult a nemzetközi vízilabda. Aki észbe kap az elején, aki nagyobb ritmust tud diktálni, mint a másik, az nagy előnyt szerez – és nemcsak az egyik kaputól a másikig való úszásra gondolok, hanem arra, hogy ki hoz jobb, gyorsabb döntéseket, ki reaktívabb mind támadásban, mind védekezésben. Aki elalszik, az gólokat kap, aki elalszik, az nem tud már helyzeteket kialakítani.”

Felvetődött, amit Keszthelyi Rita a női válogatott kapcsán mondott, miszerint az Eb olyan alapot adott, amire lehet építeni, ahonnan lehet folytatni. Vajon a férfiválogatottnál megvan ez az alap, vagy most elölről kezd kezdeni mindent?

„Nagyon megemelkedett a színvonal. Elemezni fogjuk a mérkőzéseket akár csapatszinten, taktikai szinten, játékos szinten, ki az, aki szerintünk meglépte ezt a mércét, vagy ott volt ezen a szinten, aki képes itt játszani. Mindenki tudta azt, hogy hiányoznak játékosok ebben az évben. Nagyon gyenge volt a helyzetkihasználás az egész tornán, ami kulcsfontosságú volt itt a mérkőzések alakulása szempontjából. Amúgy nem kaptunk összességében, meg mérkőzésekre lebontva sok gólt. Viszont húsz-huszonöt százalékos a lövőstatisztika, ami nagyon gyenge. Vagy nem is kerülünk jó helyzetbe, és azokat puffogtatjuk el, vagy helyzetbe kerülünk, azt viszont nem konkretizáljuk. Utóbbi előbb-utóbb belekerget egy olyan helyzetbe, hogy nem középkezdésből érkeznek a csapatok, hanem följönnek támadásba, menet közben úsznak fel és nem lehet fixen szervezni a védekezést. Nem beszélve arról, hogy nem kerül fel újabb gól az eredményjelzőre, ami előbb-utóbb azért stresszhelyzetet okoz a játékosoknak. Értem, hogy nehéz ezzel megbirkózni, az egyedüli megoldás szerintem az, hogy az elkövetkező két évben, ami az olimpiáig tart, borzasztó célirányos és kemény munkát kell végezni. Egyrészt egyénileg, másrészt csapatilag, mert azt gondolom, hogy taktikailag ez egy nagyon-nagyon éretlen csapat, annak ellenére, hogy játszottunk sok meccset. Úgy érzem, hogy még tudatosabb, még rutinosabb és átgondoltabb vízilabdát kell játszanunk, hogy a jövőben fel tudjuk venni a versenyt azzal a vízilabdával, amit jó néhány csapat játszik, s ezzel előttünk jár. Előttünk jár sokszor egyénileg is, képzettségben, másrészt meg érettségben, csapatként való összeérettségben. Korban is egyébként, rutinban, tehát tulajdonképpen mindenben van lemaradás, nem is tudom mi az, amin nem kell dolgozni… Meglátjuk, elég lesz-e ez a két év. Biztos, hogy nagyon kemény időszak vár még így a magyar vízilabdára.”

Az érzéseire próbáltunk rákérdezni a mindig készségesen nyilatkozó kapitánynak, aki így válaszolt: „Az érzéseim? Minden mérkőzés után csalódott vagyok. Nem az volt a realitás, hogy ezt a bivalyerős olasz csapatot megverjük a csoportban és csoportelsők legyünk, hiszen még hogyha itt vannak a nagy sztárjaink, akik nem jöttek ezen a nyáron, még velük is nehéz lett volna a körülmények ismeretében. Tehát mindenképpen a szerbeken keresztül vezetett volna az út, ami nagyon nagy falat volt. A realitás az lett volna, hogy jó meccseket játszunk, tartjuk, ameddig tartjuk magunkat, és az öttől nyolcig kikaparunk valami eredményt. Mind a két mérkőzés kemény mérkőzés volt, és én azt gondolom legalább tanulságos is.”

S hogy miként tovább? „Most lesz egy pár hét pihenő, és szeptemberben Világkupa, amin részt veszünk, új szabályokkal, amelyek egészen más vízilabdát igényelnek. Megnézzük majd, kik azok a játékosok, akik részt vesznek azon a tornán, várhatóak lesznek módosítások, ezt majd át fogom gondolni a következő napokban. Látjuk, hogy vannak bizonyos posztok, amelyek nem feltétlenül ütik meg a nemzetközi mércét, ahol jobban kellene játszani, és valamilyen úton-módon előre kell lépnünk. Az, hogy találunk is megoldást, és az valóban előrelépést jelent-e, majd kiderül, mindenesetre valóban behatároltak a lehetőségek jelen pillanatban abban a tekintetben, hogy ki képviseli a magyar vízilabda-válogatottat. Néha egy-egy változtatás kicsit azokat is serkenti és fölébreszti, akik kikerülnek a keretből, meg azokat is, akik látják, hogy milyen könnyen ki-be lehet kerülni a válogatottba.”

Az Eb teljes eredménysora, programja - itt olvasható