Női válogatottunk tagjait (is) érthetőn feldobta az olaszok ellen sikeresen megvívott negyeddöntő – és persze már a mai, hollandok elleni elődöntő (17 óra) jár a fejükben. Az eltiltott kapitány, Bíró Attila sem aggódik, bízik kollégáiban, bízik csapatában.

Fotók: Kovács Anikó

Tekintettel arra, hogy újjáalakuló csapatunk valóban fantasztikus helytállással győzte le az olimpiai ezüstérmes Olaszországot, Barcelonában még mindig ódákat zeng mindenki erről a meccsről. S noha ma 17 órától Hollandia ellen már a finálé a tét, a negyeddöntőben észrevehetetlenül nagy munkát végző Csabai Dórával és Garda Krisztinával még másnap értelemszerűen az olasz-meccsről is beszéltünk. Már csak azért is, mert mint említették: minden mindennel összefügg.

Speciel kíváncsiak voltunk arra, a győztes gól előtti passzra miként emlékszik vissza a „Dodó” becenévre hallgató Európa-bajnokunk: „Minden tisztán előttem van. Keszthelyi Ritával és Szücs Gabriellával különleges kapcsolatom van nem csak a vízben, a parton is, ők a legjobb barátaim, tíz éve velük játszom. Nem kellenek szavak, egymásra sem kell néznünk, tudjuk, ki hova indul. Keszi is tudta, én is tudtam, mi következik – csak azt nem tudtam eldönteni, hogy vízre vagy kézre passzoljak. Így lett jó, ahogy, ne is ragozzuk tovább, a jót nem kell” – mondta elbűvölő mosolyával.

Miután szóba hoztuk neki, hogy az efféle a partikon vannak azok a játékosok, akik a háttérben tesznek hozzá irgalmatlan sokat a csapat játékához, éppen válaszolni készült – de odalépett Bíró Attila szövetségi kapitány, és ennyit mondott: „Mutasd a harapás nyomát!”

És megmutatta. „Természetesen” a jó ismerős, Valeria Palmieri, az olaszok centere volt a tettes: „Épp kiállítottak, amikor belém harapott…”

A több poszton is bátran bevethető játékosunk persze nem maradt adósa ellenfelének, akivel már a két héttel ezelőtti rotterdami tornán is összeakadt – akkor végleges kiállítás lett az ítélet. Most nem vitás, a külön csatát harapás és lila nyomokkal is Csabai Dóra nyerte. „Higgadtak voltunk, ez nagyon fontos. Mindenki kellett a sikerhez – igazi csapatmunka volt. A blokkok, egy-egy külön kiosztott feladat megoldása, az orvos vagy a gyúró munkája, Birge piros lapja, minden így együtt kellett ahhoz, hogy nyerjünk. Így kerek az egész! Fiatal csapat vagyunk, tudunk jól és nagyon rosszul is játszani. Most sem játszottunk hibátlanul, ennél több van bennünk, de mindenkinek a helyén volt a szíve, mindenki segített a másikon, a klasszikus csapatdiadal volt. Erre készülünk a hollandok ellen is. Az Európa-bajnokság előtt is azt mondtam, most aztán végképp: bármi megtörténhet. A tudás megvan bennük, ki kell tolni az elődöntőben négy negyedig.”

A Palmierivel a vízben szintén „jó barátságot” ápoló Garda Krisztinának az orrát törte az olasz center az Európa-kupa pontevedrai mérkőzésén – miként védőnk fogalmazott: „Nem akartam neki visszaadni, úgy voltam vele, nyerjünk, az elég nagy fájdalom lesz neki.”

Mindez leírva egyszerűen hangzik, de megvalósítani…

„Nem foglalkoztunk semmivel, különösen a külső körülményekkel, csak tettük a dolgunkat? Hogy mi hangzott el a negyedik negyed előtt? Nagy extra nem, csak hogy meg kell nyerni a hátralévő nyolc percet minimum két góllal. Hittünk a győzelemben. A végén éreztük, hogy Edina megfogja az ötméterest, legalább volt egy kis izgalom” – tette hozzá kaján vigyorral. Majd elmondta még, hogy a minimálisan célját érte el a négy közé jutással a csapat, ami természetesen olyan energiákat mozgósíthat, amivel bármi elképzelhető: „Az önbizalmunknak, a lelkünknek jót tett a győzelem, látjuk, képesek vagyunk bárkit legyőzni. A hollandok ellen hasonlóan nagy csatára számítok. Teljesen més vízilabdát játszanak, fizikálisan nagyon ott vannak a világ élmezőnyében, jó lövőik vannak. A védekezésünk lesz a kulcs, ha ezt megoldjuk, ha működik majd egyszerre a zóna és a szoros is, akkor már csak gólokat kell lőni – mondom ezt a csak-ot persze idézőjelben. Rotterdamban két negyedig bizonyítottuk, hogy partiban vagyunk velük, ezt kell kitolni végig.”

A mérkőzés után érthetően feszült kapitány már sokkal oldottabb hangulatban nyilatkozott – speciel azzal nyitott, hogy most olvasta ki az általa nagyon tisztelt Fa Nándor könyvét, amelyből megerősítést nyert számára, hogy „Hátszélben könnyű vitorlázni, ellenszélben már kevésbé – ezt utóbbit most nem kicsit tapasztaltuk…”

Bíró Attila nem kér hátszelet, ugyanakkor bízik a szélmentes „időjárásban”, ergo reméli, a játék dönt majd az elődöntőben: „Komoly fejlődési utat jár a csapat, de van még benne potenciál, mindenből egy kicsit több kell. Levontuk az olaszok elleni meccs tanulságait, újult erővel megyünk csatába.”

A szakvezető nélkül, ugye, hiszen a kiállítása automatikus eltiltást jelent: „Hülye egy kiállítás volt, hiszen a görög játékvezető nem tudta, hogy a francia sunyiban adott egy sárgát… Mindegy, ez van, és ugyan nem jelent előnyt, hogy valahonnan az uszoda elkerített részében kell majd néznem a meccset, nem tartok semmitől. Bízom Tóth Laciban, Áts Berciben, a stábban, régóta együtt vagyunk, ismerjük egymás gondolatait. És ott van a vízben a csapatkapitány és helyettese, Keszthelyi Rita és Szücs Gabriella, tudom, hogy helyes irányba terelik majd a vitorláinkat.”

33. Európa-bajnokság, Barcelona
Nők - következik
Helyosztók - július 25., szerda
Az 5-8. helyért
Németország-Olaszország, 13:15
Oroszország- Franciaország, 14:45
Elődöntő
Hollandia-Magyarország, 17:00
Görögország-Spanyolország, 18:30
 
Az Eb teljes eredménysora, programja - itt olvasható