Férfiválogatottunk tagjai hétfőn délelőtt egy kedves invitálást elfogadva fagylaltozással, délután azonban már videózással és tréninggel készül a keddi, Szerbia elleni negyeddöntőre (17 óra). Bátori Bencével és Kovács Gergővel beszélgettünk, illetve a másik oldalról Braniszlav Mitrovicsot bírtuk pár szóra. Mindenki nagy csatára számít.

Fotók: Kovács Anikó

„Ennyi talán elég lesz a csapatnak.”

A tréfásnak szánt megjegyzés délelőtt 11 óra előtt hangzott el Barcelona egyik hangulatos kis utcájában, méghozzá azelőtt a cukrászda előtt (Gelarto Rosa), amelyet honfitársunk üzemeltet, és amelybe meghívást kapott férfiválogatottunk.

„Random ráírtam a fiúkra, és meglepetésemre gyorsan válaszoltak, nagy megtiszteltetés, hogy elfogadták az invitálást” – fogalmazott az üzletvezető, majd rohant a dolgára, hiszen megérkeztek a fiúk. A fiúk, akik szabad délelőttöt kaptak a Märcz Tamás irányította szakmai stábtól, hétfőn egy edzéssel készülnek a keddi, Szerbia elleni negyeddöntőre. A cukrászdában megjelent olimpiai ezüstérmes kézilabdázónk és vívónk, Kökény Bea és Imre Géza is gyermekeikkel – a család sok erőt, kitartást kívánt a csapatnak, és jelezte, ott lesz a lelátón a negyeddöntőn!

Fotó: MTI/Illyés Tibor

A lehetőséget kihasználva ezúttal két játékossal igyekeztünk kicsit hosszabban beszélni arról, mi volt eddig, de még inkább mi várható a folytatásban. Tekintettel arra, hogy az ismert események tükrében nem feltétlen egyszerű mire felfűzni úgymond a keddi mérkőzést, mindkettőjükkel úgy kezdtük a diskurzust, hogy feldobtuk nekik: „Ha a másik oldalon állnál, mit kérdeznél magadtól?”

Bátori Bence némi gondolkodás után így válaszolt: „Adná magát a kérdés, hogy milyen meccs lesz a szerbek elleni, de ez gyenge volna… Nem egyszerű… Talán azzal nyitnék, hogy vajon melyik arcát mutatja majd a csapat?”

A magas labdát feladta nekünk a Szolnok világbajnoka, így rögvest lecsaptunk rá: „Több van?”

A válasz nem késett soká: „Nem tudom, hogy hány, de itt, az Európa-bajnokságon is látszott, nem egy… Egyvalamiben viszont biztos vagyok: történjék bármi, nekik fogunk esni. Bele fogunk nagyon állni a meccsbe, efelől semmi kétségem, aztán majd meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.”

Láthatóan oldottabb hangulatban nyilatkoztak a jelenlévő médiának a játékosok, érezhetően jót tett a hollandok elleni győzelem, a be-beinduló támadójátékból szerzett gólok. „Valóban. Többen is beszélgettünk arról, hogy ez volt itt kint az első olyan éjszakánk, ami nyugodtnak ugyan nem mondható, nem is szabad, hogy az legyen, ugyanakkor ezúttal végre nem olyan feszülten mentünk aludni, mint eddig. Főleg a német meccs után, a holland meccs előtt voltak nehéz pillanatok, de ilyen a sport, meg kell oldani ezeket a helyzeteket is. Hogy nagy lett volna a nyomás? Inkább a magunkkal szemben támasztott követelmények nagyok, és talán emiatt voltunk eddig feszültebbek. A németek ellen is nagyon nyerni akartunk, vártuk, hogy végre kijöjjön az a munka, ami bennünk van – nem sikerült. Igazán még itt kint, Barcelonában egyik meccsen sem, bár a hollandok elleni már elő-előbukkant valami. Hozzáteszem, bár lehet, hogy a partról nem feltéten látszott, korábban is nagyon akart mindenki, a németek ellen a hatodik kapufáról keresztbe kipattanó lövés után teljes gőzzel próbálkozott, ám valahogy semmi sem jött össze.”

Szóba hoztuk a Hollandia elleni összeölelkezést, vajon ezt egyfajta jelként vehettük? „Viktor ötlete volt, mint csapatkapitányé. Lehet persze arról beszélni, hogy szimbolizál valamit, de a lényeg, hogy a csapat csak a hasznát vette.”

Szerbia. Tekintettel arra, hogy 13-as keretéből nyolcan is a magyar bajnokságban játszottak az elmúlt idényben (és közülük csak Milos Csuk távozik, és igazol Horvátországba), nyilvánvalóan jól ismerik egymást a felek, sok esetben mondhatni barátok játszanak egymás ellen. Vajon ez így más?

„Cseppet sem – sőt! A vízben nincs barátság, a magyar-szerb meccsekre pedig ez különösen igaz. Ez egy négy közé jutásért zajló brutális meccs lesz. Lehet, hogy ha a világ végén egy barátságos mérkőzésen fokozottan vigyáznánk a másikra, de itt erről szó sem lehet. Biztos vagyok benne, hogy kemény ütközet lesz. Nyilván látták az olaszok elleni kezdésünket, így talán ők is megpróbálják hamar lerendezni a dolgokat – ezt mindenképpen meg kell akadályoznunk! A szerbek ellen tulajdonképpen egy csapatnak sincs esélye akkor, hogy két-három-négy góllal elengedi őket, hiszen nagyon magas szinten járatják a labdát ilyenkor, olyan önbizalommal játszanak, hogy a legritkább esetben van esélyed a fordításra. Akkor lehet ellenük keresnivalónk, ha végig szoros meccset játszunk velük, ha képesek leszünk nyomást helyezni rájuk. Mert mondjuk ki, nem kell szégyellni: rajtunk nincs most nyomás, ők az esélyesebbek, az olimpiai bajnokok, a világ talán legjobbjai.”

Persze a tornán hatgólos játékosunk gyorsan hozzátette: „A magyar bajnokságban, a Bajnokok Ligájában egy az egyben felvesszük velük a versenyt, miért ne lehetne itt is ezt megtenni? Szóval, attól, hogy esélyesebbek, semmi sem kizárt!”

Bátori Bence felkészült arra, hogy a „Kapás oldalon borzasztó nagy feladatunk lesz, hiszen Mandics és Filipovics lesz velünk szembe, fel kell kötni a gatyánkat. De igazából, ha ezt a vonalat végigfűzöm, a másik oldalon meg ott van Prlainovics és Csuk, szóval olyan komplett ez a szerb csapat, hogy nagyítóval sem találni rajta lyukat. Szóval, kemény feladat vár ránk, bízom abban, képesek vagyunk megfelelni.”

„Milyen a fagyi?” – kérdezte magától Kovács Gergő, majd megtoldotta ezzel: „Hogy készülünk a szerbekre fagyival?”

Az előző szezonban az egrieket, a jövőben az OSC-t erősítő játékosunk sem találta egyszerűnek a „Mit kérdeznél magadtól?” felütést, mindazonáltal aztán kievickélt a helyzetből: „Máshogy kell várni a folytatást?”, talán ezt kérdezném.

Nos, máshogy? „Miután ez lesz az a meccs, amely voltaképpen az egész Európa-bajnokságot meghatározza, igen a válaszom. Nem kell elfelejteni az eddigieket, ám a szerbek elleni mérkőzést illetően már semmi jelentősége. Ha bejutunk ellenük a négy közé, akkor biztos vagyok abban, hogy senki nem beszél majd a csoportkörről. Ezt szeretnénk elérni, jó meccset játszani velük, végig partiban lenni, még véletlen sem beleszaladni egy olyan pofonba, mint az olaszokkal szemben. Ha egy végig szoros meccset vívunk, az nekünk jó, és akkor már tulajdonképpen egy szavunk sem lehet.”

Kétségtelen, mindez szavakban egyértelműen így van, ám kérdésként vetődhet fel, momentán mennyi a realitása a szerbek elleni sikernek? „Esély mindig van. Ha a hollandok kivertek volna bennünket, és ők játszanának, nekik is lenne sanszuk. A sport ilyen. Nekünk főként van esélyünk, hiszen sokkal több van bennünk, mint amit eddig mutattunk, arról nem beszélve, hogy egész évben együtt edzünk velük, csapattársak vagyunk, jól ismerjük őket, igaz ők is bennünket – azt hiszem, ezúttal ez számunkra jelent majd előnyt. Pontosan tudjuk, mire számítsunk ellenük, ismerjük az egyéni kvalitásukat, specialitásaikat, magát a szerb vízilabdát. A cél, az igen is, reális cél nem is lehet más: legyőzni őket!”

Szóba került az Olaszország elleni első negyed – ezzel kapcsolatban a 22 esztendős pólósunk így fogalmazott: „Nyilván szó sem lehet ilyen kezdésről. Nem csak Szerbia, senki ellen. Gyorsan hozzáteszem, ott sem éreztem azt, hogy átgázoltak rajtunk, egész egyszerűen minden lövésük bejött, és miután a mi játékunkban fontos elemet képez az átúszás, a lefordulás, alaposan megakasztottak bennünket a történések. Most nem lehet így, inkább legyen egy német meccshez hasonló négy-négyes forgatókönyv, azzal már jók lehetünk.”

Az egyénekre bontott teljesítménnyel, a saját magával szemben támasztott követelményekkel kapcsolatban így zárt: „Bátran állíthatom, senki sem lehet magával elégedett. Szeretnék én is, a csapat is rátenni egy lapáttal. A hollandok ellen elindult valamit, bár még tovább kell gyorsulni fejben, reakcióidőben – ez abszolút lehetséges. Sőt hiszem, hogy így is lesz!”

A szerbek Romániát 11–5-re, Oroszországot 11–9-re, Szlovákiát 13–5-re győzték le, magabiztosan jutottak a nyolc közé. A csapat olimpiai bajnok kapusa, az Egerből OSC-be igazoló Braniszlav Mitrovics holnapunknak is megállt néhány szóra: „Féltünk attól, hogy a csoportban nem lesz nehéz meccsünk, de végül is az oroszok ellen viszonylag az volt, aminek örültem is. Jó szinten játszottunk, de igazából sokat is edzettünk, készültünk a folytatásra. A pihenőnapok sem pihenőnapok, a készülés fontos részét képezik, hiszen a negyeddöntő az egyik legfontosabb meccs egy világversenyen. Hogy pont a magyarok ellen kell vívnunk, annak nem feltétlen örülök, mert nagyon sajnálom, hogy ilyen korán összekerültünk, és az egyik csapat már a négy közé sem jut be. Ez nem is olyan jó a vízilabdának, de ez van. Sokat várok a meccstől, most nem is arra gondolok, hogy jót vagy rosszat, hanem inkább a minőségre gondolok. Mert biztos vagyok benne, hogy nagyon nagy meccs lesz. Nem téveszt meg bennünket a magyarok eddigi játéka. Az olaszok ellen álmosan kezdtek, de utána felébredtek, és ha az adandó három lehetőségből egyet vagy kettőt gólra váltanak, szoros meccs lett volna. Mutatott is valamit az a meccs, meg nem is. A magyar-szerb összecsapásoknak történelme van, szóval bármi is történt eddig itt Barcelonában, mindenki tiszta lappal indul. Győzni akarunk, ez nem kérdés, ahogy az sem, hogy ehhez jól kell majd játszanunk.”

Következik
Helyosztók - július 24., kedd
A 15.helyért
Törökország-Málta
A 13. helyért
Grúzia-Szlovákia
A 9-12. helyért
Hollandia-Románia, 13:30
Németország-Franciaország, 15:00
Negyeddöntő
Szerbia-Magyarország, 17:00
Horvátország-Montenegró, 18:30
Olaszország-Oroszország, 20:30
Spanyolország-Görögország, 22:00
 
Az Eb teljes eredménysora, programja - itt olvasható