A Világliga Szuperdöntőjének fináléjában férfiválogatottunk az ötméteres párbajt elveszítette, így a második helyen zárta a küzdelmeket. A csapat tagjai ezüstéremmel a nyakukban szomorúan és elcsukló hanggal értékelték mérkőzést, ám annál bizakodóbban összegezték a hátuk mögött hagyott hetet és tekintettek előre.

Fotók: Madar Dávid/MVLSZ

Mint beszámoltunk róla, férfiválogatottunk a Világliga Szuperdöntőjében 9–9-re végzett Montenegróval, majd az ötméteres párbajban veszített, így a második helyen zárt.

„Csalódott vagyok, hogy hazai környezetben ilyen vereséget szenvedtünk. Csak keresem a szavakat…” – kezdte az értékelést szomorúan a kétgólos Manhercz Krisztián. „Megmutattuk, ha fegyelmezetten játszunk és odatesszük magunkat, akárkivel szoros meccset játszhatunk, sőt, ez a mérkőzés is olyan volt, hogy Montenegró végig rohant az eredmény után. Abban kell még erősödnünk, hogy a negyedik negyed végéig meg tudjuk tartani ezt az előnyünket - erre még van időnk az Európa-bajnokságig...”

 
Nagy Viktor feldúltan összegzett: „Nagyon szomorú vagyok, teljes szívemből úgy érzem, hogy megérdemeltük volna a győzelmet, még ha a végén sokat is hibáztunk. Mélységesen felháborít, hogy Magyarország átveszi egy másik országtól a rendezés jogát, és ilyen bíráskodást kapunk az elődöntőben és a döntőben egyaránt. Kijön 5-6000 ember, megveszik a belépőt, a két játékvezető pedig teljes mértékben uralja és befolyásolja a játékot – nem ezt érdemeljük mi játékosok sem és a közönség sem – ez számomra feldolgozhatatlan, nem tudom hova rakni, feszült és ideges vagyok. Mikor az ellenfél játékosai is azt mondják, mi jobban megérdemeltük volna a sikert és nekik fújtak, a delegátus pedig azt mondja, hogy next time – majd legközelebb, egyszerűen sírni tudnék…”

Bátori Bence így fogalmazott: „Leszámítva az első három-öt percet, végig mi domináltunk, ám Montenegró nem hagyott ellépni bennünket, folyamatosan helyezték ránk a nyomást. Még ha nagyon nem is vezettek, a végén nagy akciógóllal egyenlítettek és sajnos azt kell mondanom, igazságos döntetlen született. Fantasztikus érzés volt hazai pályán játszani, a közönség egész héten átsegített minket a holtpontokon. Sokszor már annyira fáradtak voltunk, hogy csak lézengtünk, de a szurkolók hangja mindig eljutott hozzánk. Csapatépítés szempontjából az egész hét nagyon hasznos volt, és láthattuk, hogy nincs lefutott meccs – gondolok itt Ausztráliára, Japánra vagy akár USA-ra –, mindenki kemény ellenfél volt. Ugyanez vár majd ránk Barcelonában, az Európa-bajnokságon is, de abban biztos vagyok, hogy sokat profitálhatunk ebből a hétből. A játék minden elemében érezhető volt a fejlődés, a védekezésben, a támadásban, a fórokban és a hátrányokban egyaránt.”

„Szomorú vagyok, úgy gondolom jobban játszottunk és sokkal jobban akartuk a győzelmet, de sajnos ilyen az élet és a sport. Valószínűleg ők többet tettek bele, a sport isten ezúttal velük volt, legközelebb velünk lesz, biztosan visszakapjuk még. Hasznos héten vagyunk túl, nagyon jó volt hazai közönség előtt játszani, szerettünk volna jó eredményt elérni és jó ellenfelekkel jó meccseket játszani, hogy a csapat összeszokjon. Azt hiszem ezt maradéktalanul teljesítettük is, egyetlen találkozó sikerült talán rosszabbul, a japánok elleni második ütközet a döntőbe jutásért, rosszul kezdtünk és onnan kellett felállnunk. Mindemellett komoly állóképességi időszakon is túl vagyunk, hiszen hat nap alatt hat meccset játszottunk, előtte pedig a csapat nagy része egy komoly sorozatból jött" - értékelt Mezei Tamás, majd folytatta: „Nincs már túl sok időnk a kontinensbajnokságig. Kapitányunk viccelődött a napokban, hogy nézzétek meg, egy hete sem edzünk és máris itt vagyunk az elődöntőben a négy között. Ennek a tizenháromnak a nagy része egész évben szerda-szombat ritmusban meccset játszott, már hozzá vagyunk szokva a sorozatos kihívásokhoz. Fiatal, újjáalakuló csapatunk van, formálódunk, és bár mindannyian ismerjük egymást, most lettünk így összegyúrva. Vannak vezéreink és keressük is még őket, ahogyan az együttes dinamikáját is, de jó úton járunk!"
 
Férfi Világliga Szuperdöntő, Budapest, Duna Aréna
Döntő
Magyarország-Montenegró 9-9 (2-2, 4-2, 2-3, 1-2) - ötméteresekkel 2-4
Vezette: Moller (argentin), Alexandrescu (román)

MAGYARORSZÁG: Nagy V. - Manhercz 2, Vámos 1, Jansik D., Kovács G. 1, Erdélyi 2, Bedő. Csere: Angyal, Zalánki, Mezei 1, Bátori 2, Pohl. Szövetségi kapitány: Märcz Tamás

MONTENEGRÓ: Lazovics - Drasko Brguljan, Petkovics 1, Radovics, Janovics 1, Ivovics 3, Spaics. Csere: Banicsevics, Vidovics, Durdics, Misics 3, Draskovics 1. Szövetségi kapitány: Vladimir Gojkovics

(Teljes jegyzőkönyv: itt)

További eredmények
A 3. helyért
Japán-Spanyolország 7-12 - teljes jegyzőkönyv itt
Az 5. helyért
Horvátország-Ausztrália 10-8 - teljes jegyzőkönyv itt
A 7. helyért
Egyesült Államok-Kazahsztán 9-3 - teljes jegyzőkönyv itt

Különdíjak
A legjobb fiatal játékos: Inaba Yusuke (japán)
Gólkirály: Inaba Yusuke, Alekszandar Ivovics (montengrói), Mladan Janovics (monenegrói)
A legjobb kapus: Nagy Viktor
A legértékesebb játékos (MVP): Vámos Márton

A Világliga Szuperdöntőjének magyar kerete
Kapusok: Kardos Gergely (Szolnok), Nagy Viktor (Szolnok)
Mezőnyjátékosok: Angyal Dániel (Eger), Bátori Bence (Szolnok), Bedő Krisztián (Eger), Erdélyi Balázs (OSC), Jansik Dávid (Szolnok), Kovács Gergő (Eger), Manhercz Krisztián (FTC), Mezei Tamás (Szolnok), Pohl Zoltán (FTC), Vámos Márton (FTC), Zalánki Gergő (Szolnok)
(A játékosok klubjaként azt a csapatot jelöltük meg, amelyből kiharcolták a kerettagságot)