Cseh Sándor és Dabrowski Norbert, a Szolnok és az Eger vezetőedzője egyaránt sokatmondóan fogalmazta meg érzéseit a Bajnokok Ligája helyosztója után.

Fotó: Madar Dávid/MVLSZ

… és véget ért számukra is a klubszezon. A sors furcsa fintora, hogy a Bajnokok Ligája nyolcas döntőjében a csalódást jelentő 5. helyért egymás ellen kellett vízbe ugrani (a meccset a Szolnok nyerte 10–6-ra), bár voltaképpen mindegy is. És ugyan a csalódást szót használtuk, de minden nézőpont kérdése.

Mert lehet-e igazán csalódott az a csapat, amely mindent létező címet begyűjtött, s amely most gólvágója, vezére, a sérült Andrija Prlainovics nélkül egygólos meccsen bukta el a negyeddöntőt Genovában a Jug Dubrovnik ellen?

Mert lehet-e csalódott az a csapat, amely Erdélyi Balázst, Milos Csuk és Borisz Vapenszki távozása után újra kezdte építeni csapatát, balkezes játékos nélkül is közel járt a bajnoki döntőhöz, kiharcolta a jövő évi BL-részvételt, és ott lehetett a futó genovai BL nyolcas fináléjában?

Ezekre a kérdésekre is kerestük a választ a Szolnok és az Eger vezetőedzőjével, akiket a helyosztó után kértünk afféle szezonzáró értékelésre.

„Az az igazság, hogy az eredményre nyilván nem lehetünk büszkék, hiszen nem a Bajnokok Ligája ötödik helyezése volt a célunk – kezdte a választ Cseh Sándor, a Szolnok vezetőedzője. – Ugyanakkor, aki látta az elmúlt három napban a csapatot, megerősíthet abban, hogy mind a három nap, mind a három meccsen a legjobb játékosunk nélkül felállva is maximálisan odatettük magunkat. Megértheti mindenki, ha azt mondom, büszkék nem lehetünk, de felemelt fejjel távozhatunk. A szezon értékelését attól függ, honnan nézzük… Álomszerűen indult, rögtön három kupával kezdtük az őszt. A tavasz erős, nagyon kemény volt, de azt gondolom, a vereségekben is megmutatkozott, hogy ez a csapat a korábbiakban miért is volt nyerő. Minden szituációból felálltunk. Felálltunk a bajnoki elődöntőben 3–6-ről, felálltunk a döntőben 0–2-ről, és amikor megtudtuk, hogy Prlainovics nem játszik itt Genovában, akkor is felálltunk a BL előtt. Egész egyszerűen a végén, a két legfontosabb meccsen az utolsó két percre nem maradt erőnk. Ahogy igaz ez erre a három napra, igaz az egész szezonra: mindent kijátszottunk magunkból.”

Hasonlóképpen vélekedett a hozzá hasonlóan szintén rendre a sablonokat kerülő, elgondolkodtatóan nyilatkozó egri kollégája, Dabrowski Norbert is. Felvetettünk neki érzéseket, válasszon közülük – nem tudott, mint megjegyezte: „Ha felsorolnánk most a bennem munkálkodó összes érzést, reggelig kellene itt állni… Kavarognak bennem. Volt egy beszélgetésünk tavaly, amely során kifejtettük, mennyien, így te magad is féltik ezt a csapatot, hiszen nem lesz balkezesünk, több fiatalt kell beépíteni. Ehhez képest megint itt voltunk, nem vallottunk szégyent, ahogy a magyar bajnokságban sem. A mai vereség is kicsit fájó, persze, de jövőre is főtáblásak vagyunk, momentán ez a legfontosabb. Megint nulláról kezdődik a bajnokság, nem féltem az Egert! Ha holnap kellene elkezdeni dolgozni, cseppet sem zavarna – sőt. Ugyanolyan motivált vagyok, vagy talán még jobban, hiszen érdekel a feladat, egy teljesen új csapat építése.”

Miután valóban nagyon nagy változások lesznek a keretben, adja magát a felvetés: fájdalmas a búcsú?

„Fájdalom nincs. Sokat segített ebben Csernus Imre, aki megtanított, hogyan kell elengedni dolgokat. Máskülönben beleőrül az ember. Nyilván kicsit őrült is vagyok, vagy lehet, nagyon, ezt a feleségem tudná megmondani… Mindenesetre most majd hazamegyünk, tanulok a vizsgámra, lesz egy évzáró partink, majd vizsgázok, elmegyek a Habawabára, aztán egy hét pihenő, és elkezdek dolgozni az új csapattal. Ezt máshogy nem lehet csinálni, mindent rendbe kell tenni a fejben.”

Talán a Barceloneta elleni negyeddöntő után történt a „rendbetétel”? – vetettük fel. Íme, a válasz: „Igen, ez pontosan így történt. Ott nagyon rendbe kellett tenni mindent, például, hogy miként hozzuk le a Spandau elleni meccset, majd utána, hogy miként a mait. A Szolnok jobb volt idén, ötször nyert ellenünk, mi négyszer ellene, ám ha azt veszem, hogy tavaly emlékeim szerint 7–1 volt oda a mutató, nem kell szégyenkeznünk. Még akkor sem, ha persze akkor ők is nagyobb szezont futottak. Szóval, tényleg nincs bennem fájdalom, ellentétben a tavalyival, amikor a BL-elődöntőben közelebb álltunk az álmainkhoz. Ilyen a sport, bele tudok nézni a tükörbe, a játékosok is bele tudnak, ez talán a legfontosabb. Szóval, új munka indul, amivel kapcsolatban Varga Dani az iskolában azt mondta nekem mellettem ülve, hogy érzése szerint lesz egy olyan csapatom jövőre, ami jól áll nekem. Hát legyen igaza!”


Férfi Bajnokok Ligája, Nyolcas döntő, Genova
Az 5. helyért
ZF-Eger–Szolnoki Dózsa 6–10 (1–0, 1–2, 2–4, 2–4)
Gólszerzők: Avramovics 2, Bedő 2, Biros B., Vlachopoulos, ill. Csuk 3, Zalánki 2, Younger 2, Kis G., Gocics, Alekszics
(Teljes jegyzőkönyv: itt)

A 7. helyért
Spandau 04 Berlin (német)–AN Brescia (olasz) 10–14 (4–3, 4–2, 0–5, 2–4)
Gólszerzők: Gielen 3, Stamm 3, Saudadier 2, Dedovics, Reibel, ill. Rizzo 5, Manzi 2, Paskovics 2, Guidi, C. Presciutti, Muslim, Nora, Bertoli
(Teljes jegyzőkönyv: itt)