A Magyar Vízilabda Szövetség elnöke szerint a női- és a férfibajnokság is méltó reklámja volt a sportágnak, a válogatottak szakvezetői jól tudják a dolgukat, a Párizs 2024 nevet viselő audit program létrehozását pedig nagy sikernek tartja. És meglepő fordulatról számolt be a jövőt illetően...

Fotók: Madar Dávid/MVLSZ

Női válogatottunk hétfőn elkezdte felkészülését a nyári Európa-bajnokságra, Märcz Tamás férfikeretet hirdetett, az UVSE a hölgyeknél, az FTC az uraknál koronáztatott meg, és ugyan az utánpótlás-bajnokságokban még hátravan a rájátszás, az úgynevezett kirakatban a klub és a válogatott szezon közé értünk. Az ilyenkor megszokott módon kértük értékelésre dr. Kemény Dénest, a Magyar Vízilabda Szövetség elnökét.

Eddig sem volt kevés a munka, most jön a java?
Mint korábban már többször említettem, a szövetségben soha sincs megállás, egész évben kitartóan dolgoznak a kollégák, hiszen sok a feladat. Való igaz, a klubszezon végeztével a válogatottak kerülnek előtérbe – bizony, ezen a nyáron sem fogunk unatkozni, Mást ne mondjak, két világversenyt, a Férfi Világliga Szuperdöntőt és az ifjúsági világbajnokságot is a magyar póló rendezheti meg, avagy a klubokban szereplő játékosok ismét szép feladat, nagy élmény előtt állnak.
Az ötmeccses férfidöntő volt eddig a csúcs?
A Szolnok megszerezte az Európai Szuperkupát, két csapatunk érdekelt még a Bajnokok Ligája nyolcas döntőjében, az FTC Euro-kupát nyert, a Dunaújváros a női LEN-kupában győzött, az UVSE az Euroliga négyes döntőjében szerepelt, szóval nemzetközi fronton bizonyították a csapatok rátermettségüket. Az, hogy itthon egymás ellen nagy meccseket játszanak, a citált eredmények alapján valahol papírforma, aminek természetesen csak örülni lehet.
A világ legerősebb bajnokságai?
Legalábbis a szakértők ezt mondják mind a női, mind a férfi sorozatunkra. Azt hiszem, bátran állíthatom, a bajnokságaink jó reklámjai a sportágnak. A nőknél az UVSE, Dunaújváros, BVSC mellett üde színfoltot, jövőképet jelentett az FTC felbukkanása. A férfiaknál talán nem is volt esélyes, nagyon nagy meccseket láthattunk, miként érzékeltem, a közönség is vevő volt az izgalmakra, a minőségi játékra, a megtelt uszodák is erre engednek következtetni. A bajnoki címet mindkét csapat megszerezhette volna, a kétszer két magabiztos győzelem mellett volt egy végig kiélezett, szoros ötödik összecsapás, ahol végül kijött, hogy a Fradi pihentebb lehetett.
Ezek szerint érdemi választ kaptunk arra, hogy a fináléba jobb pihentebben érkezni, mintsem lendületből?
Ha ezt a döntőt vesszük alapul, a végén igen, ez is dönthetett, de mint említettem, a Szolnoknak is jó esélye volt a sikerre. Általános törvényszerűségeket azért nem vonnék le, minden párharc más és más. A Fradinak ezúttal talán bejött a nyugodtabb felkészülés, a több pihenő, másképpen készülhettek, ennyi. De van itt egy számomra érdekesebb kérdéskör.

Éspedig?
Le a kalappal az FTC vezetői előtt a kapuskérdést illetően is! A tehetségét már a válogatottban is meg-megmutató Vogel Soma az első és az ötödik mérkőzésen is halványan kezdett, ami minden kapusnál nehéz szituáció, hát még egy fiatal esetében. Ő azonban zsenge kora ellenére ebből a kezdésből is képes volt felállni, és kiemelkedő teljesítményt nyújtani, ami feltétlen kiemelésre méltó. Egy ilyen fiatal kapusnál felettébb kockázatosnak tartottam őt a rossz kezdés után bent hagyni, de Varga Zsolték végig bíztak benne, és igazuk lett. Ezek döntő szituációk voltak.
Mintha a korábbiaknál kevesebb lett volna a rájátszásban a bírózás – az elnök is így látja?
A vízilabda jellegénél adódóan sok vitatható ítéletet hordoz magában, ez így volt a múltban, így van most is, és nem kell nagy jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy kijelentsük, így lesz a jövőben is. Éppen ezért annak nagyon örülök, hogy a szakemberek többnyire elegánsan, kulturáltan viselkedtek, és nem bizonyos nagyjelenetekről marad emlékezetes a bajnokság. A bajnoki érmek eldöntése után sem a bíráskodással foglalkoztak a csapatok, ez tényleg örömteli, egyben azt mutatja, nem a játékvezetői ítéletek döntötték el a csapatok sorsát.
Átmeneti idő nincs – máris itt a válogatott szezon!
A háttérben eddig is sokat dolgoztunk a válogatottért, mást ne mondjak, Molnár Papesz szinte többet volt külföldön, mint itthon, hogy a LEN és a FINA delegátusaként többek között a magyar pólóért dolgozzon. Itthon is tevékenykedtünk, hiszen a FINA edzőbizottsága ősszel háromnapos kongresszusát tartotta Budapesten, majd a FINA vízilabda kongresszuson 106 ország képviselőit fogadtuk. Nyugodt szívvel állíthatom, aktívak voltunk a nemzetközi háttérporondon is. És azok leszünk a kirakatban is, hiszen két világeseményt rendez a magyar póló: a Férfi Világliga Szuperdöntőt a Duna Arénában, az ifjúsági világbajnokságot pedig Szombathelyen. Érdekesség, ez utóbbin – miként a lány ifik, illetve a szeptemberi Világkupákon – néhány szabályváltoztatási javaslatot, újítást is kipróbálunk, részben kísérleti szabályokkal zajlik majd az esemény, ami előrevetíti, hogy igazán fókuszba kerül az esemény. De közben természetesen intézni kell a többi csapattal kapcsolatos teendőket is – összesen nyolc világversenyre utazó válogatottról beszélünk a nyáron.
Egyenként megfogalmazott célokkal?
Nincs rájuk szükség, a szakemberek enélkül is kristálytisztán tudják, mit vár el tőlük a szakma, arról nem beszélve, hogy minden edzőnek magával szemben is megvannak az elvárásai. Igaz ez a tehetséggondozó csapatokat vezetőkre is, akik minden hónapban néhány napot együtt dolgoznak a kiválasztottakkal, s akik a nyáron lehetőséget kapnak, hogy egyhetes táborokban dolgozhassanak. Ez is kemény szövetségi koordinációt jelent, és akkor még szóba sem kerültek a TAO-pályázatok, amelyeket az egyesületek most adtak be. A szakmai bizottságok szigorú törvényi szabályzat szerint bírálják el őket, 120 nap alatt kell végleges határozatokat hozni, a hiánypótlásra nem lehet várni, még ha esetleg egy-egy esetben ezt is szeretné az ember. Ez is hatalmas feladat.
Hétfőn egész napos pólókonferenciát tartottak a Duna Arénában – az első visszajelzések?
Még a nap végén, az utolsó előadásnál is több mint száz edző ült ott a teremben, ez mindent elárul. A Világligát érintő kiemelt tanácskozás miatt az én előadásomat Merész Bandi tolmácsolta, de ami fontos: a Faragó Tamás vezette Szakmai Testület kezdeményezte a konferencia összehívását, amit jó ötletnek tartok, és amelyet véleményem szerint feltétlen rendszeresíteni kell. Magas színvonalú előadások, kulturált párbeszéd, ez az igazán előremutató.
Az apropót jelentő Párizs 2024 nevet viselő program sikerességében szilárdan hisz?
Abszolút! Nagyon nagy előrelépésnek tartom, hogy ezt az audit rendszert sikerült előkészítenünk. Nem tudok arról, máshol lennének olyan tesztek, hogy minden évben az összes 12-19 éves igazolt gyereket különböző ismérvek alapján felmérnének, majd azokat rendszereznék. Mi ezt tesszük, méghozzá úgy, olyan időpontban, olyan megoldással, hogy az edzőknek ne kellejen emiatt edzéseket beáldozniuk. Az egyéves tapasztalatok után a szakembereknek lehetőségük lesz a felmérések jellegéhez akár hozzányúlni, alakítani, a leglényegesebb, hogy az összehasonlító adatok a kapitányok, szövetségi edzők birtokába kerüljenek. Nagyon örülök ennek a programnak!
Mennyi idő kell ön szerint ahhoz, hogy profitáljon a szakma belőle?
Már rövidtávon is eredménye lehet, de értelemszerűen hosszabb távon láthatjuk majd, miért is volt szükség erre a programra. Boldog vagyok, hogy az elnökség, a szövetség, a szakma maximálisan támogatja, érzem az összefogást.
Az őszig tartó világversenyeket követően milyen eseményeket, feladatokat tartogat még az év második fele?
Erről már nem szeretnék én nyilatkozni. Ezúton szeretném ugyanis bejelenteni, hogy miután a szeptemberi Férfi FINA Világkupával véget ér a válogatott szezon, szeptember végétől nem folytatom az elnöki munkát. Addig természetesen ellátom a teendőket. Ezért az MVLSZ elnökségének a legközelebbi ülésen javasolni fogom, hogy hívjon össze rendkívüli elnökválasztó közgyűlést.
Ezt hogy értsük?
Ahogy mondtam. 1997 óta a személyeket érintő döntéseimet sohasem indokoltam meg, ezúttal sem teszem.