Szűcs Levente csapata a Miskolc legyőzésével az 5. helyen zárt, így a következő szezonban az Euro Kupában is indulhat. A 36 esztendős szakvezető elmondása szerint a Szőnyi úton ugyanazt a klubidentitást lehet érezni, mint anno Gerendás György idejében.

Fotók: Madar Dávid/MVLSZ

Azok után, hogy a bajnokság középszakaszában kétszer is legyőzte a BVSC a Miskolcot, s végzett ezzel az ötödik pozícióban, a rájátszásban sikerült ezt megőriznie. Sikerült, hiszen előbb a Debrecent, majd már az 5. helyért zajló párharcban a Miskolcot múlta felül. Utóbbi csata, miként jósolható volt, végletekig kiélezett, parázs ütközetett hozott, azt sem csoda, hogy végül ötméteresekkel dőlt el. Az idegek harcában aztán a vasutasok bizonyultak jobbnak, így nemzetközi kupaindulást érő helyen zártak, megelőzték az Euro Kupa elődöntősét.

„Ha valaki a szezon előtt az mondja, hogy ötödikek leszünk, aláírom, mert nem feltétlen ez a realitás – fogalmazott Szűcs Levente vezetőedző. – Biztos rengeteg ellenséget szerzet magamnak, hogy mindig ezt szajkózom, de ettől még tény: saját nevelésű játékosokkal, magyar játékosokkal megállni a helyed ebben a bajnokságban nagyon nagy szó. Ezért vagyok különösen büszke a csapatomra. Amikor az előző idényben menet közben vettem át a stafétabotot Märcz Tomitól, majd a szezon elején is azt hallottam, persze, az új seprű jól seper, de várjuk meg az idény végét. Nos, szép visszaigazolás ez az eredmény, valamit azért jól csináltunk.”

Utóbbi fél mondatra „rácsapva” adja magát a kérdés: a szakvezető szerint mit? Mi lehet az oka annak, hogy egy csapat, még a „nagyok” sem mehetnek biztosra például a Laky-uszodában? Avagy miben rejlik a BVSC ereje?

„Erre nagyon egyszerű a válasz: a közösségben! Újra érzem azt a fajta klubidentitást, ami Gerendás Gyuri idejében volt. Lejönnek a gyerekek a meccseinkre, tiszta szívből őrjöngnek, magukénak érzik a klubot. A rutinosabb játékosok, például Török Béla vagy Létay Krisztián is többször elmondta már, ezt a fajta klubérzést máshol sohasem tapasztalták meg. Ez egy elszigetelt család, saját, a felújításnak hála európai színvonalú létesítménnyel, itt az étterem, helyben étkezünk, mindent helyben csinálunk, 350-400 gyermek tartozik még hozzánk, semmi máshoz nem hasonlító klubélet zajlik. Ezzel nagyon jó azonosulni. Huszonhat esztendeje vagyok itt, azt gondolom, ez mindent elárul” – tette hozzá a 36 esztendős tréner, aki játékosként utánpótlás-válogatottság vitte, stabil tagja volt az említett Gerendás-féle BVSC-nek, majd fiatalon a klub utánpótlásában kezdett el dolgozni. Így indult az edzői karrier – vajon hol tart most?

„Talán ahol tartania kell. Megosztó személyiség vagyok, ami azt gondolom, hogy a karakánságomnak tudható be leginkább. Ahogy tavaly, most is kaptam rosszindulatú megjegyzéseket, de képes vagyok kezelni ezeket. Miként Németh Zsolt mondta nekem egyszer, minél magasabban vagy itt az uszodában, annál több az ellenséged, annál nagyobbat lehet bukni. Valóban így lehet, ugyanakkor ezzel nem foglalkozom mélyebbre hatóan. A munkám szakmai része érdekel, elsősorban az, hogy minél több fiatalt neveljünk ki a magyar vízilabdának. Az utánpótlás és felnőtt edzői munka között meglátásom szerint nincs őrült nagy különbség, itt is, ott is akadnak problémás helyzetek, amelyeket kezelni kell. Nyilván nekem ilyen tekintetben talán egy fokkal könnyebb dolgom van, hiszen a rutinosabb játékosaim, akik egykor a csapattársaim is voltak, sokat segítettek, jól működik az összhang. Viszont azért ott a másik oldal is, amely szerint a pozitív házasságban is a viccek, a motivációs mondatok előbb-utóbb ki tudnak égni, ergo figyelmen kell a megújulásra, a fejlődésre. Mindig önkritikus voltam, vagyok, leszek, azt az alázatot, amit játékosként beletettem a vízilabdába, edzőként is elvárom magamtól. Az, hogy kivezettem a nemzetközi porondra a csapatot, nagy szó, megméretjük magunkat, ezáltal is fejlődnek majd a játékosok és fejlődök velük én is.”

A BVSC valahol „edzői nevelde” is, a Szőnyi útról sokaknak sikerült feljebb lépniük – nem titkolják a klub vezetői, erre is legalább annyira büszkék, mint a játékos nevelésre. Az Euro Kupa-indulás kiharcolása jó esély arra, hogy Szűcs Levente is tovább képezze magát – határozott tervei vannak: „A célok nem helyezésekben fogalmazódnak meg bennem. A következő idényben speciel három 99-es születésű játékost igyekszünk beépíteni a csapatba, ezáltal is biztosítva a folytonosságot. Fontos, hogy a fiatalok szép lassan átvegyék majd a szerepet a rutinosabb, idővel kiöregedő játékosainktól. Az elsődleges cél, hogy minél több BVSC-nevelést ismerjen meg a szakma, akik később, akár egy másik, tehetősebb csapatból a válogatotthoz kerülhetnek.”

Szűcs Levente nem felejtette el megemlíteni, hogy a Miskolc elleni győzelem mellett további örömök érték az uszodában, hiszen az országos BENU ifi-, serdülő- és gyermekbajnokságban is legyőzte a BVSC a KSI-t. A bajnoki hajrában különösen az ifjúságiak között aratott győzelem kiemelkedő, hiszen saját kezében a csapat sorsra, amennyiben vasárnap, az utolsó fordulóban legyőzi az OSC-t, az élen zár, és ő rendezheti meg a négyes döntőt. A serdülők szintén a négyes döntőben lesznek érdekeltek, a gyermekek ezzel a sikerrel közelebb kerültek a bronzéremhez. A zuglóiak 2005-ös csapata is legyőzte a KSI-t, a 2003-asok ezüstéremmel zártak, a leány gyermekek bronzérmet vehettek át, a női OB I/B-t pedig a Gruber Laura irányította csapatuk nyerte.

„Ez a hétvége a BVSC hétvégéje volt!” – mondta Szűcs Levente.

Aligha vitatkozhatunk vele. Különben sem lenne rá sok esélyünk, hiszen az ifi csapattal Splitbe ment edzőtáborozni, avagy a szezon nem ért véget, a BVSC-családnak még tervei vannak.