A magára hagyott Szeged 19 esztendő után kiesett újra az OB I-ből, ami ügyvezetője, dr. Molnár Tamás szerint ugyan szomorú, de esélyt ad az újrakezdésre, arra, hogy új alapokon indulva megtartsa bázisszerepét a magyar vízilabdában.

Fotó: Contitech-Szeged

„Játszottam abban a csapatban, amely 1999-ben kiesett az élvonalból, de egy év múlva újra OB I-esek voltunk, azóta pedig egy felfelé ívelő történetet írtunk a szegedi vízilabda életében. Nehéz bármit is mondani, mert sok összetevője van a kiesésnek. Nemcsak ez a meccs, az egész szezon megviselt. A legjobban az akarat és a küzdés hiánya bánt, ezt nem tudom feldolgozni. Az én felelősségem is, hogy idáig jutottunk, most át kell gondolni, hogy mi történjen a klubnál.”

Varga Péter, a ContiTech-Szeged vezetőedzője nyilatkozott így, miután csapata elvesztette az E.ON Férfibajnokság 15. helyéért zajló párharcot az UVSE ellen, a győzelem nélkül esett ki a másodosztályba.

Az egykor szebb napokat látott klub ügyvezetője, a város szülötte, háromszoros olimpiai bajnoka, dr. Molnár Tamást is elkeseríti a helyzet, ugyanakkor azt vallja, jelen helyzetben talán jobb is, hogy a második vonalban játszik tovább a Szeged, minthogy konzerválná a jelenlegi állapotot. Mert az ugye önámítás lenne.

„Minden szép és jó volt, mígnem négy esztendeje a fő támogatónk egyik napról a másikra, szezon közben otthagyta a csapatot. Onnantól kezdve voltaképpen magunkra maradtunk. Erkölcsi kötelességnek éreztem, hogy segítsem a klubot, annak ellenére, hogy tulajdonképpen borítékolható volt, hogy előbb-utóbb előáll ez a helyzet” – fogalmazott Molnár Tamás, aki finoman fogalmazva sem volt könnyű helyzetben. Fontosnak tartotta, hogy ígéretekre nem építenek, senki sem akarnak becsapni, így teltek, múltak az évek, hónapok. A szegedi vízilabda azonban nem szűnt meg, nem is szűnhet meg, akkor sem, ha sorsára hagyták, kezét elengedték – a sportvezetők, szurkolók bíznak abban, a vészcsengő jól hallatszik, s eljön még majd az a pillanat, amikor újra szép sikereknek örülhetnek. A remények szerint egy fedett uszodában…

„A sportág a múltban és a jelenben és fontos bázisa volt a magyar pólónak, és ennek így kell lennie a jövőben is. Nem feltétlen az élvonal legjobb csapatai közé kell pozícionálni a csapatot, fontosabbnak érzem az értékek, azaz a nevelés, az utánpótlás-gondozás hatékony kidomborítását. A versengést a legjobbakkal, de akár a középcsapatokkal momentán nem tudjuk felvenni, új útra kell lépni, hogy aztán idővel ismét a jól megérdemelt helyünkre kerüljünk” – tette hozzá az egykori kiváló center.

Korábbi játékostársa, a szegedi utánpótlásban dolgozó dr. Szabó Zoltán szerdán, a Szolnok–FTC bajnoki döntő szakkommentátoraként értesült a hírről, amin persze nem lepődött meg, s csalódottság ide vagy oda, határozottan pozitívan ekképpen értékelt: „Néha ki kell szedni a gyökeret, hogy a helyén új fa sarjadhasson. Most ez következik Szegeden.”

Előbb-utóbb pedig csak lesz, aki fentről is locsolja.