A Benczur Márton irányította csapat a szezon utolsó bajnokiján sem talált legyőzőre, harmadszor is felülmúlta a fináléban a Dunaújvárost (9–5), így százszázalékos teljesítménnyel lett újra a legjobb.

Fotó: Madar Dávid/MVLSZ

Benczur Márton hevesen mutatta a játékosainak az óráját, sőt hangosan kiabálta, „Lányok, nyugi, játsszuk végig!”. Hiába. Az UVSE pólósai nem tudták megvalósítani az ukázt, elveszítették a labdát, és a kontrából Hlengiwe Mchunu kiegyenlített, ezzel lett a nagyszünetre 3–3. Pusztán azért emeltük ki a szituációt, meg tűélesen világított rá a koncentráció hiányára. Mindez nem csak hazai, vendég oldalon is elmondható volt, hiszen mindkét kapu előtt váratlan, mondhatjuk a felektől nem megszokott hibák sorozatát jegyezhettük fel. A kevés gól sokkal inkább ebből, mintsem kapusparádéból, jó védekezésből fakadt.

Az első negyedet egy Gurisatti Gréta fórgóllal a Dunaújváros nyerte, a másodikban Maggie Steffens akciója után kacsázott be a labda éppenhogy a kapuba. Horváth Brigitta, majd Keszthelyi Rita lövése már emberes volt, sőt Keszthelyi a vezetést is megszerezte fórból a hazaiaknak, ezt egyenlített ki a vendégek „Slignije” a fentebb citált hazai hiba után. Maradjunk annyiban, sem Benczur Máton, sem Mihók Attila, sem a lelátón helyet foglaló szövetségi kapitány, Bíró Attila nem lehetett boldog.

Persze előfordulhat, a nagy tét nyomta rá bélyegét a csatára, különben is, egy bajnoki döntőben ez győzelmet aztán különösen nem kell megmagyarázni, azaz a játék minősége helyett ezúttal a kicsikart diadal került előtérbe. Igazságtalanok persze ne legyünk, szép mozzanatokat is feljegyezhettünk, így a harmadik menetben rögvest Gurisatti fórgólját, vagy a túloldalon Takács Vivien akcióját, illetve Gangl Edinának és Kiss Alexandrának is voltak nagy védései.

… és akkor az újvárosiak a negyed közepén nem végezték el a sarokdobást. Egy, egyetlen játékos sem, aki odament volta elvégezni, így Molnár Péter játékvezető jobb híján kifelé mutatott. Figyelmetlenség miatt a kukába dobott egy 30 másodperces támadást a vendégcsapat, 4–4-nél… És persze, hogy ebből aztán gólt kapott, hiszen az UVSE fórt kapott, Keszthelyi pedig Steffens kezére varázsolt a labdát, aki nem hibázott. Lehetett volna aztán 6–4 is, de a Vivan Sevenich által kiharcolt ötméterest az amerikai olimpiai- és világbajnok elrontotta: szabálytalanul lőtt a kapuba… További árulkodó jelek a koncentrációra…

Aztán csak meglett a 6–4, hiszen Keszthelyi ejtett a hosszúba – Mihók mester kapust is cserélt, jött Laura Aarts. Hiába, a holland válogatott sem tudott már csodát csinálni, az UVSE kézbe vette a meccset, és ne is engedte ki a kezéből. Keszthelyi belőtte az újabb ötöst (Sevenich harcolta ki, Gurisatti kipontozódott), Steffens is villant, 8–4 állt a táblán. Betalált még Vályi Fanni, Csabai Dóra, a tavalyi utolsó finálé után ezúttal sikerült jól becserélni Maczkó Lillát is a végén az UVSE kapujába.

A vége 9-5 lett, mindez azt jelenti, hogy 2015, 2016, 2017 után 2018-ban is az UVSE játékosainak nyakába akasztották az aranyérmeket (konkrétan dr. Faragó Tamás, a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségének tagja), a szakosztály vitrinjébe kerül a trófea. Hogy mennyire jó helyen van, egy adat: a bajnokságban az összes meccsét megnyerte az UVSE, azaz százszázalékos teljesítménnyel koronáztatott meg!

Benczur Márton, az UVSE vezetőedzője: „Voltak, akik a döntő előtt azt mondták, nekünk kötelező megverni a Dunaújvárost, sőt volt, aki továbbment, nekünk kötelező három meccses döntőn nyerni, ami előtt teljesen értetlenül álltam. Egy kiváló csapat volt ugyanis az ellenfelünk, kiváló edzővel, a Dunaújvárosnak négy másodpercen múlt az Euroliga négyes döntőbe kerülés. Nos, ezt a csapatot szisztematikus munkával sikerült legyőznünk, s ez nagy örömmel tölt el. Csapatunk egyetlen meccsen sem állhatott fel kompletten, anyai örömök, betegségek, sérülések miatt, de veretlenül bajnokok lettünk, megnyertük a Magyar Kupát, a hazai Szuperkupát, rendes játékidőben csak az Euroliga elődöntőjében kaptunk ki, nincs okunk szégyenkezni. Gratulálok a lányoknak, és köszönöm az egyesület támogatását!”

Mihók Attila, a Dunaújváros vezetőedzője: „Mind a három mérkőzésen felőrlődtünk az iszonyatos birkózásban. Az UVSE fizikálisan erősebb, pozíciós játékban jobban játszó csapat, esélyünk sem volt ilyen meccseken nyerni. Próbáltuk volna a fifikás játékra terelni a hangsúlyt, de az UVSE egyrészt rutinosan nem engedte, másrészt amikor lett volna kis esélyünk, az önbizalmunk fogyott el. Többet vártam magunktól, de nem volt reális esélyünk a bajnoki címre. A 3–0-s végeredmény megkérdőjelezhetetlenül jelzi, hogy ez a realitás. Gratulálok az UVSE-nek! Dolgozunk tovább, talán tapasztaltabbak leszünk majd újabb egy évvel.”

Női OB I.
Döntő, 3. mérkőzés
UVSE–Dunaújvárosi Egyetem-Maarsk Graphics 9–5 (0–1, 3–2, 3–1, 3–1)
Hajós-uszoda, vezette: Molnár P., Székely B.

UVSE: Gangl – Szücs, Keszthelyi 4, Sevenich, Steffens 3, Csabai 1, Takács V. 1. Csere: Mucsy, Pap Méda, Parkes, Gyárfás, Kiss E., Pap Mónika, Maczkó (kapus). Vezetőedző: Benczur Márton

DUNAÚJVÁROS: Kiss A. – Horváth B. 1, Mahieu, Garda, Brezovszki, Ziegler, Vályi F. 1. Csere: Szilágyi, Sajben, Gurisatti 2, Luka, Vályi V., Mchunu 1, Aarts (kapus). Vezetőedző: Mihók Attila

(Teljes jegyzőkönyv: itt)

Az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharc végeredménye: 3–0 az UVSE javára