Mihók Attilában az extázis után előtörtek az emlékek, az elveszített döntők – mint mondta, csapata LEN-kupa győzelme (13–11 az Olympiakosz ellen) a klub közös győzelme. És persze büszke csapatára, mint ahogy a remekül játszó Garda Krisztina is elsősorban a csapatmunkát emelte ki.

Fotó: len.eu

Mint beszámoltunk róla, a 2017-es esztendő után 2018-ban is magyar kézbe került a LEN-kupa: az UVSE után a Dunaújváros szerezte meg. A klub történetének első nemzetközi trófeája a spanyolországi Mataróhoz köthető, az itteni négyes döntőben lett a legjobb a csapat. A fináléban Európa egyik legjobb csapata, az Euroliga-negyeddöntőben az orosz Kirishitől összesítésben egy végén kapott Prokofyeva-góllal alulmaradó görög Olympiakoszt 13–11-re győzte le. Tette mindezt úgy, hogy a beteg Vályi Vanda otthon drukkolt társainak; tette mindezt úgy, hogy a válogatott játékosai közül Garda Krisztina és Szilágyi Dorottya is vezérszerepet játszott, de Gurisatti Gréta is a legjobbkor bizonyított; tette mindezt úgy, hogy minden játékosa kitett magért, az úgynevezett „kiegészítő emberek” is egyet előrelépve tették hozzá a magukét a győzelemhez, gondolhatunk itt elsősorban akár a kapuscserékre, akár Ziegler Diána bombáira, Hlengiwe Mchunu, Brezovszki Gerda vagy Lara Luka játékára, vagy éppen a Mataróban remekül centerező Geraldine Mahieu munkájára.

És persze Mihók Attila „tettére”, aki nyert már bajnokságot és Magyar Kupát a Dunaújvárossal, de a nemzetközi porondon nem jött össze a győzelem – ezüstérmei voltak eddig. A szakvezetőt nem véletlenül először az érzéseiről kérdeztük a döntő után: „Extázis. Az első pillanatokban ez lett úrrá rajtam. Utána előjöttek, s azóta is előjönnek azok az emlékek, amikor a másik oldalon ültem, amikor nemzetközi kupadöntőket veszítettem nagyon jó csapatokkal. Ez valahol az ő sikerük is, a dunaújvárosi vízilabda hosszú ideje így maradt talpon. Bevallom, nagyon vágytam arra, hogy egyszer mi ünnepelhessünk nemzetközi kupa döntője után – fantasztikus érzés, hogy összejött. Óriási elégtétel az elmúlt húsz év szempontjából, köszönöm a csapatnak, köszönöm az összes játékosnak, köszönöm a stábnak. Köszönöm Fülöp Tibornak, Kovács Józsefnek, Hegyi Ádámnak, Vízkeleti Péternek, Schmidt Tamásnak, köszönöm a doktoroknak, akiknek köszönhettük, hogy sokszor egyáltalán vízbe tudtak ugrani a játékosok azaz köszönöm Úr Viktornak, Ágh Péternek, Breznyán Mihálynak, Bazsa Sándornak – sokszor tényleg toldozva-foldozva játszottunk, nehéz időszakon vagyunk túl. És akkor még nem említettem Primász Ágnes, Koszi Ferenc, Varga Balázs nevét, az egész egyesület összes dolgozójának a nevét, valóban egy nagy család sikere ez! Hálás vagyok mindenkinek!”

Ami a négyes döntő, illetve a finál szakmai oldalát illeti, a szakvezető – nem véletlen – a csapatmunkában látja a siker kulcsát. Mint megjegyezte: „Ismerve az Olimpiakosz játékoskeretét, a megbeszélésünk egyetlen, nem túl bonyolult téma köré összpontosult: a nem feltétlen húzóembereknek is annak kell ezúttal lenniük, hogy legyen esélyünk. Boldog vagyok, hogy így történt. Vályi Vandát betegsége miatt sajnos nem tudtuk kihozni, neki is küldjük virtuálisan az érmet innen. Hiányában olyan forgatást kellett alkalmaznunk, ami nem megszokott, ezáltal tényleg előrébb léptek jó néhányan, ez volt a siker kulcsa, valamint az átlövő teljesítményünk, ami ezúttal kellett a győzelemhez.”

Hogyan tovább? A kérdés adja magát, hiszen nehéz időszakon van túl a csapat, de még nincs vége a szezonnak – speciel a bajnoki döntő vár még a társaságra. Mihók Attila amondó: „Hat nap alatt három élet-halál meccset játszottunk, BVSC, Mataro, Olympiakosz, mindegyiket megnyertük, ezt is fel kell dolgoznunk, meg kell élnünk megfelelően. Azaz most ünneplés következik, majd pihenés. Utóbbiból picit hosszabbat adok a csapatnak, mint megszokott, ennek bele kell férnie. Miközben azt is tudjuk, nem azért dolgoztunk egész szezonban annyit, hogy most leadjuk az edzettségi állapotunkat. A bajnoki döntőre újra összeszedjük magunkat, ez biztos.”

Fotó: Dunaújváros FB

A LEN-kupát a csapatkapitány Garda Krisztina emelte a magasba – aki nem mellesleg a fináléban is kitett magáért, speciel négy góljával a csapat legeredményesebb játékosa lett. Ő így foglalta össze érzéseit: „A jobbik csapat nyert. Nem feltétlen a vízilabda-tudásra gondolok, hanem a csapatmunkára, arra, hogy nálunk mindenki a szívét, lelkét odatette a medencében. Büszke, nagyon büszke vagyok erre! Olyan erőket mozgósítottunk, amit hihetetlen érzés volt megélni. A világ egyik legjobb klubcsapata volt az ellenfelünk, akinek az Euroliga négyes döntőjében lett volna a helye – látszott rajtuk, ha már így alakult, itt akarnak mindenképpen nyerni, de mi megállítottuk őket. A mérkőzés egy nagy adrenalinbomba volt a vízben, a kispadon, a nézőtéren egyaránt – köszönöm mindenkinek, aki eljött ide Mataróba is szurkolni nekünk, már-már úgy éreztük, otthon játszunk. De tudjuk, odahaza is mennyien szorítottak nekünk, nagyon jó, hogy örömet okoztunk nekik is. És feltétlen megemlíteném edzőnket, Mihók Attilát is külön, aki hosszú-hosszú évek óta dolgozik egy ilyen sikerért, aki kilenc évet várt most arra, hogy újra döntőzhessen csapatával. Örülök, hogy most nyert, nagyon megérdemelte. Mondatnám, hogy a szezon megkoronázása ez, ami egyrészt igaz is lenne, de másrészt előttünk még a bajnoki döntő, amivel kapcsolatban csak annyit állíthatok biztosan, hogy ezek után nehéz lesz visszafogni minket.”

LEN-kupa, négyes döntő, Mataro
Döntő
Olympiakosz Pireusz-Dunaújvárosi Egyetem-Maarsk Graphics 11-13 (4-4, 1-3, 4-3, 2-3)
Gólszerzők: Avramidou 4, Eggens 3, Emmolo 2, Plevritou, Asimaki, ill. Garda 4, Szilágyi 3, Gurisatti 2, Mchunu 2, Mahieu, Ziegler
(Teljes jegyzőkönyv: itt)

A 3. helyért: La Sierena Mataro (spanyol)-Plebiscito Padova (olasz) 8-11

A LEN-kupagyőztes csapat:
Laura Aarts, Brezovszki Gerda, Garda Krisztina, Gurisatti Gréta, Horváth Brigitta, Huszti Vanda, Kiss Alexandra, Geraldine Mahieu, Hlengiwe Mchunu, Lara Luka, Szilágyi Dorottya, Vályi Fanni, Vályi Vanda, Ziegler Diána – vezetőedző: Mihók Attila