A női bajnokság mindent eldöntő elődöntőjében a BVSC tudta kevésbé pótolni centerét, a hazaiak végig vezetve 13–10-re győztek, így összesítésben 2–1-re nyerték a párharcot. Egyben várják, a döntőben az UVSE vagy az FTC lesz-e az ellenfelük.

Fotó: Madar Dávid/MVLSZ

A „Ki játszhat a mindent eldöntő mérkőzése?" kérdés a pénteki mérkőzés után a sérülésekre vonatkozott, ám a hétvégi események után új értelmezést is nyert. Új értelmezést, hiszen dunaújvárosi beadványra hivatkozva a szövetség illetékes testületei vizsgálódtak az eddig történtek okán. A fegyelmi bizottság hatáskörébe utalt vizsgálat eredménye pedig az lett, hogy a Szőnyi úti mérkőzés felvételei alapján a BVSC játékosa, Gyöngyössy Anikó nem ugorhatott a harmadik mérkőzésen vízbe. Azaz azok után, hogy a találkozón 4 perces kiállítással büntetett újvárosi játékos, a francia Geraldine Mahieu eltiltását töltötte, a zuglóiak is elveszítették - az amúgy az első ütközetben bordasérülés szenvedett - centerüket.
 
Miután mindkét együttes fő középcsatárát volt kénytelen nélkülözni, nyilvánvaló volt, hogy az edzők más taktikával küldik csapataikat a medencébe, avagy a sakkjátszma fináléja felettébb érdekes mederbe terelődött.
 
Az, hogy így alakult, a BVSC-oldalán változtatott az elképzeléseken: bármennyire nem akarta a stáb, a „versenylovat nem lehetett visszatartani", avagy a válogatott Máté Zsuzsanna annak ellenére ott akarta lenni, és ott is volt a vízben, hogy pénteken arcsérülést szenvedett, és több öltéssel kellett összevarrni felszakadt bőrét, ami alapból az orvosok szerint minimum tíz napos pihenőre kárhoztatott. „Ezt a meccset nem hagyhatom ki!" alapon azonban tapaszokkal „színesítve" ott volt társai között, mint ahogy a másik oldalon a válogatottban az olaszok ellen orrtörést szenvedett Garda Krisztina is ott tempózott természetesen a már „jól megszokott" maszkjában, továbbá az első partin könyöksérülést szenvedett Takács Orsolya is vállalt a játékot.
 
Az előzményekhez tartozott még, hogy vizsgálták a Dunaújváros edzőjének, Mihók Attilának a második elődöntőt követő nyilatkozatait is, amelyek eredményeképpen - mint visszaesőt is - pénzbüntetéssel sújtották.
 
Ilyen felvezetés után még pikánsabb, még tüzesebb mérkőzésnek ígérkezett a mindenki eldöntő ki-ki ütközet - érződött is a bemutatásnál a tekinteteken, ezúttal sem baráti játszadozásról lesz szó...
 
Ahogy várható volt, hazai oldalon elsősorban Gurisatti Gréta, átellenben Takács Orsolya vállalta a hálatlan centerszerepet, amikor ők nem voltak vízben, Ziegler Diána, valamint Farkas Tamara próbálkozott. Vagy éppen egy-egy szélső igyekezett kiállítás beúszással kiharcolni. Az első negyedben a Dunaújváros ötször játszatott emberelőnyben, ebből hármat be is lőtt (Horváth Brigitta kettőt, Szilágyi Dorottya egyet „tett be"), odaát 1/2 volt a mérleg, hiszen csak Leimeter Dóra célzott pontosan. S miután a hazaiak kaptak egy ajándékgólt is a BVSC-től (Kele Nikolett ejtését simán leszedte Laura Aarts, és egyből indíthatta az emberéről ellépő Vályi Vandát, aki a kimozduló Tóth Eszter felett ejtett a kapuba. A kapus - miként az első partin - igencsak kiszolgáltatott helyzetben volt, csapat védekezése jobban hasonlított az első, mintsem a sikeresebb második összecsapásra. Szilágyi szabaddobását védhette volna talán az elején, amúgy nem volt könnyű helyzetben, s hiába csúszott be 3-1-nél Farkas Kata lövése, az első etap során 5-2 állt a táblán.  

S miután a folytatásban Vályi Vanda átlövése 6-2-re alakította az állást, Petrovics Mátyás együttese bajban volt, muszáj volt elkezdeni a „kárrendezést", máskülönben lélektanilag is túl mély gödörbe kerül. Ebben a „kárrendezésben" főszerepet vállalt Leimeter, akinek lövését előbb még blokkolta Gurisatti, ám utána belőtt egy ötöst, amelyet Kuna Szonja brusztolt ki, majd emberelőnyből már eredményesen villant a balja. Gurisatti centerakciója következett, joggal szólt a hazai taps, ám válaszul Utassy Janka bizonyította tehetségét. A nagy küzdelemben Garda is hozzászólt érdemben a partihoz, fórból lőtte át a falat, de a negyed végén Varga Viktória laposa átment Aartson, azaz megnyerte ezt a periódust a BVSC. Ebben Tóth Eszter is szerepet játszott, aki kétszer is remek védéssel akadályozta meg a 9-5-öt.  
 
Horváth Brigitta ellen azonban ezen a napon tehetetlennek bizonyult, a hazaiak balkezesének minden összejött: ejtés is, távoli is. Voltaképpen nagy része volt abban, hogy 12-7 állt a táblán. Pedig a BVSC minden megpróbált, jött a kapuba Doroszlai Vanda, emberhátrányos védekezésben is variált a vendég, de nem tudott közelebb férkőzni, egyben megállapítható: náluk sokkal jobban hiányzott az eltiltott center, az ő rutinja, mint átellenben a francia pólós. A 4-2-es etap (mert gólt jegyzett még fórból a Gurisatti, Szilágyi duó, odaát pedig Utassy és Máté) előrevetítette a Dunaújváros sikerét.
 
Persze ment, próbálkozott becsülettel 8-12-ről is a BVSC, megnyerte 2-1-re a negyedet, de a Fabó Éva Sportuszodában ezúttal is a házigazda örülhetett. 13-10-es győzelemmel élt a pályaelőnnyel, és bejutott a döntőbe, s utazhat sikerélménnyel a hétvégi, matarói LEN-kupa négyes döntőre.

Petrovics Mátyás, a BVSC vezetőedzője: „Picit nehéz értékelni csak a mérkőzéseket…A két csapat van olyan jó – és az elmúlt években bizonyította, amikor az év legjobb mérkőzéseit játszotta egymással –, hogy mindig a vízben dőlt el a meccs. Azzal nem tudunk mit csinálni, hogy egy asztal mögé ül három vagy négy, nem tudom hány ember, aki nem volt ott a meccsen, és eldönt valamit azután, hogy ellenfelünk sérelmezi azt, ami egyértelműen látszik: a külföldi játékos a világ egyik legjobb védőjét fejbe rúgja. Ezt követően videók kerülnek bizonyos döntnökök elé, akik kiveszik a pakliból a magyar válogatott egyik centerét, amivel nyilván a mi játékunk jelentősen meggyengül. Azt gondolom, nem így kell eldőlnie egy meccsnek, vagy egy párharcnak – mert nem is a meccs, a párharc dőlt el vele. Annak ellenére, hogy a csapatom mindent megtett, hogy másként legyen, de egy Gyöngyössy Anikót mi nem tudunk nélkülözni. Ilyen videókat sokat lehetne beküldeni, ha ez így folytatódik, akkor nagyon rossz irányba megy a vízilabda, mert azt gondolom, továbbra is a vízben kell eldőlnie a dolgoknak. Addig, amíg csata közben vannak ítéletek, és utána kiragadva egy-egy meccsből jelenteket olyan, mint egy szövegkörnyezetből kiragadni egy mondatot, és azt bárhogy értelmezni… Ezért nagyon nehéz reálisan értékelni a dolgokat, annak ellenére, hogy a párharc lehetett volna izgalmasabb is. És mindenképpen fontos elmondanom szakmai részként, hogy ha jobb a védekezésünk, jobb a kapusteljesítményünk, a blokkok, ha belevetődnek a játékosok a lövésekbe jobban, akkor szorosabb a meccs. Így is meg volt a lehetőségünk erre, pedig elég csonka csapattal játszottunk. Anikónak szombaton vissza kellett ugrasztani a csigolyáját, ami fölvet több kérdést is, ő el lett tiltva, aki okozta a sérülését, az most is játszott, árnyákban maradt… Én nem kerestem a felvételeken, pedig bíztattak rá, nem is fogok a jövőben sem ilyet tenni, a csapatomat készítem mindig fel, nekem ez a munkám, a hivatásom, a játékosoknak pedig az edzés a dolguk, meg hogy játszanak. Sajnos ezekre az edzéseken nem tudunk felkészülni, hiába dolgozunk annyit, így picit nehéz, de ez van… A bronzmérkőzésen kell javítani. Elmondtam a párharc előtt, hogy úgy gondoljuk, az ellenfél az esélyes, így-úgy ez kiderült. Annak örülök, hogy az alapszakaszban, a kupában, és itt a rájátszásban is meg tudtuk mutatni az erőnket, hogy le tudjuk győzni ezt a kiváló csapatot. Minden elismerésem a játékosaimnak, küzdöttek, sokat dolgoztak. Mentálisan nehéz feldolgozni 20-22 óra alatt, ami történt. Nagyon harcoltak, küzdöttek, elég csak azt mondanom, hogy egy 17 éves játékos gólokat lőtt, kiállítatta embereit, centerben harcolt, de mondhatom Takács Orsit, aki kevesebbet tud edzeni, mint fénykorában, de így is négy negyedig küzdött – nekem ezekért holnap is érdemes lemenni az uszodába. Megfogyva bár, de törve nem!”

Mihók Attila, a Dunaújváros vezetőedzője: „Szeretnék röviden reflektálni az elhangzottakra. Én már megkaptam a fegyelmi bizottságtól a büntetésemet, mert elmondtam a véleményemet. Most is csak annyit szeretnék mondani, hogy teljesen egyetértek Matyival, én is azt gondolom, hogy a vízben, a két csapat között kell eldőlni egy párharcnak. Azt azért zárójelben megjegyzem, hogy ennek a párharcnak is úgy kellett volna eldőlnie, hogy hat a hat ellen játszik – így picit korrektebb lenne… A mérkőzésről az a véleményem, hogy ahogy eddigiekben is döntőnek bizonyult az emberelőnyös és emberhátrányos játék. Az első meccsen kiválóan lőttük a fórokat, addig a második első felében ez akadozott, ebből hátrányba kerültünk, ezt követően fordítani tudtunk, de aztán történt, ami történt… Ezúttal megint az volt a kulcs, hogy a számunkra megítélt fórokat elfogadható százalékban értékesítettük, míg hátrányban, ha nem is parádéztunk, de jobban tudtunk odaérni a lövésekre, picit kiszorított helyzetbe kényszerítettük az ellenfelet. Ebben látom az okát, hogy nyertünk.”

Női OB I., rájátszás
Elődöntő, 3. mérkőzés
Dunaújvárosi Egyetem-Maarsk Graphics–BVSC-Zugló Diapolo 13–10 (5–2, 3–4, 4–2, 1–2)
Dunaújváros, Fabó Éva Sportuszoda, vezette: Vogel G., Birri G.

DUNAÚJVÁROS: Aarts – Szilágyi 3, Gurisatti 3, Garda 1, Vályi V. 2, Mchunu, Vályi F. Csere: Horváth B. 4, Huszti, Ziegler, Brezovszki, Luka. Vezetőedző: Mihók Attila

BVSC: Tóth E. – Hertzka 1, Takács O., Farkas T., Leimeter 3, Kuna, Varga V. 1. Csere: Utassy 3, Farkas K. 1, Besszer, Kele, Máté 1, Doroszlai (kapus). Vezetőedző: Petrovics Mátyás

(Teljes jegyzőkönyv: itt)

Az egyik fél második győzelméig tartó párharc végeredménye: 2–1 a Dunaújváros javára