A spanyolok elleni Világliga-meccsen (12–12 után ötméteresekkel veszítettünk) Keszthelyi Rita ismét nem csak papíron volt csapatkapitánya a válogatottnak: lőtt öt gólt, gólpasszokat adott, irányított. Majd markánsan fogalmazott. A kapuban a kapott gólok száma ellenére jól teljesítő Kasó Orsolya is elmondta, kell a bátorság mindenki részéről.

Fotók: Madar Dávid/MVLSZ

Mint kedden késő este beszámoltunk róla, a spanyolországi Pontevedrában az Európa Kupa Szuperdöntője után Világliga-meccs várt női válogatottunkra: Bíró Attila csapata a világbajnoki ezüstérmes házigazdával igencsak hektikus mérkőzésen 12–12-eas döntetlent játszott, s miután az ötméteres párbajt elveszítette, egy ponttal gazdagodott. Egy ponttal, ami azt jelentette, hogy az utolsó forduló előtt feljött a második helyre. Ismeretes, a négy európai induló közül három kvalifikálja magát a sorozat Szuperdöntőjébe – Spanyolországnak van eddig biztos továbbjutó helye. A magyar, holland, orosz trió mindegyik tagjának van még esélye erre a záró (május 1.) fordulóban.

A valóban értékes egy pont megszerzésében kulcsszerepet játszott Keszthelyi Rita. Nem feltétlen csupán az öt lőtt gólja miatt, hiszen gólpasszokat is adott, irányított elöl, hátul – utóbbi tekintetében hol több, hol kevesebb sikerrel. Nem véletlen, hogy a csapatkapitány a mérkőzés után a kapott gólok száma miatt bosszankodott: „Rengeteg gólt kaptunk. 12 lőtt góllal egyszerűen meccset kell nyerni – nekünk nem sikerült. Hátul vannak a fő problémák, a második, 6–1-es negyed borzasztó volt. Azzal hoztuk őket partiba. Ami pozitívum, hogy onnan legalább sikerült visszajönnünk, ledolgozni a hátrányt, nem törtünk össze. De amíg ők könnyű gólokat lőttek, mi vért izzadtunk egy-egy találatért, szóval nagyon nehéz volt.”

Az Európa Kupa után őszinte kritikával élő pólósunktól megkérdeztük, az orosz- és olasz-meccs után ez a találkozó hol helyezkedik el a sorban, miként látja most a helyzetet. „A hozzáállás sokkal jobban tetszett, de a 12 kapott gól, legfőképpen ahogy kaptuk, egyáltalán nem tetszett!”

A vezérszereppel kapcsolatban felvetésre azt mondta, hogy voltaképpen ezért „tartják”, ez a feladata, erre alapozni azonban értelemszerűen mindig nem szabad: „Mindenkinek hozzá kell tennie valamit a közösbe, akkor lehetünk sikeresek. Én talán vagyok abban a korban, vagyok annyira rutinos, hogy egy szinten mindig tudok hozni, a két-három lőtt gól meccseként talán mindig bennem van, az öt nyilván már extra. Fel kell nőni mindenkinek a feladathoz, amit korábban is említettem, főként hátul lehet és kell sokat javulni. Már a hazai Világliga-mérkőzések után kifejtettem, hogy ez a csapat akkor tud majd fontos partikat nyerni, ha kevés gólos meccseket lesz képes játszani.”

Rita minden rezdülésén érezni lehetett, mennyire nyerni szeretett volna a csapattal, így hiába az amúgy bravúros pontszerzés, elégedettségről nem beszélt. Hiába, no, ő már a jövőt nézi: „Ennek a válogatottnak úgy kellett volna most ez a győzelem, mint egy falat kenyér, ezért nem érzem magam jól, hogy ez elmaradt. Momentán üresség van bennem. Ugyanakkor ezt is el kell tudni viselni, volt már ilyen a múltban, abból is felállunk. Most is ez a feladat. Csak előre van, nem kell keseregni, de a hibákat sürgősen ki kell javítani!”

12 gólt kapott, mégis elmondható, hogy jól védett – avagy kíváncsiak voltunk arra, miként látta a mérkőzést a kapuból sokszor kiszolgáltatott helyzetben lévő Kasó Orsolya: „Az első negyed remek volt, mind hátul, mind elöl jól alakultak a dolgok, összeállt minden hamar. A másodikban aztán ennek az ellentétje sikeredett – kaptunk is hat gólt… Hogy mi történt? Jó kérdés. Széthúztak bennünket, a centerük is akciózott, valamiért elveszítettük a fonalat. Aztán utána megint fordult a kocka, észbe kaptunk, és bár továbbra is alaposan széthúzták az M-zónánkat – amit muszáj volt ellenük bevállalni még úgy is, hogy nem sikerült nagyon lefordulni rólunk –, jobban összhangban dolgoztunk. És a támadásaink is sikeresebbek voltak. A végén nagy bravúr volt, hogy a szorosból labdát loptunk, és egyenlíteni tudtunk – az ötméteres párbajt sajnálom, igaz az már valahol lutri is volt.”

Az egy héttel, három meccsel kapcsolatban összefoglalásképpen így fogalmazott: „Az oroszok ellen a védekezés katasztrofálisnak minősíthető, az olaszok ellen egy fokkal jobb volt, de ott támadásban nem ment nagyon, míg most talán összességében minden javult kicsit. Mégis, a 12 kapott gól értelemszerűen nagyon sok. Aki itt van a válogatottban, egyfajta alaptudással rendelkezik, ám még látszik, szükség van időre, hogy összeszokjunk. Akikkel korábban sokat játszottam, gondolok itt az újvárosiakra, vagy a rutinosabb játékosokra, azokat a kapuból nyilván jobban ismerem, ám még velük is sokat kell gyakorolni a válogatott dolgokat, van például olyan, akinek az itteni védekezési formáció új, hiszen a klubjában nem játssza. De alakul ez. Elöl is bátrabbnak kell majd lenni. Keszi sokat vállalt, ment is neki, de másoknak is el kell vállalni bizonyos vezető szerepeket, vállalkozó szellemiségre van szükség. S hogy miként érzem magam? Az olaszok ellen jól ment, most sem volt rossz, noha nehéz volt a védekezésünk mellett a kapuban állni. De optimista vagyok, alakul ez, bár nyilván van még mit fejlődni.”

Világliga, európai selejtező, 5. forduló,
Spanyolország–Magyarország 12–12 (1–3, 6–1, 1–3, 4–5) – ötméteresekkel 3–1
Pontevedra, vezette: Zwart (holland), Dreval (orosz)

SPANYOLORSZÁG: Ester – B. Ortiz 3, C. Espar 1, M. Ortiz, Leiton 1, Pena, A. Espar 1. Csere: Bach, Lloret, Forca 1, Crespi 1, Garcia 4. Szövetségi kapitány: Miguel Angel Ocha

MAGYAROSZÁG: Kasó – Szilágyi 2, Keszthelyi 5, Parkes 1, Máté, Szücs G., Vályi V. Csere: Gurisatti 2, Horváth B. 1, Leimeter 1, Gyöngyössy, Csabai, Gangl (kapus). Szövetségi kapitány: Bíró Attila

További eredmény:
Hollandia–Oroszország 12–13

Az állás: 1. Spanyolország 11 pont (50-45), 2. Magyarország 7 pont (45-47), 3. Hollandia 6 pont (43-44), 4. Oroszország 6 pont (46-48)

Következik
6. (utolsó) forduló – május 1.
Spanyolország–Hollandia
Oroszország–Magyarország