Maklári Ádám 15 év után kupadöntőbe vezette a De Zijl Zwemsport csapatát. Az egykor az FTC-ben, OSC-ben és Szentesen is játszó egykori utánpótlás-válogatott pólós minimum 40 éves koráig űzné versenyszerűen a játékot – addig még van négy szezonja. Akár kint, de akár itthon.

Amikor decemberben, Hollandia otthonában 13–6-ra nyert férfiválogatottunk, természetesen ott ült a lelátón, drukkolt a mieinknek, a barátoknak, azoknak a játékosoknak, akikkel anno az utánpótlás-válogatottakban együtt játszott, majd a mérkőzés után beszélgetett is velük. Nem mellékesem pedig oldalunk segítségére is volt, tudósított, videózott számunkra – „Szép kis nap volt” – jegyezte meg a rá jellemző hamiskás mosollyal. Maklári Ádámot így, a szeleburdi, laza srácként ismeri a vízilabda-közeg, a Ferencvárosban, OSC-ben és Szentesen is játszó pólóst többek között Kemény Ferenc is nevelgette az ifi-, majd junior válogatottban, ahogy viccesen meg szokta jegyezni, „Több-kevesebb sikerrel…”

No, a néhány napja 36. születésnapját ünneplő játékos ugyan még aktívan „tolja”, olyannyira, hogy csapatával, a De Zijl Zwemsport együttesével a holland kupadöntőre készül, plusz 45 találattal vezeti a holland bajnoki góllövőlistát. Tekintettel arra, hogy a Märcz Tamás irányította válogatott ismét Hollandia ellen játszik, ezúttal Debrecenben (a március 20-ai mérkőzésre a kapitány már kihirdette 14-es keretét), illetve a barcelonai Európa-bajnokságon is megeshet, hogy játszik vele, megkértük a „Makesz” becenévre hallgató pólóst, néhány mondatban foglalja össze, mit is kell tudni a holland vízilabdáról.

„Amatőr alapokon nyugszik a sportág, ami viszont nem jelenti azt, hogy ne lennének lelkesek, illetve ne szeretné a közönség. A válogatott speciel mindig telt ház előtt játszik, és a legfontosabb bajnoki- vagy kupameccsekre is megtelnek a lelátók – érkezik a válasz. – A Bajnokok Ligájában induló, az Egerrel és a Szolnokkal is megmérkőző Alphen kiemelkedik, ott heti nyolcat edzenek a játékosok, a többi csapatban három-négy heti tréning a menü, hiszen teljes munkaidőben dolgozik valahol mindenki. Talán így is kijelenthető, hogy fejlődik a holland vízilabda, amit jól mutat a Világligában indulás is, a mieinket sem véletlen szorongatták, amíg bírták erővel. Azt tudják, hogy a visszavágón sem lehetnek vérmes reményeik, ám az biztos, hogy odateszik majd magukat, hiszen számukra a magyarokkal játszani plusz motiváció.”

Miután két turnusban az ötödik szezonját tölti Hollandiában, adódik a kérdés: nem vetődött-e fel soha, hogy az ország válogatottjában is kamatoztassa tudását? „Egyszer igen, ám miután hazaigazoltam Szentesre, elült a dolog.”

Ami nem ült el Maklári Ádámnál, az a vízilabda-szeretete, hiszen mint lelkesen fogalmaz: „Bízom benne, hogy még úgy négy szezon bennem van. Azt szoktam mondani, ha Holyfield negyvenhat-negyvenhét évesen is a csúcson lehetett a ringben, akkor nehogy már negyven évesen ne bírjam a vízben az iramot. Igen, valóban későn érő típus vagyok, ez van, az viszont biztos, ha a mai fejemmel húsz éves lennék, sok mindent máshogy csinálnék. De ez nem jelenti azt, hogy elégedetlen lennék a pályafutásommal, mert ugyan valószínűsíthető, hogy nem hoztam ki magamból a maximumot, mindig jól éreztem magam. Szeretem a vízilabdát, hároméves koromban mentem le először napi ritmusban a vízbe, ötéves korom óta pólózom, tizennégy évesen az Újpestben Kovács István bizalmának hála már ob I-es meccset játszottam. Nem is tudom, hogy lennék meg vízilabda nélkül – valószínűleg sehogy…”

Miként említette, a vasárnapi kupadöntőre készül: a De Zijl Zwemsport 15 év után jutott ismét a fináléba, amiben hathatós szerepet játszott, nem véletlen ünnepelt „sztárja” a csapatnak. Az ellenfél és a favorit az Alphen lesz, amelyben korábban ő is lehúzott néhány szezont: „Szerettem ott játszani, de aztán elváltak útjaink. Szerb edzővel, légiósokkal más szintet képviselnek itt Hollandiában. A mentalitás azonban is sok minden átsegít, avagy mi most úgy készülünk, hogy nekik esünk, aztán lesz, ami lesz. Nagy fegyvertény már a döntőbe jutásunk is, ami erőt ad a csapatnak. A tizenhárom csapatos bajnokságban a negyedik helyen állunk, a cél, hogy a rájátszásban túléljük majd az első kört, és ott legyünk az elődöntőben.”

A napi egy edzést mindig teljesítő Maklári Ádám tehát megbecsült légiósa a holland együttesnek, ezt gólokkal igyekszik meghálálni – a hogyan tovább azonban még kérdéses: „Vannak még céljaim, szóval, ami biztos, amit említettem, csinálom tovább. Lehet, hogy itt Hollandiában, de lehet, hogy otthon, ettől sem zárkóznék el, ha mondjuk, egy középcsapattól érkezne megkeresés. Azt gondolom, azon a szinten még képes vagyok jó teljesítményre. Folyamatosan követem a magyar történéseket, képben vagyok, alkalomadtán szoktam is beszélgetni a barátokkal, a régi játszótársakkal.”

Miután Hollandiában heti háromszor gyerekeknek tart edzést, szívesen foglalkozna hosszabb távon is a szakmával, a játék mellett akár itthon is edzene fiatalokat, mert mint mondja: „Még sokáig, nagyon sokáig az uszodában tervezem az életem.”