Merész Andrásnak, a Magyar Vízilabda Szövetség sportszakmai igazgatójának a kezdeményezésére jött létre a képzés, amelyet Imre Tóvári Zsuzsanna tart a szakvezetők számára. Az első szeánsz is megvolt – a tapasztalatok kedvezőek.

Fotó: Madar Dávid/MVLSZ

Hogy mennyire gyorsul, mennyit változik a világ, talán felesleges is feszegetni, minden bizonnyal mindenki a saját bőrén érzi ezt. Ennek jegyében is voltaképpen állandó tanulás az élet – nincs ez másként a különböző szakmák, így az edzői esetében sem. Merész András, a Magyar Vízilabda Szövetség sportszakmai igazgatója gondolt egy merészet, és felvetette: mi volna, ha az utánpótlás-válogatottak mellett dolgozó kollégák saját sportpszichológiai továbbképzést kapnának. Az ötletet, a kezdeményezést támogatás, majd tettek követték, aminek eredményeként a Komjádi-uszoda tanácstermében megtartották az első tréninget. A nemes feladatot Imre Tóvári Zsuzsanna sportpszichológus kapta, akinek ismerős lehet a neve a vízilabda-rajongók előtt is, hiszen éveken keresztül segítette a férfiválogatottunknál előbb dr. Kemény Dénes, majd Benedek Tibor szövetségi kapitány munkáját.

„Zsuzsa kiváló szakember, kellő hozzáértéssel, empatikusan áll hozzá ehhez a munkához is – fogalmazott Merész András, aki mint elmondta, „kívülállóként” beült az első foglalkozásra, és kimondottan tetszett neki, amit látott: – A nagy sebességgel változó világ miatt egyre több olyan szituáció vetődik fel, amit nekünk edzőknek kezelni kell, ilyen például a szülők szerepe, vagy éppen a generációs különbségek. A válogatottak mellett dolgozó edzők kapnak lehetőséget a sportpszichológiai továbbképzésre, amelyre a tapasztalatok szerint igény mutatkozik, lévén az első összejövetelen mindkét szakágból szép számmal képviselték magukat a szakemberek. Sőt olyanok is voltak, akik jöttek volna, de egyéb elfoglaltságuk miatt nem lehettek jelen – ugyanakkor elkérték az első óra szakmai anyagát.”

Négyórás foglalkozásról van szó, amelyen nem csupán Imre Tóvári Zsuzsanna beszélt természetesen, hanem a résztvevők is elmondhatták gondolataikat, kérdezhettek – majd a végén közös kiértékelésre került sor. Miként a sportszakmai igazgató felvázolta, abszolút pozitívak az első benyomások: „Ez így van, és várjuk, hogy a második előadásra is sokan eljöjjenek. Májusig minden hónapban tartunk egy ilyen továbbképző ülést, sőt ősszel folytatjuk, amennyiben van rá igény. Zsuzsával sokszor leültem, hogy miként lehetne beépíteni a sportpszichológiát akár utánpótlás tesztrendszer formájában, majd oda lyukadtunk ki, hogy természetesen kell foglalkozni csapatokkal, játékosokkal, főleg akik igénylik, mindazonáltal elsősorban az utánpótlásban dolgozó edzőket kell felkészíteni azokra a helyzetekre, amelyekkel az elmúlt húsz évben nézünk szembe mind a technikai változások, mind pedig az új generáció lélektani változásai miatt. Elhangoztak a kollégák részéről konkrét kérdések egy-egy eset kapcsán, de erre a legtöbb esetben konkrét választ nem kaphattak, lévén a történet nem így működik – a problémák megoldása ennél jóval összetettebb. A leghatékonyabb és leghitelesebb edzői működés mindig az, amiben az adott edző hisz, és amit képviselni tud hitelesen a saját életével és viselkedésével is. Ez a munka éppen ezért célzottan önismereti munka. Sokat beszélgettünk, ebből mindenki leszűrheti magának a tapasztalatokat. A cél egyfajta szemléletváltás, ahol az edzők hasonló profi módszerekkel fejlesztik magukat, mint a profitorientált cégek vezetői, hiszen ők is irányítók és minél jobban értik saját működésüket, annál több megoldás lesz a kezükben a sportolóik számára. Sok régi sztereotip elv van még jelen, ám kifejezetten jó volt hallani tőlük, hogy bizony érdekes, hasznos tapasztalattal gazdagodtak, hovatovább tanultak új dolgokat.”

Az utánpótlás-válogatott mellett dolgozó edzőknek márciusban tartja Imre Tóvári Zsuzsanna a következő sportpszichológiai tréninget, aki – amennyiben a szakvezetők a nyári felkészülés során igényelik – a csapatépítés során is feltűnhet a különböző korosztályos nemzeti csapatok mellett.