Huszonöt évvel ezelőtt, 1993. február 14-én sporttörténelmi sikert ért el a Hungerit Szentes női vízilabdacsapata, akik közel kétezer szurkoló előtt a városi sportuszodában nyerték meg a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Az eseményt a csapat egykori játékosával, Dr. Rébeli-Szabóné Vincze Edittel, valamint dr. Tóth Gyula vezetőedzővel idézte fel Sebők Tamás.

Álló sor: Fülöp T. (másodedző), Tóth N., Sipos I., Erdőháti Nagy A., Tóth G., Sipos A., Sipos E., Szamosi Cs., Tóth Gy. (edző), Rafael I., Molnár Gy. (csapatorvos). Alsó sor: Rónaszéki I., Huff Zs., Stieber M., Vincze E., Debreczeni B.

A mai napig rejtély, hogyan ölelte körbe kétezer szurkoló a szentesi uszoda 33-as medencéjét. Az már biztos volt, hogy megdől a BEK-győzelmek holland sikersorozata, a kérdés csak annyi volt, a magyar Szentes, vagy az olasz GS Orizzonte Catania hódítja meg az európai klubcsapatok trónját.

"Már a ’80-as évek végén – amikor a BEK elindult (1987-1988) – az látszott, hogy az európai klubcsapatok „bevásárolnak” a válogatott játékosaikból. Nem volt gyenge a szentesi csapat sem abban az időben, nyertünk bronzérmet is korábban, de úgy gondoltam, ha meg akarjuk nyerni a sorozatot, nekünk is igazolnunk kell. 1992-ben Stieber Mercédesz érkezett a csapathoz, nem sokkal később pedig Rafael Irénnel vált teljessé a gárda" – idézte fel az előzményeket dr. Tóth Gyula.

A döntőre térve a vezetőedző elmondta, kellett némi előzetes közbenjárás is ahhoz, hogy Szentes adjon otthont a finálénak: "Kisebb propagandát folytattam. Szóltam az olaszoknak, hogy Szentes teljesen ideális helyszín a négyes döntő megrendezésére, sátoros fedett uszoda van, ideális körülményekkel és feltételekkel" – emlékezett vissza.

"Az oroszokkal játszottuk az első meccset, ami nagyon nehéz volt. Vezettek az elején három góllal, de végül felőröltük őket, óriási mérkőzés volt. A döntő pedig azért ígérkezett nehéznek, mert az olasz Cataniával mérkőztünk meg, és a LEN vezetősége: a titkár és az elnök is olasz volt. Egy óriási hangulatú mérkőzésen végül 6-5-re nyertünk magabiztos játékkal" – zárta gondolatait dr. Tóth Gyula.

Dr. Rébeli Szabóné Vincze Edit is megosztott lapunkkal egy történetet az Uralochka Zlatoust elleni elődöntőről: "Óriási centerük volt az oroszoknak! Kipontozódott róla mindkét bekkünk. Akkor Gyula húzott egy nagyot, és beküldött engem bekkelni. Én a gyorsaságom miatt balszélen játszottam, nem voltam az a tipikus bekk. A vége az lett, hogy addig csipkedtem, addig hergeltem a centert, hogy víz felett megütött és kiállították végleg cserével. Ezzel kvázi kihúztuk a méregfogukat" - mesélte Edit, majd folytatta. "Az Orizzonte ellen már úgy ugrottunk medencébe, hogy egyszerűen nem létezik, hogy itthon ne mi nyerjünk! Óriási tömeg volt, egy gombostűt sem lehetett leejteni, olyan volt, mintha egy teknőben lettünk volna, körbeállták a medencét az emberek. Még a csillárról is ember lógott, fantasztikus hangulat volt. Ez akkora mentális pluszt adott, hogy egyszerűen nem volt más bennünk, csak hogy itthon nyernünk kell. Nem szerettem az olaszok ellen játszani, mert hasonlóan játszottak, mint én: gyorsak, mozgékonyak voltak és jó volt a centerük. Akkoriban más volt a vízilabda, mint manapság. Nem volt szokás 2-3 percenként cserélni, volt egy kezdőcsapat és csak a kipontozódás elkerülésére, vagy sérülés esetén álltak be a cserék. A döntőt is, ha jól emlékszem 1 cserével játszottuk végig. Annyira a mérkőzésre figyeltem, hogy nem maradtak meg pillanatok a küzdelemből. Arra emlékszem, hogy a lefújás után mentünk a 9-esbe és az egész öltöző zengett, mert szüntelen énekeltük Hevesi Tamás Diadal című dalát."
 
A Hungerit Szentes SC volt ez első magyar női vízilabda klub, aki BEK-et tudott nyerni, ezt a címet azóta egy hazai női csapat sem érte el. Legközelebb ehhez 2016-ban az UVSE állt, akik a spanyol Sabadelltől szenvedtek vereséget a döntőben.

Hungerit Szentesi SC–GS Orizzonte Catania 6–5 (0–1, 2–0, 2–1, 2-–3)
A szentesi gólszerzők: Stieber (3), Vincze, Rafael, Rónaszéki.

Sebők Tamás – Szentesi Élet