Időpont: 2018. 01. 22.
Helyszín: Komjádi-uszoda tanácsterme
Napirendi pontok:
- Faragó Tamás SZT elnök köszöntője és a tervezett éves program ismertetése
- Kenéz György előadása a szélsőjátékról
- Faragó Tamás előadása az emberhátrányos védekezésről
- Märcz Tamás és Bíró Attila szövetségi kapitányok meglátásai a 11 játékosra szűkített keretekről

Faragó Tamás köszönti a Komjádi uszoda tanácstermét zsúfolásig megtöltő szakembereket és arról beszél, hogy 2018-ban a gyakrabban megtartott szakmai testületi ülések mellett egy továbbképző napot is tervez. Utóbbi, mely Kemény Dénes MVLSZ elnök támogatásával és Merész András segítségével kerül majd megrendezésre, olyan szakmai kérdésekről fog szólni, amik az utóbbi időben nem kaptak elég prioritást. Ahogy Faragó fogalmaz, a játék fejlődésének irányítását évtizedekig nem adtuk át másnak, de ahhoz, hogy ez így is maradjon nem elég a szövetségi kapitány, hanem összefogásra van szükség.

Kenéz György, Montreal bajnoka a szélsőjátékról, annak szerepéről, változásairól és a szükséges képzéséről tart élvezetes, anekdotákkal tarkított előadást.
Első gondolatként a csapatépítésről, és a régi-új dolgok összehasonlításáról beszél. A sokat hangsúlyozott optimális gerinc (kapus, bekk, center) mellett a szabályok változásával az utóbbi évtizedekben egyre jobban felértékelődött a szélsők szerepe. Legfontosabb változások között említi, az irányító szerepet és az 5 méteres szabaddobás taktikai szerepét. A régi játékot kevésbé ismerők számára pedig meglepően hangzik, hogy régen súlyosabb volt a kontrafault értéke (személyi hibát ért), ill. hogy tiltott volt az elzárás minden formája. A régi, s máig érvényes jó dolgokat meg kell tartani, s eredményesen kombinálni az újdonságokkal.

A csapatszerkezettel kapcsolatban kiemeli, hogy felépítésekor más a teendő gyermek és felnőtt korban. Ami az ideális szélső játékos kívánalmait illeti, s amit már a kiválasztásnál figyelembe kell venni, az a dinamika, ütemérzék, ügyesség, jó úszáskészség és a jó vízfekvés. De ugyanígy utánpótláskorban figyelni kell már a periférikus látás fejlesztésére, a kitett fejes úszás elsajátítására, ill. a megfelelő oldalra vett levegővétel fontosságára is.
A szélső alapvető feladatai közé tartozik, a labda elkérése, a passzolás, a lefordulás és szituációtól függően a játék gyorsítása vagy lassítása.
Felnőtt korban rendelkezni kell egy elvárható tudásszinttel és jobbkezes játékos esetében elvárás, hogy mindkét oldalon tudjon játszani, amibe beletartozik az is, hogy jobbkezes létére tudjon a szélső rosszkézről is lőni. A mai játékban, amikor felértékelődött az emberelőny szerepe kiemelt szerepe van a szélsőnek a labda levitelében és a kapufások megjátszásában.
Szintén egy kész szélsőjátékos repertoárjába tartozik a nyitások, elzárások ismerete, alkalmazása és a zónán belüli, ill. az ellenfél átlövőinek a leduplázásakor végzett védekezésbeli pluszmunka is.
Az eredményes szélsőjátékhoz feladatokat is ajánl Kenéz György. Többek között az irányváltásos lábtempó gyakorlatokat, a szélekről való sok lövést és mozgásos lövő gyakorlatokat sorolja.

Faragó Tamás azzal kezdi előadását, hogy az emberhátrány sokkal könnyebben tanítható, mint az emberelőnyös játék, sokkal kevésbé igényel egyéni zsenialitást, s gyors, látványos javulás érhető el benne.
Összefoglalójában 6 emberhátrányos alapsémáról beszél:
- a klasszikus harmonikamozgásról.
- a klasszikus variánsairól, melyben 2A. a védő a rövid kapufa és a rövid kapufánál álló belső ember között mögött vagy 2B. a védő a hosszú kapufa és a hosszú kapufánál álló belső ember között mozog.
- A kevésbé gyakran játszott megoldások közül pedig a teljes behúzódásos blokkerdőt
- és a letámadásos (általában kapásról indított) védekezést említi.
- Faragó végül két olyan variációt hagy a végére, melyekben közös, hogy nagy kockázat vállalás mellett, sikeres végrehajtása esetén benne van a góllövés esélye. Ezek olyankor jöhetnek szóba, amikor a hátrányba került csapatnak gólt kell lőnie. Az első ilyen a külső körös mozgás.
- Az utolsó, szintén nagy rizikót rejtő lehetőség pedig az, amikor a lövés pillanatában a középső és a két külső védő lefordul; ezáltal egy a 3-2 szituációt alakítva ki.

Märcz Tamás szövetségi kapitány a következő olimpiára kísérleti jelleggel bevezetett 11 fős kerettel kapcsolatban osztja meg gondolatait. Legfontosabbnak azt tartja, hogy felértékelődik a játékosok komplexitása. Ebben jelenleg az olaszok sajnos előttünk járnak; 4-5 ilyen játékosuk is van. A komplexitáson belül fő követelmény, hogy mindenki tudjon bekkelni, s a klasszikus centeren kívül legyen több olyan játékos, aki be tud menni centerbe. Elképzelhető olyan csapatszerkezet is, amiben csak 1 klasszikus center, esetleg 1 kapus szerepel. Férfi szövetségi kapitányunk szerint még nagyobb szerepe lesz a pozíció megtartásának, a labdaszerzéseknek, koordinációnak és a dinamikus helyváltoztató mozgásoknak. Ezek elsajátításához elengedhetetlennek tartja, hogy jó edzők kerüljenek a legfiatalabb korosztályokhoz. Képzésben el vagyunk maradva, el vagyunk kényelmesedve, ugyanakkor lát bíztató jeleket is. Pozitív példaként Szedlmayer Ildikó szárazföldi koordinációfejlesztő gyakorlatait említi.
Összességében –mondja Märcz-, a 11 játékoshoz elképesztő kondi kell, védekezésben nem lehet lyuk és valószínűleg a kipontozódások elkerülése érdekében (hacsak nem változik a játékvezetői felfogás) pedig felértékelődhetnek az M zónához hasonló védekezési rendszerek.

Bíró Attila női szövetségi kapitány szintén a komplexitást emeli ki legfontosabb kívánalomnak. Könnyen elképzelhető szerinte, hogy a második számú center szerepe le fog értékelődni, ugyanakkor a bekkeknek kell tudnia majd centerezni és a centernek is bekkelni a személyi hibák optimális elosztása miatt.

Faragó Tamás
Nádor Zsombor