Minden idők legjobb hangulatú Final Four-ján történelmi győzelmet aratott a Crvena Zvezda: fennállása első BL-győzelmét aratta a szerb csapat.

A Zvezda a vízilabda Bayern Münchene, akárcsak a bajor focicsapat, a belgrádi gárda is begyűjtötte a BL-trófeát, a hazai bajnoki címet, valamint a kupaelsőséget.
Maga a döntő irdatlanul kiélezett csatát és jó kis fordulatokat hozott, a szerbek leginkább azért tudtak nyerni, meg a lélektanilag fontos periódusokból rendre ők jöttek ki jobban. Az első három negyed egyaránt döntetlent hozott: az első után 2-2, a második után 3-3, a harmadik után 6-6 volt az állás. Ugyanakkor épp a harmadik negyed történései alapozták meg a szerbek sikerét: előbb elmentek 5-3-ra, ám a Jug bebizonyította, milyen fantasztikus csapat, és három zsinórban szerzett góllal fordítani tudott 6-5-re. Nikola Janovics elképesztően játszott, az ő szabaddobásával lett 6-5, ez volt a harmadik gólja ezen az estén, mindhármat így lőtte, blokkot kikerülve, irdatlan erővel, Sefik füle mellé. Mielőtt azonban pszichésen megroppant volna a Zvezda, rögtön a következő támadásból egyenlíteni tudott, ráadásul nem egy sztárjátékos, hanem úgymond egy szekértoló, Viktor Rasovics vállalta el a kapásszélről a lövést, miután a Pijetlovicsra kijátszott figura nem vált be teljesen.
A negyedik negyedet egy újabb szerb előnygól nyitotta, Boris Vapenski lövése vágódótt be az ifjú Marko Bijac kezéről – a fiatal kapus amúgy mintha kicsit a félelmetes hangulat, illetve a hatalmas tét hatása alá került volna. A csata hevessége ekkor még magasabb fokozatba váltott, több mint négy perc telt el gól nélkül, a Jugnál elsősorban Aleksandar Ivovic próbálkozott, ám a montenegróinak nagyon nem ment ezen az estén, illetve, Denis Sefik régi önmagára emlékeztető módon takart a Zvezda kapujában. Három perc volt hátra, amikor a Jug végül nagy nehezen egyenlített: egy támadáson belül kaptak két emberelőnyt, és a másodikat Miho Boskovic végül csak beverte (7-7). És itt jött a második lélektani győzelem: a Zvezda ismét be tudott találni, 22 másodperc kellett hozzá csupán. Ráadásul akciógólt lőttek: Nikola Radzsen öt lóbával magára vonta a védőket, majd zseniálisan kipasszolta a labdát a bal szélre, ahonnan Mirko Avramovics kapásból a rövid alsóba tudott bombázni, miután a kapus nem ért át, a védő pedig kissé behúzódott a centerre figyelve.
Mint kiderült, ez a találat döntött, a bírók ugyanis innentől nem kívántak beavatkozni, labda nem is nagyon jutott be centerbe, hogy fújhassanak, hat a hat ellen pedig nem ment a góllövés, Ivovics sokadik próbálkozását is hárította Sefik, így hamarosan indulhatott a vad ünneplés: négyezer, az egész meccset végigéneklő-végigtomboló Zvezda drukker ordított önfeledten a lelátón.
Andrija Prlajnovicsnak egyébként egészen jó estéje volt: először az MVP-nek járó díjat vehette át, majd a BL-trófeát emelhette magasba csapatkapitányként.

Dejan Szavics, a Zvezda edzője
„Mit mondhatnék? Nehéz szavakba önteni, amit érzek... Nagyon jól játszottunk. A mai siker egyértelműen annak köszönhető, hogy az erősségeinket sikerült kidomborítani, azzal nyertünk, amiben jók vagyunk.”

Veselin Djuho, a Jug edzője
„Jó mérkőzés volt, a Zvezda rendkívül erős csapat, megérdemelten nyert. Úgy gondolom, nálunk problémák voltak elöl is, hátul is. Védekezésben elkövettünk néhány megengedhetetlen hibát, támadásban pedig az emberelőnyök megjátszásával akadtak gondjaink – bár azt is hozzá kell tennem, Denis Sefik kimagaslóan védett.”