A Barcelonetáé a bronzérem, bár a spanyolok majdnem elszórakozták.

Egy meglehetősen simának tűnő meccs vált végül igencsak izgalmassá: a Barceloneta háromszor is el tudott menni négy góllal, harmadjára az utolsó negyedben, mégis egyetlen lövésen múlt, hogy nem a hosszabbítás döntött a bronzéremről.
A spanyolok remekül kezdte, a Felipe Perrone vezérelte gyors lefordulásaik remekül üzemeltek, a második rész vége felé 7-3-ra, a harmadik negyed elején 8-4-re vezettek. A Partizan fiataljai sehogysem tudták felvenni a ritmust, elég esetleges volt a játékuk – bár ebbe az is belefért, hogy időnként azért szépen összeállt, például a harmadik nyolc perc második felére, vissza is jöttek 9-7-ig.
A negyedik első felében aztán megint szétszaladt a ménes, négy perccel a vége előtt 11-7-re ment a Barceloneta, a belgrádiak trénere, Vlado Vujaszinovics csak a reklámtáblát püfölte diszkréten. Hanem amint az lenni szokott, amikor már minden mindegy alapon engedik el a labdákat, azok gyakran célba találnak – miként most is. Három egymást követő támadásból – 2:33 és 0:48 között – három szerb gól született, azaz 48 másodperccel a vége előtt már csak 11-10-re vezettek a hispánok. Legjobbjuk, a négygólos Josip Vrlic huszonötnél elakciózta centerből, Soro védett, azaz maradt egy utolsó esélye a Partizannak. Szabaddobást akartak kicsikarni öt méteren, sikerült is faultot kapni, az előző támadások alapján a vendégek jobbnak látták csírájában elfojtani a lövéseket, aminek két gyors kiállítás lett a vége – csakhogy a 6 a 4-es fórra már csak 4.5 másodperc maradt. Azaz megjátszani nem lehetett, egy passz, egy lövés volt műsoron, a legrutinosabbnak, a montenegrói légiós Predrag Jokicsnak adták a labdát, ő azonban randán fölépattintotta – egykori játékostársa, Vujaszinovics pedig ismét a reklámtáblán volt kénytelen levezetni keserűségét, nem feltűnően persze, de kellő erővel…
A Szirányi Balázst soraikban tudó barcelonaiak tehát első Final Fourjukon bronzéremmel nyitottak – ami nem egy rossz eredmény a dél-szláv vetélytársak társaságában.

Santi Fernandez, a Barceloneta edzője
„Jó meccset játszottunk, különösen az első félidőben ment jól, amikor jöttek a kontráink. Még a harmadik negyed is jól sikerült, az utolsó vége felé viszont szétestünk kicsit, és ekkor izgulni kellett. Összességében azért elégedett vagyok.”

Vlado Vujaszinovics, a Partizan edzője
„A végén legalább megvolt az illúzió... Az az igazság, hogy nem voltunk elég erősek ahhoz, hogy megnyerjük ezt a mérkőzést. Hiányzott a kellő energia, de elsősorban a mentális erő. Azért nem vagyunk elkeseredve, fiatal csapatunk van, hosszútávú tervekkel, a Final Fournál pedig nincs jobb alkalom a tanulásra.”