Az UNICEF világszerte küzd a gyermekek jóllétéért, hiszen nekik is joguk van az oktatáshoz, az egészséghez és ahhoz, hogy a felnőttek különleges védelemben részesítsék őket. A világszervezet globális kampányt indított, hogy a gyermekek betekintést nyerjenek a felnőttvilág kulisszái mögé, és amelyhez az MVLSZ is csatlakozott.

Az UNICEF Gyerekhang magyarországi eseménysorozatának egyik állomása a magyar férfi pólóválogatott edzése volt - Fotó: Madar Dávid/MVLSZ

Huszonnyolc évvel ezelőtt, 1989. november 20-án fogadták el azt a gyermekek jogait rögzítő ENSZ-egyezményt, amely többek között az élethez, a családban való nevelkedéshez, az állampolgársághoz, az oktatáshoz való jogokat biztosítja az aláíró tagállamokban élő gyerekek számára. Kiemelten azt a jogot, hogy minden gyermek - korára és érettségére való tekintettel - megnyilatkozhasson az őt érintő kérdésekben.
 
Az UNICEF-tagországok szervezetei ezért november 20-án szerte a világban „ajtókat” tárnak ki a gyermekek előtt, és arra törekednek, hogy felerősítsék az ő hangjukat. Mindennek érdekében ezen a napon különböző állami szervezeteket és magáncégeket, médiumokat és sportszövetségeket kértek fel a szervezők, hogy a gyermekek benézhessenek a felnőttek világának „kulisszái” mögé és átvehessék az irányítást a lehető legtöbb, felnőttek által meghatározott területen, számtalan helyszínen. Mindenhol, ahol lehetőséget kapnak arra, hogy hallathassák a hangjukat, elmondhassák a véleményüket, feltehessék a kérdéseiket. 
 
A programokhoz csatlakozó cégek az UNICEF-fel együttműködve olyan programokkal várják a gyerekeket - a kisiskolásoktól egészen a gimnazistákig -, amelyek révén interaktívan, a mindennapi folyamatokban ismerhetik meg, hogyan zajlik például egy építkezés, milyen munkát végeznek egy boltban vagy egy bankban, hogyan kell repülőgépet vezetni vagy épp hogyan működik egy ultrahang berendezés. A helyszíneken pedig arra is lehetőség nyílik, hogy a gyerekek kifejthessék véleményüket a látottakról és a korábban tapasztaltakról, illetve információhoz jussanak arról, hogy az élet adott területe hogyan változik éppen és mi várható az ő felnőttkorukra. De átveszik a terepet a gyerekek a nagykövetségeken, színházakban, múzumokban, sőt az Országos Mentőszolgálatnál és az Országos Rendőrfőkapitányságnál, valamint az Országházban is. A kampány részeként, a budapesti Lánchíd a világnapot megelőző egész hétvégén az UNICEF kék színével lesz kivilágítva.

A Gyerekhang eseménysorozat egyébként már november 11-én elkezdődött, ma délelőtt pedig a Szőnyi úti Laky Károly Uszodába látogatott, ahol tíz pólópalánta a keddi Világliga-nyitányon szabadnapos magyar férfi vízilabda-válogatottal csaphatott össze. A fiatalok és példaképeik ütközetét Märcz Tamás szövetségi kapitány vezette.

"Nekem az egész gyermekkorom fantasztikusan telt, 8-9 éves koromban kerültem a KSI-hez, ott nevelkedtem. Egy olyan milliő uralkodott a hajdani Császár-Komjádi Uszodában, amibe öröm volt lejárni. Minden nyár arról szólt, hogy június közepén-végén, amikor megkezdődött a nyári szünet, a szünidő végéig lent voltam az uszodában a társaimmal, többek közt a két évvel idősebb Benedek Tiborral és Varga Zsolttal, akikre felnéztünk! Lábtengóztunk, sakkoztunk, ultiztunk, és nézegettük a csinos lányokat. Éppen ezért is tartom fontosnak az ilyen programokat, hiszen mi is örültünk, amikor a nagy generáció közelségét élvezhettük. Mi akkor nem láthattuk őket testközelből nap mint nap - Gerendás-Faragó féle generációt -, hiszen külföldön, Olaszországban játszottak, így már az is óriási élmény volt, amikor ritkán összefutottunk velük. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy részese lehetek egy ilyen vízilabda közegnek." - avatott be bennünket gyermekkori élményeibe a kapitány, aki természetesen fél szemmel már a jövő reménységeit vizslatta. "Nemcsak a felnőtt válogatottat követem figyelemmel, hanem természetesen az utánpótláson is rajta tartom a szememet. A magyar vízilabda folyamatosan termeli ki a tehetségeket, vannak gyöngyszemek, és úgy látom, hogy kimagasló generációkra van kilátás."
 

"Nagyon jól éreztem magamat, nagyon megtisztelő volt számomra, hogy a példaképeim ellen játszhattam - a legjobban az tetszett, amikor az ötmétereseknél kiemeltek bennünket. Az én kedvencem Manhercz Krisztián, Vámos Márton és a BVSC-s Kovács Péter." - fogalmazott a tizennégy esztendős Hajdu Balázs, aki olimpiai bajnok szeretne lenni, és állítása szerint mindent meg is tesz azért, hogy egyszer ő is a dobogó legfelső fokán hallgathassa hazánk himnuszát az ötkarikás játékokon.

"Óriási élmény volt a kedvenceimmel együtt, egy csapatban játszani, illetve ellenük. Lazán vették az ütközetet, de valahol mégis komolyan, hiszen próbáltak minket helyetbe hozni. Szeretnék én is eljutni az OB I-ig, sőt, egészen a felnőtt válogatottig!" - osztotta meg velünk céljait a közel hét esztendeje pólózó Kovács Barnabás, akinek Manhercz Krisztián és Török Béla a kedvence.

"Élveztem a közös játékot a válogatottal, ámbár kicsit izgultam, hiszen nem tudtam, hogy mi vár ránk. Mindannyian nagyon kedvesek, közvetlenek voltak, és még félni sem kell tőlük." - mondta mosolyogva Mohos Tibor, akinek Vámos Márton és Manhercz Krisztián a kedvenc vízilabdázója.

Illés Álmos pedig így emlékezett vissza a nem mindennapi "tréningre": "Nagyon nagy élmény volt a példaképeimmel együtt játszani, még ha viccesre is vették a figurát. Azt hiszem ez, hogy a magyar férfi vízilabda-válogatottal meccselhettem, egy meghatározó emlék marad számomra, melyet soha nem fogok elfelejteni."

Az edzőmeccs végén járt a pacsi a példaképektől

-oa-