Fogják a fiatalok kezét, esélyt adnak nekik

2017. november 11. 11:28

dr. Faragó Tamás és Kenéz György, két montreali olimpiai bajnok vezetésével a negyedik szezont kezdte el az ob I/B-s válogatott. Olyan ifjak kapnak segítséget, akikből igen is, lehet stabil élvonalbeli játékos. Sőt!

Fotók: Madar Dávid/MVLSZ

dr. Faragó Tamás, Kenéz György, két montreali olimpiai bajnok – velük szemben olyan ifjak, akik álmodnak hasonló karrierről, akik természetesen felnéznek a legendákra, akik fülelnek, hallgatnak, igyekeznek meghallgatni a tanácsokat. Mert voltaképpen erről szólnak az ilyen napok. A tények márpedig önmagukért beszélnek: pillanatnyilag 21 olyan játékos szerepel a férfibajnokság első osztályában, akik korábban tagjai voltak az ob I/B-s válogatottnak, közülük hárman, Csoma Kristóf, Lajkó Márton és Kiss Bálint pedig már felnőtt-válogatott keretedzésre is kapott meghívót.

A negyedik szezon vette kezdetét. A negyedik olyan szezon, amikor ezek a fiatalok esélyt kapnak a bizonyításra, a tanulásra. „Elsősorban a 19-21 éves korosztályra fókuszálunk, hiszen eddig játszhatnak a kettős igazolással a másodosztályban” – tudatja Kenéz György, aki a Faragó Tamással végzett közös munkáról így fogalmazott: „Bízunk egymásban, szeretek vele együtt dolgozni. Amikor anno hazajöttem Kuvaitból, besokalltam, nem feltétlen a vízilabdában gondolkodtam. A Vasas utánpótláshoz hívott, csak neki és csak a Vasasnak végül igent mondtam, nem bántam meg. A kilenc közös év eredményei bennünket igazoltak, arról nem beszélve, hogy láthatjuk, mi van ott azóta, amióta eljöttünk...”

A másodosztályú válogatotthoz fűződő viszonyát az is erősíti, hogy Faragó Tamás mellett együtt dolgozhat fiával, ifj. Kenéz Györggyel, valamint Kalmár Jánossal. Mert voltaképpen így négyen viszik a csapatot – hol edzéseken, hol edzőmeccseken, hol férfibajnoki rájátszást felvezető bemutatómeccsen.

„Igyekszünk megragadni minden lehetőséget, hogy ezek a tehetséges fiatalok bizonyíthassanak nekünk, maguknak, és természetesen az élvonal edzőinek – teszi hozzá Kenéz György. – Fizikálisan le vannak valamelyest maradva, a sulit pont befejezik, előttük az egyetem, a főiskola, sok a változás, nehéz időszakot élnek így a sportot tekintve, nem árt, ha igyekszünk nekik kapaszkodót adni. Nem szabad őket leírni, ez a mottónk, idő kell nekik, amíg helyrekerül minden. Nálunk nincsenek junior- vagy ifiválogatott játékosok, hiszen ők sínen vannak. Mi a többieknek próbálunk segíteni, kapcsolatban állunk a kollégákkal, nyitott a keret, bárkit megnézünk, akit javasolnak.”

Mindezek mellett az edzői stáb kiemelte, mennyire hálás a BVSC vezetőinek, elsősorban Tóth Sándornak és Mészáros Csabának, hogy a klub felkarolta, és évek óta támogatja az ob I/B-s válogatott munkáját azzal, hogy évek óta a Szőnyi úton dolgozhat a társaság.

S ha már Kenéz Györggyel beszélhettünk, természetesen kíváncsiak voltunk, hogy érzi magát a szürke hétköznapokban, hiszen finoman fogalmazva nem a reflektorfényben éli az életét. „Köszönöm a kérdést, nagyon jól érzem magam, az ASI ob I/B-s csapatát irányítom, afféle örömvízilabdát játszunk. Ha pedig küldenek, ellenőrként járom az uszodákat felnőtt- vagy utánpótlás-meccseken.”

Mondani sem kell, globálisan is szóba került a vízilabda, így nem mellékes, mit gondol napjaink pólójáról: „Tudjuk, látjuk, más irányba terelték ezt a játékot, mint kellett volna… Manapság már a technika háttérbe szorult az erővel szemben, nincs meg az egyensúly, túl sok mindent az erő határoz meg. Ez a játék nem kedvez például a kistermetű játékosoknak, bármennyire ügyesek is, sok esetben halálra vannak ítélve a vízben… Sike Józsi jó center volt, a mai körülmények között próbálna meg bemenni a darálóba. És akkor még nem beszéltünk ugye Kárpáti Gyuriról… Olyan érzésem van, hogy a legfelsőbb, nemzetközi körökben olyanok döntenek, akiket nehéz lenne szakembereknek nevezni, olyan országok vezetői határoznak szabályokról, ahol meghatározónak nem nevezhetjük a sportágat. Tizenegy játékos lehet majd ott csapatonként az olimpián, ami ezekkel a szabályokkal abszurdnak tűnik. Mi is tizenegyen voltunk, de más volt az egész játék. Most négyre-ötre kellene felemelni a hibapontok számát, hogy érdemben legyen esély egy normális mérkőzésre, ahol a klasszisok, akikre a közönség kíváncsi, ne pontozódjanak ki idejekorán egy-egy mérkőzésen. Szóval, sok esetben megrökönyödve nézem a történéseket, de természetesen jobb híján igyekszem alkalmazkodni, hiszen nem szeretném, ha a játékosaim hátrányt szenvednének. Észnél kell lenni.”