A FINA Aquatics World Magazine Kemény Dénest, Ratko Rudicot és Joan Janét kérte fel a barcelonai világbajnokság értékelésére – a cikket tartalmazó szám most jelent meg, ezt adjuk közre, terjedelme okán 3 plusz egy részben.

Bármilyen hihetetlen, 1984 óta az olimpiai férfi vízilabda-tornákon mindössze három edzőt fürdettek a diadalt arató csapatok tagjai a finálék végén: Ratko Rudicot, Joan Janét és Kemény Dénest. Ám nem csupán ez köti össze őket jelenleg: több mint egy – Rudic esetében csaknem három – évtized után először a lelátóról figyeltek egy világbajnokságot; tavaly még mindhárman a londoni játékokon vezették csapataikat, most viszont más perspektívából nézték a mérkőzéseket. A FINA hivatalos, kéthavi kiadványa ezért őket kérte fel a vb értékelésére. (Jané a női tornáról mondott véleményt, ez lesz a „plusz egyedik” rész.)

„Mint általában, az olimpia utáni első nagy verseny sok új elemet hoz, sok új játékost látunk, új edzőket, akik mindig valami újjal próbálkoznak – kezdte a visszatekintést Ratko Rudic, aki jelenleg a horvát szövetség sportigazgatója. – Egy olimpia utáni világbajnokságot afféle kísérleti versenynek is tekinthejük, ugyanakkor ez már valamit jelez is, hogy milyen lesz az irányvonal a következő játékokig.”

Kemény Dénes az ausztrálokat is elismerő szavakkal illette

Kemény Dénes szerint „az olimpia utáni első év tipikus tornáját láttuk: a csapatok többsége új játékosokat próbált ki, akik bekerülhetnek a riói keretekbe, és eltekintettek több minőségi, ám idősebb pólós szerepeltetésétől, akiknek a nemzetközi pályafutása már csak egy-két évig tartott volna.”

A FINA Edzőbizottságába frissiben beválasztott Kemény doktor az élmezőnyről a következőket mondta: „Sokféle megközelítést láthattunk. Például az ausztrálok két-három új játékossal frissítettek csupán, de ők egyébként is igen fiatal csapattal voltak már Londonban is, így a vb-csapatuk igen erősnek tűnt, összességében egy lövésen múlott, hogy nem kerültek az elődöntőbe. Ezzel a gárdával nagyjából el is tudnak menni Rióig.”

„A szerbek még kevesebbet változtattak, középkorú csapatuk bőven együtt tud maradni Londonig, egy-két fiatalt még beépíthetnek, de a jelenlegi együttes simán csúcsra érhet Rióban. Ugyanez áll az olaszokra és a spanyolokra is. Igaz, az olaszoknál akad két idősebb játékos, Stefano Tempesti és Maurizio Felugo, ám ők mindketten kortalanok. A kapusoknál nem számítanak az évek, Felugo pedig egy speciális pozícióban vízilabdázik, az olaszok játékmesternek hívják, ami a klasszikus vízilabdás terminológiában nem létező poszt – Maurizio azonban tényleg játékmester, ráadásul egészen különleges genetikája van, azaz ha minden stimmel, Rióig el tudja vezetni az olaszokat.”

„A többi csapat vegyes képet mutatott. Magyarország, Horvátország és Montenegro úgy érkezett Barcelonába, hogy elsősorban tapasztalatot kívánnak gyűjteni, reménykedtek egy jobb eredményben, ám egyáltalán nem játszottak győzelmi kényszer alatt. Csaknem a fél csapat kicserélődött mindannyiuknál – így aztán a tapasztalatok alapján nem nekik, hanem azoknak az együtteseknek kellett volna a dobogón állniuk, amelyek jóval kevesebbet változtattak, tapasztatabbak, taktikailag összeszokottabbak. Másként történt: a rengeteg új játékossal felálló csapatok nyerték az érmeket, közülük kettőnél még a szövetségi kapitány is új volt.”

„A legékesebb példa Magyarország – szögezte le Kemény Dénes. – Olyan válogatott állt fel, amelyik öt-hat riválissal egyenértékű játékerőt képviselt, ugyanakkor legalább két csapat egy-két góllal jobb volt nála – hangsúlyozottan papíron. Csakhogy az új játékosok, a friss csapatszellem, a lelkesedés, az új edzői stílus, az új dolgok iránti töretlen hit elképesztő lökést adott a fiúknak, ami két-három extra gólt eredményezett a fontos mérkőzéseken, ez pedig bárki ellen elegendőnek bizonyult a győzelemhez.”

„Montenegro ugyanezt az utat járta: a szerbek és az olaszok ellen az esélytelenek nyugalmával játszhattak, ám épp ez a nyugalom, továbbá az ambíciózusság elegendőek voltak ahhoz, hogy borítsák a papírformát.”

(A 2. részben: Ratko Rudic a magyarok diadaláról, Kemény Dénes a szerbek bukásáról mond véleményt.)