Lassan hozzászokunk a látványhoz, hogy a nemrég még a medencei produkciók okán istenített sztárok a partról irányítanak - bár akadnak első ránézésre fura kombinációk: az egyik ilyen dr. Steinmetz Barnabás, osztrák kapitányként (Bundestrainer - na ja, schon gut!). Az év fő versenyén, a FINA Development Trophyn vezérelte a sógorok csapatát.

Fotó: FINA

Azt a kérdést fel sem tettük Barnának, mennyivel lendítene a csapaton, ha maga is beszállna - mindenesetre érdekes látvány volt, hogy a játékosként a nyugalom szobrának számító kétszeres olimpiai bajnok bizonyos pillanatokban ugyancsak kieresztette öblös hangját, és németül hordta le egyik kulcsemberét (amúgy elég jól nyomja a germánt, azaz „egyenesben" érkeznek az instrukciók a csapattagoknak).
 
„Azért nem ez a jellemző, de vannak pillanatok, amikor fel kell rázni őket - mondta a torna végén, amikor a máltai medence partján beszélgettünk vele. - Egy ilyen tornán azért nem könnyű, hat nap alatt hat mérkőzés, ez számukra teljesen szokatlan, néha negyed év alatt játszanak ennyit, világos, hogy másképp viselkednek ilyen terhelés alatt."
 
S hogy miért pont Ausztria? „Azért az bennem van, hogy szeretném átadni a tapasztalatokat, kipróbálni magam edzőként - otthon azonban ez a klasszikus formában csakis főállásban volna lehetséges, én pedig semmiképp sem akarom a jogászi pályámat emiatt feladni. Az osztrák kapitányság viszont tökéletesen összehangolható vele - akárcsak az otthoni felkérések, ahol egyfajta tanácsadói-másodedzői feladatom van -, a szövetségben egy magyar, Kárpáti Gábor vezeti a vízilabda-alszövetséget, az ő ötlete volt, hogy vezessem a csapatot, én pedig igent mondtam."
 
Barnán látszik, nem afféle extra-keresetnek, netán rutinfeladatnak tekinti a posztot, ő az a típus, aki ha már elvállalta, igyekszik mindent beletenni - más kérdés, hogy mennyire egyszerű úgymond optikát állítani, hiszen aki a magyar közegben nőtt fel, és olyan szinten játszott, mint ő, az alkalmasint időnként azon kapja magát, hogy az adott szituációban Molnár Papesz vagy Kiss Gergő mit csinált volna... „Nem, nekem nincsnenek ilyen elvárásaim, pontosan felmértem, hogy ezen a szinten mi az, amire képesek ezek a srácok. Az a legszebb az egészben, hogy a közös munka tényleg látszik, évről évre van fejlődés, különösen akkor szembetűnő, amikor egy picit több időt töltünk együtt. Aztán egy hosszabb szünet után mindig nehezebb, mert a klubokban nem ugyanaz az intenzitás, itt nincs napi két edzés, ráadásul néha mást kérnek tőlük, mint amit én... Ami igazán nehézzé teszi a még gyorsabb előremenetelt, az az, hogy azért eléggé rapszodikus, éppen kikkel állunk ki mondjuk egy ilyen tornára. Most ez a B-csapat, mert legalább öt, osztrák szinten kifejezetten jónak számító pólósunk nem jött el. Vannak, akiknek tanulniuk kell, van, aki egyszerűen nem tudott szabadságot kivenni, aztán a legjobb góllövőnk két héttel Málta előtt döntött úgy, hogy akkor hajbeültetést csináltat magának, amivel két hónapig nem lehet vízbe menni. Mintha elfelejtette volna, hogy ennek a csapatnak ez lesz a legfontosabb eseménye az évben... És akkor csak hümmögsz, de nem tudsz mit csinálni - hiszen ők nem profik, bizonyos dolgokat el kell fogadni tőlük."
 

A Development Trophyn mindenesetre a döntőbeli megőrülés miatt - mint írtuk, a minősíthetetlen jelenetek sorát produkáló máltai és iráni csapatot kizárták a tornáról - bronzérmesként zárt a csapat. Emiatt persze nem tartottak buszos felvonulást a Mariahilferen másnap délelőtt, és mi tagadás, drámai átrendeződést aligha indít el az a tény, hogy a gárda végül nem ötödikként, hanem éremmel tért haza Máltáról.
 
„Ha a teljes csapattal vagyunk itt, akkor a harmadik hely lett volna a realitás, mert azért Uruguaynál és Szaúd Arábiánál úgy simán jobbak vagyunk, Málta és Irán pedig még úgy sem a mi szintünk egyelőre. De az, hogy végül így is érmesek lettünk, nem hoz túl nagy változást a sportágban, ettől még nem fognak nagyon másként nézni ránk a szövetségben. Én azért igyekszem Gáborral mindent elkövetni annak érdekében, hogy javuljon a belső kommunikáció, mert sokszor lényeges információk nem jutnak el a játékosokhoz; azaz próbálunk minden téren lépegetni előre."
 
Csurka Gergely