Olimpiai ezüstérmesünk Bhopál városában a FINA „fejlődési programja” keretében tartott nagy sikerű előadást, majd megnézte a bajnokságot – mint mondta, arrafelé bizony tudnak vízilabdázni. De egy jó magyar edzőre szükségük volna.

Kásás Zoltán előadásain nem csak elmondja, meg is mutatja, mit is kell csinálni

Azt tudjuk, halljuk, mennyit áldoznak Indiában a labdarúgásra (sokat…), most némiképpen beljebb kerülhetünk azzal kapcsolatban is, hogy mi a helyzet arrafelé vízilabda-fronton. Létezik? Ismerik? Játsszák?

A FINA „fejlődés programjáról” már többször beszámoltunk, Kásás Zoltán a Karib-tengeri, majd a ghánai tapasztalatairól korábban beszámoltunk – olimpiai ezüstérmesünk most Bhopálon járt, és… „És nagyot néztem. A Karib térségben nem tudnak vízilabdázni, Ghánában nem tudnak vízilabdázni, India ehhez képest komoly meglepetés volt, Bhopálon az indiai úszóbajnokság zajlott, és emellett rendezték a női és a férfi vízilabda-bajnokság selejtezőit és döntőit – és bizony egészen jó kis csapatokat fedeztem fel.”

Kásás Zoltán – akinek vezetésével a héten elindult az MVLSZ-edzőképzés harmadik évfolyamának oktatása – elmondása szerint ezekbe a csapatokba nem fért volna be, ami ad némi támpontot, hiszen a nyári Masters világbajnokságon láthattuk, 71 évesen is képes varázsolni a vízben.

„A maguk szintjén tényleg jó kis meccseket vívtak, de ami az ilyen programokon fontosabb, kíváncsiak voltak, sokat kérdeztek, érdeklődéssel hallgatták az előadásomat. Mint megtudtam, az indiai kormánynak komoly programja van a sportra, edzőtáborokat épít, ahol szinte minden sportág otthonra lel – a krikett és a gyephoki persze érezhetően előnyt élvez. Érdekes tapasztalás volt” – említette a szakember, aki Budapest és India között Zürichben olimpiai bajnokunk, Cservenyák Tibor invitálását elfogadva a helyi magyaroknak tartott afféle élménybeszámolót, előadást – hasonlóan nagy sikerrel.

De visszatérve Indiára: „Ázsiában a hatodik legjobb válogatottnak számítanak, innen szeretnének előrelépni. A szövetségük ehhez – általam is – rutinos edzőt is keres, jó angoltudással, méghozzá hosszú távra. Ha valamelyik kollégát érdekli, a magyar szövetségen keresztül keressen.”

Emellett klubok is érdeklődtek, és akár játékosokat is kicsábítanának. Tekintettel arra, hogy mintegy 150 féle indiai akcentus létezik, miként Kásás Zoltán fogalmazott, „Ők is inkább angolul kommunikálnak, mert a kelet- és nyugat-indiai például a saját nyelvén meg sem érti egymást… Más kérdés, az angoljukat sem feltétlen könnyű érteni, nagyon kell koncentrálni. De nagyon kedvesek, barátságosak, segítőkészek, és feltűnően boldogok.”

És ki tudja, mikor jön el egy Magyarország–India pólómeccs egy világbajnokságon…