Az utolsó erőtartalékokat mozgósítva, tisztes vereséggel, és így hatodik hellyel zárta a voloszi világbajnokságot juniorválogatottunk: a torna egyik favoritja, a görögök elleni veresége miatt az éremcsatákból kizuhant amerikai csapat végül 4-2-re győzött a mieink ellen.

Bár egy picit attól tartottunk, hogy – Petrovics Mátyás szavaival élve –, hogy afféle amerikai erődemonstrációvá válik a meccs, elvégre mégiscsak az aranyérem egyik (volt) esélyesével találkoztunk. Amelyik gyaníthatóan szépen akart búcsúzni az eseménytől, ha már egyszer nem sikerült folytatni a voloszo sorozatot, hiszen az elmúlt két alkalommal ugyanitt a Team USA-t koronázták világbajnokká.
 
Emberelőnnyel indult a meccs, de Varga Viki nem túl acélos, az idő szorításában elengedett lövése a kapus kezében kötött ki, majd némi mezőnyözés után az amerikaik egyik legjobbja, Ryann Neushul (az olimpiai és világbajnok Kylie húga) ejtett egy mutatósat (0-1). Hanem érkezett a válasz postafordultával, Farkas Tamara harcolt ki egy ötöst centerben, Vályi Vanda pedig mattolt.
 
Átellenben elég jól működött a zónánk, próbálkoztak az amik egy centerrel, kettővel, de szinte mindig oda tudtunk érni. Amikor nem, akkor kivédtük az előnyt, hogy aztán Mchunu Hlengiwe finoman a kapu elé lopakodjon, aztán valahogy átlöbbölje a kapust – hihetetlen produkció volt, ahogy a szélsőnk az ami bazalttornyok között ezt megoldotta... Két perc volt még, mi vezettünk, és maradt is ez a szünet végéig, miután Lekriniszki Gina ellen fújtak egy ötöst egy kavarodás során, csakhogy ő parádésan kifogta Ayala lövését. Később hátrányban védett óriásit, majd egy átlövést borított le, azaz egész jól festett a nyitó nyolc perc. Ha még a második fórunkat kicsit acélosabban játsszuk meg...
 
A folytatás sem volt éppen rossz, de már érződött, hogy merül az akkumulátor. Hátul továbbra is tartott az erő, ám egyszer nem tudtuk megoldani a centerbe úszó Liebowitz semlegesítését, akinek a balkezes valamije (nem volt se klasszikus lövés, sem csavarás) valahogy behullott a kapuba. Még egy újabb Lekriniszki-védés hátrányban, és ezzel lecsöngött a második nyolc perc is – sajnos, az amik jól zártak vissza, illetve a mieinkben sem volt már annyi erő, hogy elspricceljenek: hat a hat ellen meg nem érvényesülhettünk a birkózásban.
 
A harmadikban sem változott az összkép. Illetve, annyiban sajnos mégis, hogy beakadt két amerikai akciógól. Az elsőnél, rögtön a negyed elején kicsit kockáztattak a csajok, hátha a lefordulás végén meg tudják akadályozni a passzt, ám a labda végül kijutott Neushulhoz, aki így ziccerből lőhetett; Gina ebbe is belepiszkált, ám ettől még visszavették a vezetést. Aztán kimaradt egy fór – Vályi lőtt blokkba, sajnos érződött, sok ilyen esélyünk nem lesz –, Hill viszont a kapunk közelébe nyomakodott, és valahogy bepréselte egy méterről (2-4).
 
Lekrinszki Gina tartott minket hátulról, illetve a védelem még üzemelt, a hátrányt megoldottuk, aztán a kapusunk hárított egy egészséges centerlövést, az átlövésekkel sem tudták meglepni – támadásban viszont a kontrák nélkül nem igazán volt esélyünk, a harmadik nyolc percben klasszikus helyzetet már nem sikerült teremteni...
 
A negyedikben lett volna egy esély, de már látszott, a mentális frissesség sem az, amilyen mondjuk az ausztrálok ellen volt: volt egy ígéretes megúszásunk, de nagyon későn jött a labda, Vályinak öt méterről kellett lőnie, védett a kapus. Hátul továbbra is tartottuk magunkat, egy kettő az egyes megúszást Kuna elképesztő visszapörkölésével sikerült hatástalanítani, majd egy hátrányt mozgott szét hihetetlen energiákat mozgósítva a védelem. Aztán még egyet, ezt speciel kétszer, mert Gina szédületes védése után még a bírók visszarendelték a szabaddobást, de másodjára is ment...
 
Nem tudni, mi bajuk volt az amerikai szülőknek, mindenesetre a kanadai bíró kikérte a labdát, és a medencének hátat fordítva közölte velük, hogy akinek nem tetszik a party, az menjen ki az uszodából. Mondjuk tény, az ő csapatuk sem szárnyalt, és 0/7-es fórmegjátszásnál frusztrálttá válik apu és anyu is.
 
Mi nem voltunk azok, a fórunkat time-out után egész szépen sikerült megjátszani, de Huszti bombája eltörte a lécet majdnem... Innentől már lecsöngött a meccs csendben (a szülők sem nyekeregtek), Kiss Eszter remek ejtését nem kis bravúrral piszkálta szögletre az ami kapus, majd még Huszti próbálkozott egy csavarással, de ebből sem lett gól.
Úgyhogy 2-4 lett a vége – és ebben a meccsben tényleg csak egy picivel lehetett volna több támadásban; az amerikai csapatot egy hétnapos torna végén, a hetedik meccsen négy gólon tartani önmagában felér egy győzelemmel.
 
Emelt fővel lehetett kimasírozni az uszodából: a világbajnoki 6. hely reális, és valóban előrelépés ennek a korosztálynak.

12. női junior világbajnokság, Volosz
Az 5. helyért
Egyesült Államok–Magyarország 4-2 (1-2, 1-0, 2-0, 0-0)
Gólszerzők: Neushul 2, Liebowitz, Hill, illetve Vályi, Hlengiwe