Egészen elképesztő védekezéssel, 15-ből 13 hátrányt hatástalanítva 4-3-ra győzött a magyar válogatott az olaszok elleni összecsapáson, így szombaton az 5. helyért szállhat csatába az Egyesült Államok ellen.

Több mint biztató negyeddel indítottuk a meccset, avagy látszott, hogy Petrovics Mátyás nem csak úgy megígérte, készen fognak állni a lányok az olaszok elleni partira. A kapufák kölcsönös tesztelését követően kivédtünk egy fórt. Aztán még egyet. Aztán egy harmadikat is. Mind labda nélkül jött, mintha még tartana a Lonzi-éra. (Ez az első világverseny, amelyiken már nem az olasz mágus áll a parancsnoki hídon, sőt, talján egyáltalán nincs a bizottságban.) Szóval egyet levertünk kézről, egyet kiblokkoltunk, egynél meg Lekrinszki Gina védett parádésan. Közben Vályi Vanda állította folyamatosan az irányzékot, amikor éppen picit üresen maradt, az első még mellé ment, a másodiknál már szépet védett az olasz kapus.
 
Utána kaptunk egy fórt, a lécről levágódó labda nagyon a vonal környékén hintázott, de nem adták meg, cserébe Lekrinszki odaért a rövidre érkező lövésre a negyedik olasz előny keretében. Itt kellett volna megszerezni a vezetést, de Vályi még mindig nem lőtte be magát teljesen, avagy ötméteresből trafálta telibe a kapufát. Ráadásul átellenben Altamura végül beejtette a labdát, Petrovics maestro joggal korholta a hölgyeket, hogy „ötméteresből ne forduljanak már le."
 
A bíráskodás viszont kezdett egyensúlyba kerülni, a következő előnyt Herztka Orsi gyönyörűen besimította a kapásszélről, sajnos, a negyedzáró fór megjátszása kevésbé sikerült az idő nyomásában (1-1).
 
A második rész szépen indult, előny itt, meg gól is, minthogy Vályi ekkorra megtalálta a tökéletes irányzékot, nem is volt esélye az amúgy a torna egyik legjobbjának számító Caterina Banchellinek (1-2). A hátrányok neutralizálása pedig továbbra is működött, hogy aztán hány percnyi mezőnyjáték után kiderüljön, még a legnagyobbakat is érheti baleset, avagy Mchunu Hlengiwe nagyjából nyolcról, minden mindegy alapon rápakolta a labdát a kötél közeléből, a labda meg kecsesen átcsusszant Banchelli hóna alatt. A maradék 48 másodpercbe még belefért egy hatodik olasz emberelőny, ám van, ami nem változik: Presta hátulról a lécet kapta telibe, így a szünetben éppenséggel elég jól álltunk (1-3).
 
A harmadik úgy indult, hogy Vályi ért elsőként a labdához, ám véletlenül az olaszokhoz paskolta, akik kaptak egy jogos fórt - ám ebből is kapufa lett. Átellenben Hlengiwe újabb surrantása megint majdnem befért, aztán egy szép kombináció végén Citino került abszolút ziccerbe, ám Lekrinszki őrült bravúrral odaért a két méterről érkező lövésre. Ezután mi jöhettünk hat az öt ellen, de ez most kimaradt, nem volt meggyőző az adogatás - ugyanakkor hátul továbbra is elég jól zártunk, igaz, a támadásaink lehettek volna meggyőzőbbek... Bár az is tény, tizenéves lányoknál hat nap alatt hat meccset játszani azért kőkemény kihívás (felnőtteknél is, teszem hozzá). Megjegyzés, vetélytársunknak csoportelsőként volt egy pihenőnapja, ám ez nemigen látszott a fizikai mutatókban.
 

Így csordogáltunk el a negyed végéig, és mindig 1-3-nál jártunk. Szépen összegereblyéztünk egy előnyt, az olaszok lövőformáját nézve ez még a partinak ebben a fázisában is mérkőzéslabdának tűnt, de sajnos az olaszok letámadásával sehogysem boldogultunk - ők viszont úgy egyáltalán nem boldogultak semmivel, úgyhogy egy csendes 0-0-ás negyeddel megint közelebb voltunk a harmadik voloszi győzelemhez.
 
Aztán még közelebb. A recept egyszerű, bár őrült energiákat igényelt: két olasz fórt kibekkelni egy támadáson belül - ezt kipipáltuk (0/9...), ebből elmentünk kettő az egyben, és hát persze Vályi nem kegyelmezett.
 
A tizedik hátrány kivédekezése szerintem már az olaszoknak is magától értetődő volt (a kaput sem találták el) - aztán próbálkoztak mással, hárman rántották át magukat a következő attakunk végén, öt a háromban érkeztek, Cocchiere négyről, szemből lőhetett... Csakhogy Lekriniszki erre is odaért!
 
Aztán a tizenegyedik bement - kegyelemfór volt, Farkas Tamara már alig tudott visszaúszni, már 7-nél járt az óra, mégsem volt kinek visszajönnie, így végül csak belőtték - 2:28 volt még.
 
Aztán jött egy újabb olasz előny, megoldottuk, ám kaptak még egyet, 1:34-nél time-out után jöhettek újfent hat az öt ellen - csakhogy Lekrinszki ezt is fogta. Szöglet után még egy labdanélküli is belefért, lassan két perce játszottak a kapunk előtt, harmadszor előnyben, ezt már nem lehetett kibírni, 37 másodperccel a duda előtt egyre olvadt az előny. 19 volt, amikor Petrovics Mátyás időt kért, 11 maradt a támadásunkból. Na, ezt már megoldottuk, okosan, az utolsó másodpercekben magyaros faultokkal, maradt a 4-3, avagy a dacos hölgyek megmutatták, maradt még bennük erő.
És persze büszkeség.
Azt őrizték meg ezen a délutánon.
 
Csurka Gergely (Volosz)
 
NŐI JUNIOR-VILÁGBAJNOKSÁG, VOLOSZ
Az 5-8. helyért
Olaszország-Magyarország 3-4 (1-1, 0-2, 0-0, 2-1)
Gólszerzők: Picozzi, Foresta, Altamura, ill. Vályi V. 2, Hertzka, Mchunu