Merthogy a látottak alapján valami földindulás-szerű játékra lett volna szükség ahhoz, hogy női juniorválogatottunk túljusson a spanyolokon a voloszi junior világbajnokság negyeddöntőjében. Az esélyesebb hispánok nagyon elmentek az elején, utána már csak egy közepesen üldözőversenyben vehettünk részt, aminek a végén 15-8 állt az eredményjelzőn.

Legyünk őszinték önmagunkkal, nagyjából három percig élt a remény. Az első spanyol gól mindjárt olyan volt, amitől frászt kap egy edző: labdavesztés félpályán, abból eljönnek kettő az egyben, abból Baringo mattol – máris 0-1. Aztán egy fór ide, amit elég simán védett a spanyol kapus, hogy aztán a senki földjére dobja a labdát indítás gyanánt, mire a társak eszméltek, Vályi Vanda labdát szerzett, Hertzka Orsi meg beverte három méterről, mielőtt odaértek volna az ocsúdó spanyol védők. Itt még, 1-1-nél jól éreztük magunkat, aztán még volt egy újabb előnyünk, de a rossz passzok miatt lövés nélkül múlt el, és elég hamar kiderült, hogy a saját gólszerzésünk érdekében nem lehet mindig a spanyolokra számítani.
 
A védekezésnél pedig magunkra kellett volna elsősorban, de egy pici megingás elég volt, hogy a balkezes Aznar a szélről ejthessen egy szépet zónából, aztán Diaz bombázott relatíve zavartalanul hátrányban. Sajnos, a támadások, fogalmazzunk úgy, akadoztak, ugyanakkor a következő fórnál hiába védekeztünk jól, hiába egészültünk ki, amikor 3 volt az órán, Crespi még mindig annyira egyedül volt a falban, hogy még igazítani is tudott úgymond a labdán, mielőtt beverte. És még Ciudao is tudott mélyíteni a sebeinken, mert a negyed vége előtt tudott gond nélkül mattolni. Nagyjából sejteni lehetett, hogy ez ennyi volt: míg az oroszok elleni 5-1-nél volt élet a támadásokban, csak nem mentek be a helyzetek, addig itt sehogysem boldogultunk a spanyol védekezéssel, ráadásul régi igazság, hogy kapott gól után, középkezdésből elég kevés csapat tudott eddig kontrát indítani...
 
A második úgy kezdődött, ahogy az első befejeződött, Leiton kent be egy fórt, míg a mi előnyünkből érkező lövés csemege volt Domene számára. Hamarosan már 7-1 volt, amikor elkezdtünk picit élni. Mchunu Hlengiwe harcolt ki fórt – kimaradt sajnos –, majd egy szép bemozgás után került helyzetbe, de kapufára ejtett, majd lécre vertünk egy emberelőnyt... Mindeközben a spanyolok picit lefékeztek, nem akartak rohanni annyira; ez picit jó hír volt nekünk, ráadásul a fene nagy lassításban fel is puhultak némiképp, ebből jött egy labdaszerzés, az első igazi lefordulás, amiből Varga Viktória szépített. Sőt, nyomakodhattunk volna feljebb is, de Farkas Tamara a lécre verte a labdát a következő kontra végén – majd néhány rossz passz miatt a sokadik előny maradt ki, csak ebben a negyedben konkrétan a negyedik.
 
Ez annyiban volt kár, hogy a harmadik rész elején mi pörögtünk tovább, míg a spanyolok továbbra is korábbi önmaguk lassított felvételeként közlekedtek, így előbb Varga Viki rakott be egy fórt (ez volt az első előnygólunk), majd kisvártatva Farkas Tamara vágtázott újfent egyedül kapura, és ezúttal nem hibázott. Mielőtt túlzottan szárba szökkentek volna a reményeink így 7-4 környékén, Bonamusa küldte a léc alá a labdát egy jogos előnyből a kapásszélről.
 
Hanem egy kivédekezett előny, majd egy kontra végén kapott ötméteres megint acélozott a csapaton, merthogy Vályi Vanda beverte böcsülettel, és még elég sok idő maradt bármire (8-5, 4:53 a harmadikból). Sajnos, a következő hátrányt sem tudtuk megoldani, Crespi most a falból lőtte be szépen, viszont nekünk is volt válaszunk, ha már egyszer Vályira nem léptek ki komolyabban hat az ötben (9-6, 3:38). Az egyre komolyabb méreteket öltő előny-hátrány viadalban tartottuk a lépést: Aznar elnézős, balkezes lövésére most Varga Viki válaszolt, aztán egy védést követően Hertzka csavarhatott második centerként, ám a lécről fölészállt a labda. Egész jól meccsben voltunk ekkoriban, igaz, a felnőtt vb-ezüstérmes spanyol csapatban is szót kapó, ezen a szinten hegyomlás-jellegűnek is minősíthető center, Paula Crespi kikapcsolása meglehetős energiákat és emberanyagot igényelt. Így például míg tegnap többször is blokkolni tudott az állóbekkünk az auszik ellen, most a keze kiemelésére sem volt esélye, többek között ez is kellett ahhoz, hogy Cordobes egy mutatós átlövéssel megnyugtassa az övéit – sajnos, mínusz kettő helyett megint mínusz négynél tartottunk (11-7). Az utolsó támadásunk nem ült, ugyanakkor a spanyolok kaptak egy fórt, plusz kértek időt, az eligazítás során meg addig hintáztak az oldalkötélen, hogy az végül elengedte magát, azaz a negyedből hátralévő 12 másodpercre legalább ötöt kellett várni (percből), míg végül sikerült orvosolni ezt a 21. században amúgy nem kifejezetten bonyolultnak tetsző problémát. Viszont a helyi DJ-k legalább tobzódhattak – rájuk egyébként igazán nem lehetett panasz egész héten, trendi zenéket nyomtak, bár tény, a Despacitót óránként előszedték, de mivel nagyjából az összes rádiós zenei szerkesztő ezt csinálja Alaszkától Szváziföldig, nem érhette kritika őket.

 
Ja, a spanyolok amúgy nem találtak kaput a hosszas várakozás után, úgyhogy a saját kötélrombolásuk áldozatai lettek.
 
Sajnos, a negyedikben már belőtték: egy szép ejtésünket kipiszkálta a kapus, nekik viszont sikerült megjátszaniuk Crespit a falban (12-7). A következő percekben a horvát bíró Vuszek Tóni bácsi legszebb napjaira emlékeztető kontrafault-fesztivált rendezett, majd fújt fórt is, ezt a hispánok kapufára verték, minket viszont nem igazán engedtek helyzetféleségig. Ugyanakkor a csata még elég hevés volt, ennek egyik exkluzív jeleként két sapkátlan hölgy üldözte egymást oda-vissza három támadáson keresztül, végül egyikük, Bonamusa hajadonfőtt fejezett be egy emberlőnyt (13-7). Végül jutott nekünk is egy fór, Hertzka elég szépen betette kapásszélről, átellenben pechesek voltunk, blokkról szédült be Leiton labdája hátrányban – mi viszont kihagytunk két fórt, a másodikból ráadásul eljöttek, így ők zárták góllal a meccset (15-8).
 
Ez sokat már nem változtatott a tényeken – ahogy közeledtünk a vége felé, lassan azért megállapíthattuk, hogy amennyire ijesztően indult a parti, annyira normális mederbe sikerült terelni aztán, és ott is tartani. Azzal azonban nem vitatkozhatunk, hogy a jobbik csapat jutott a legjobb négy közé.
 
A magyar válogatott az 5–8. helyért folytatja, pénteken 16:20-kor játszik Olaszország ellen.
Csurka Gergely (Volosz)
 
NŐI JUNIOR-VILÁGBAJNOKSÁG, VOLOSZ
Negyeddöntő
Spanyolország–Magyarország 15–8 (5–1, 2–1, 4–5, 4–1)
Gólszerzők: Crespi 3, Bonamusa 3, Aznar 3, Leiton 2, Ciudao, Baringo, Cordobes, Diaz, ill. Varga V. 3, Vályi V. 2, Hertzka 2, Farkas T.