Harmadik mérkőzésén második vereségét szenvedte el a Voloszban zajló világbajnokságon női juniorválogatottunk. Az oroszok ellen sokkal jobban élt a csapat, mint egy napja a hollandok ellen, ám a harmadik negyed behorpadása miatt végül elég egyértelmű lett a vége (11-6).

Kanyargós út vezetett az oroszok vezető góljáig, csaknem négy percig gyűrték egymást a csapatok, míg hozzá kellett nyúlni az eredményjelző érdemi mezőihez. Egy kellemes, kapus által szögletre hárított lövéssel indítottunk, majd a következő támadások némiképp eseménytelenül teltek, igaz, az oroszokat is szépen szűrtük. Az első komolyabb sansz előttünk adódott, egy remek Lekrinszki Gina-védésből mentünk el négy a háromban, Kuna Szonja fejezte be, de a kapus bele tudott kapni, és a kapufáról végül a háta mögött kifelé perdült a labda. Kár volt érte, mert bár az első hátrányt szépen kivédtük (takart a blokk), egy fordulásból kapásból érkező kontrafaultot követően Gezanics távoli pattintása kikötött a jobb felsőben.

Utána egy újabb hátrány érkezett, ám Lekrinszki megint védett - hiába, másként festett rögtön a meccs eleje, amint odaért a lövésekre a kapusunk, ellentétben az egy nappal ezelőtti dramolettel -, átellenben pedig két passz után Vályi Vanda beverte az első előnyünket (1-1).

Aztán ugyanő picit később el tudott menni, és nagyjából onnan, ahonnan Kuna, bevállalta a befejezést, de megint a kapufa hárított. És akárcsak az előbb, megint egy ilyen féllefordulásos-kapufás helyzetünkre érkezett egy orosz gól, Kempf centerből pakolta be a labdát. „Ne kapjunk már ilyen gólt!" - csattant Petrovics Mátyás, avagy tudjuk, az edző halála, ha a középcsatár relatíve zavartalanul lövöldöz két méterről.

Nagyobbik baj, hogy egy újabb kapufát követően, 29 másodperccel a duda előtt Szerzsantova átlövése nekik beszédült a lécről (1-3). A végére még jutott egy fór, bár talán ötöst illett volna adni, ami annyiban volt érdekes, hogy így egy rossz passzon elhalhatott a megjátszás, és ami maradt a második részre (5 másodperc), az nem volt elég egy tisztességes lövésre.

Egy újabb védés hátrányban, majd egy kapufán landoló Tóth-ejtés - na, az ilyenek után szoktunk gólt kapni. És tessék, egy rossz váltást követően Zaplatina besimította a felívelt labdát két méterről. Aztán egy remek egyéni akcióból Farkas két védővel a nyakán tudott lőni, de a kapus letartóztatta a labdát, hogy aztán egy blokkolt lövés - újfent hátrányban - visszakerüljön hozzájuk, amit Gezanics végül csak begyömöszölt hátulról a rövidbe, bár már kiegészültünk.

Ez így elég idegesítő volt összességében: látszólag teljesen egyenlő csata, védésekkel, helyzetekkel, több-kevesebb hibával mindkét oldalon - csak éppen 5-1-re az oroszok vezettek.

Szerencsére a lányok nem törtek meg, s bár a következő előnyben némiképp visszaköszönt az imént ecsetelt keserűség, a védekezés továbbra sem esett szét, így aztán Kuna Szonja varázslata tovább szította a tüzet: az idő pörgött lefelé, ő már kifelé úszott a kapu elől, ám a megkapott labdával így is át tudta ejteni Golovinát. Hasonló mágiára egy bizonyos Szergej Markocs volt anno képes - most speciel ő nézhette a legjobb szögből a történéseket, mert Szonja szinte az orosz kapitány lába elől hozta össze ezt a gólt. Kisvártatva sikerült még közelebb jönni, miután Varga Viktória blokkal együtt is a léc alá küldte a labdát emberelőnyből (3-5). A maradék 38 másodpercbe még belefért egy lélekerősítő Lekriniszki-védés hátrányban, azaz a fontos dolgok tényleg működtek ezen a délutánon.

Legalábbis a harmadik negyed elejéig. Ott valami szétcsúszott - és utána már nem igazán állt össze újra. Néhány buta labdavesztés elég volt ahhoz, hogy oroszaink kedvenc fegyvere (már a Katyusa után, elnézést) igazán hatékonyan kezdjen működni: a lefordulásokból elmentek öttel, és innen már nem lehetett visszaút. A lidércnyomásos negyed végén 10-4-et mutatott az eredményjelző, és ekkor már sajnos azzal sem nyugtathattuk magunkat, hogy eddig pusztán pechünk volt. Talán másképp alakul, ha az elején nem 1-5, hanem 3-4 táján érkezünk a második negyed hajrájába.

Mindegy, a lényeg, hogy a zárórészre magához tért a csapat valamelyest, bár az elején kihagyott fór nem erről tanúskodott, Huszti Dóra távolija életjelnek épp megfelelt. Eztán Kempf egész mutatós centergólt szerzett (csavarral tette be a kimozduló kapusunk mellett), most valahogy Petrovics Mátyás sem csattogott úgy, sőt, biztatta a csapatot, nyilván a holnapi nyolcaddöntő okán megtartva a pozitív hangulatot. Ennek jót tett, hogy a meccs utolsó gólját egy szép támadás végén kiharcolt büntetőből Varga Viki lőtte, így vállalhatónak tűnő vereséggel zárult a meccs (6-11). Mindez egyszersmind azt jelenti, hogy a legvalószínűbb ellenfelünk a nyolc közé jutásért Ausztrália lesz - ez azonban csak este kilenc tájban dőlt el, miután 11-4-re győzte le Dél-Afrikát.

Teszem hozzá, az auszik nem tűnnek annyira bivalyerősnek, mint általában, de azért nekünk is van hová javulni, ehhez kétség sem fér.

Csurka Gerely (Volosz)
 
Női junior világbajnokság, Volosz
 
A-csoport, 3. forduló
Oroszország-Magyarország 11-6 (3-1, 2-2, 5-1, 1-2)

Gólszerzők: Gerzanics 3, Boriszova 2, Szerzsantova 2, Kempf 2, Zaplatina, Bersznyeva, illetve Varga V. 2, Vályi, Kuna, Farkas T., Huszti
 
A 8 közé jutásért – szerdai program (magyar idő szerint)
Oroszország-Kína, 11:40
Magyarország-Ausztrália, 16:20
Kanada-Új-Zéland, 17:40
Szerbia-Egyesült Államok, 19:00