Tanulságoktól hemzsegő mérkőzésen meglehetősen egyértelmű vereséget szenvedett válogatottunk a csoportmeccsek második körében a voloszi női junior világbajnokságon. A minden tekintetben jobb hollandok 14-4-re győztek, persze, baj nincs, menni kell tovább.

Fogalmazzunk úgy, nem feltétlenül az ideális forgatókönyv jegyében zajlott az első nyolc perc, melynek során a hollandok rögtön háromgólos előnyt szereztek. A holland cséká, Bente Rogge robosztus pattintásával kezdődött, amit az első fór végefelé engedett el – ugyanakkor ült a mi előnyünk is rögtön ezután, Farkas Tamara a falból húzta be a labdát szép járatás végén.
 
Ezután tört ránk az első gyengébb periódus, először egy rosszkézről jobbal elengedett átlövés akadt be Brigit Mulder jóvoltából – egy kicsit a védőé, egy kicsit a kapusé, de attól még 2-1 oda –, majd a kiállítástól való félelem engedett túl nagy teret a centernek, aki köszönte szépen a lehetőséget.  Két kapufánk nem hagyott nyomot az eredményjelzőn, közben jött az első védés is a mi oldalunkon, ezt Farkas Tamara hat méterről elengedett szabaddobása fejelte meg, ekkor még egész jól álltunk (2-3).
 
Aztán kicsit rosszabbul. Egy kapásszélről, blokkal, kapussal együtt is becsapódó Mulder-bomba rakott minket lejtőre, majd néhány kevésbé izgalmas támadás után a negyed hajrájában egy center környékére tett labda után indult heves nyúlkálás, sajnos, végül Colhas talált először „nyelet”, és nem kegyelmezett (2-5). A hajrában egy újabb vérszegény ejtés után Petrovics Mátyás nem állta meg, hogy be ne kiabáljon: „Ne ejtegessünk már, hát nem lát semmit a naptól! Álljunk már bele egy lövésbe végre!”
 

Nos, nem igazán álltunk bele. Úgy a második negyed elejébe sem, gyakorlatilag 15 másodperc alatt elment a meccs, hiszen előbb Rogge vágott be egy lövést nagyjából öt méterről, bár még mehetett is volna, annyira nem figyeltünk rá, majd egy hátsó körön elvesztett labdából jött egy klasszikus kettő az egyes lefordulás, amit Sleeking fejezett be, és máris öttel mentek a hollandusok.
 
Ez kicsit megfogta a csapatot, kellett pár perc a sorok rendezéséig – utána meg egy finom magyaros csel: mondjuk úgy, a szabályokat erősen ostromló módszerrel sikerült megakasztani azt a védőt, aki Mchunu Hlengiwe után eredt volna, így színesbőrű balkezesünk relatív nyugalomban mattolhatott közelről.
 
Más kérdés, hogy ezzel sem sikerült megakasztani a narancssárga gépezetet, újabb két átlövés egyrészt 9-3-as vezetést, másrészt kapuscserét eredményezett. Egy picit az volt az érzésünk, hogy gyakorlatilag bárhonnan képesek betalálni – ez aztán a félidőig nem kapott érvényt, ám mi sem tudtunk közelebb lopózni. Ugyan Kuna Szonja másodszor is megpróbálta eladni az iménti magyaros trükköt, ám ez jóval feltűnőbb volt, miután nem egy tömegjelent kellős közepén matatott a víz alatt, hanem a kissé rövidre sikerült pöccintését utolérni kívánó kapust fékezte le – bár a labdát befújta a szellő, sajnos, a spanyol játékvezető éber volt; hogy ezért tényleg ki kellett-e állítani játékosunkat, az egy bírói továbbképzés témája lehet.
 
A harmadik negyed sem indult fényesen: kicsit napfényesen annyiból, hogy Maczkó alighanem a napfénytől is vakítva nyúlt mellé Rogge csaknem félpályáról érkező labdájának (3-10). Ezután érkezett egy emberelőny – jellemző sajnos, hogy alig jutottunk fórhoz, a holland zóna nagyon eredményesen szűrt, a második előnyt is egy mezőnybeli visszahúzásért adták –, Varga Viktória meg hátulról, középről beverte, ismét életet lehelve abba a mondásba, hogy azért alapvetően egyszerű játék a vízilabda, a jó lövésből általában gól lesz.
Meg néha abból is, ami nem annyira az: Mulder labdájába emberhátrányban is sikerült beleblokkolni, mégis beszédült a lécről – majd Roseboom bombája is a hálóban robbant a következő fórnál (4-12).
 

Sajnos, a hollandok erőteljesebbek voltak minden tekintetben, párharcok, lövések, nem véletlen, hogy ennyire domináltak.  Az utolsó negyed jobb híján szituációs gyakorlatok és a tapasztalatgyűjtés jegyében telt. Sajnos, tanulságot volt miből levonni bőven: ahogy szélről kaptunk egy gólt akcióból például Voorvelt lövése után, vagy amint Jaustra kissé kiszorított helyzetből is betalált centerből. A hátralévő öt percre elcsendesedett a meccs, s vele együtt a mi támadójátékunk és erősen nyugovóra tért, hiszen míg az előző két előnyt belőttük, addig az ekkor adódó kettőt már nem.
 
Van miből tanulni tehát, és nem árt bizonyos téren gyorstalpalót tartani, mert holnap az oroszok következnek, aztán a nyolc közé jutásért az ausztrál-görög-kínai hármasból az egyik gárda – szóval, egyelőre hegynek felfelé vezet az út.
Csurka Gergely (Volosz)

Női junior világbajnokság, Volosz
A-csoport, 2. forduló
Hollandia–Magyarország 14-4 (5-2, 4-1, 3-1, 2-0)
Gólszerzők: Rogge 3, Mulder 2, Jaustra 2, Sleeking 2, Koolhaas 2, Voorvelt, Koopman, Colhas, Roseboom, ill. Farkas T 2, Hlengiwe, Varga V.