Märcz Tamás szerint már nehezebb az éremszerzés, mint a 2000-es években, és vért kell izzadni a dobogóért. Budapesten a csapat saját magának teremtette meg a lehetőséget, hogy könnyebb ágon legyen finalista, jövőre pedig jöhetnek az új arcok.

fotók: Madar Dávid

Amikor a vb előtt azt kérdeztük, hogy aláírná-e az ezüstérmet, azt válaszolta, nem megy bele semmilyen paktumba, de számított ennyire jó szereplésre?
Valóban nem írtam volna alá a második helyet, ami viszont jó eredmény annak tükrében, hogy ez egy épülő válogatott volt. Az ezüstérmet már csak azért sem írtam volna alá, hiszen egy elveszített döntőt jelent, ami nagy csalódást okoz. Aki eljut a fináléig, annak komoly érdemei vannak, okkal került oda, és megvan az esélye az aranyéremre. Nem véletlenül mondják, hogy sokszor jobb érzésekkel fejezi be az adott világversenyt a bronzérmes, aki győzelemmel távozik, mint a vereséggel záró második.
 
És ez fél év múlva is igaz lesz?
Ezt nem tudom megmondani. Az a legjobb, ha mindig nyerünk. Megadatott, hogy világbajnoki finálét játszhassunk, de ahhoz, hogy meg tudjunk nyerni egy döntőt, el is kell veszíteni egy párat.
 
Ezért említette a horvátokat, akik 2015-ben egy, 2016-ban pedig két ezüstérmet szereztek?
Igen, bár azt is igaz, hogy a horvátokkal ellentétben nekünk erre a nyárra összerakotott csapatunk volt. Varga Dénesről már tudjuk, hogy nem szerepel jövő nyáron a válogatottban, és elképzelhető, hogy lesznek még játékosok, akik így döntenek, és ideiglenesen, vagy végleg hiányoznak majd. Már Dumi kiválása is gyengíti a csapatot, és az is látszik, hogy voltak idős játékosok a keretben. Ezen a nyáron nem néztük a személyi igazolványban szereplő születési dátumot, a jövőben ez is szempont lehet, hiszen az életkornak vannak korlátai. Ezzel együtt nem gondolom, hogy brutálisan fiatalítani kéne, mert a Volvo-kupán láttuk, hogy két-három klasszis kiemelése is mekkora veszteséget jelenthet. A fokozatosság elvét kéne tartani, de elképzelhető, hogy ez nem rajtam, hanem a játékosok döntésén múlik majd.
 
Kicsit furcsa a helyzet, hogy rendre ide lyukadunk ki, hiszen Varga Dénes bejelentése - hogy nem lesz válogatott jövő nyáron - kicsit elvitte a show-t, noha az ezüstérem is fontos téma.
Lehet, nem is jelentette volna még be, ha nem kérdezik a sajtótájékoztatón erről. Igazából nincs jelentősége, de ha lett volna ilyen szándéka, akkor először biztosan megbeszélte volna velem, így előre lett hozva a kérdés. A világbajnokság előtt azt mondtuk, semmi sem számít, csak az, hogy legyen eredmény, és azt gondolom, az olimpiát nézve még ezért az elvesztett egy évért sem kár. Olyan élményekkel gazdagodtak a játékosok, amelyek egy sportolónak kevésszer adatnak meg, vagy esetleg soha. Nekem például nem volt arra lehetőségem, hogy nyolcezer ember előtt játsszak le hat meccset. Ezért lesz felejthetetlen a vb. Kivétel nélkül az összes meccsen jól játszottunk, az utolsón is, kivéve annak az első negyedében, emiatt viszont negatív érzés is lesz a játékosokban.
 
Mi történt a kezdésnél? Akkor tudatosult a csapatban, hogy ez a vb-döntő, s ennek súlya ránehezedett a játékosokra?
Nem éreztem ilyet rajtuk. Ugyanúgy hangolódtak, melegítettek, ahogy addig is. Nagyon erős ellenféllel találkoztunk, nem véletlenül jutottak döntőbe a horvátok sem, s amíg a ők jól koncentráltak, mi kihagytunk egy-egy szituációban. Talán nem volt meg az a fajta agresszivitás, amellyel nyitni kell egy világbajnoki döntőben. Az első két negyedet le kellett volna hozni iksz körüli eredménnyel, ami tartást adott volna a csapatnak, és ahogy az egész világbajnokságra jellemző volt, felépíthettük volna magunkat a mérkőzésen belül. És akkor akár nyerhettünk is volna.
 

Nem volt ideges a döntő előtt?
Talán egy fokkal jobban izgultam, mint a korábbi meccseken, mert tudtam, hogy nagyon nehéz lesz. De ezen felül nem láttam okát a komolyabb izgalomnak, meg egyébként sem segített volna. Nem szabad izgulnom, mert akkor nem tudok figyelni a dolgomra, a cserékre, a taktikára, bármire, ami a vízben történik. Vagy arra, hogy éppen ki az, aki elkapja a fonalat. Ahogy Vámos Marci belőtte az első gólunkat, behergelte az egész csapatot. Talán ha hamarabb jön az a gól... Ami a kapott gólokat illeti, utólag mindig megtalálhatjuk, hogyan védekezhettük volna ki, viszont a legritkább esetben lehet egyetlen ember hibájáról beszélni. Az agresszív védekezéssel kezdődik, aztán le kell fogni a passzt kapó embert, meg lehet akadályozni a passzt, és ha egyik sem teljesül, akkor még mindig van egy kapus. Mindig több emberé a kapott gól, köztük az enyém is. Hiszen elképzelhető, hogy valamit én nem mondtam el jól. Ahogy a győzelem közös, a vereség minden momentuma is az. Akkor tudunk fejlődni, ha nem egyénileg keressük a hibákat, hanem csapatként akarunk megoldást találni.
 
Ami a csapatot illeti, feltűnő volt, hogy mekkora hittel játszották végig a világbajnokságot, s a fináléban sem veszítette el a hitét a gárda. Ehhez a döntőbe vezető út is kellett?
Mi teremtettük meg ennek a lehetőségét azzal, hogy már az első, Ausztrália elleni mérkőzésre is jól érkeztünk meg. Utána az olaszok ellen kikapartuk azt, amit lehetett, s ugyan ott voltak  külső tényezők is, azokkal nem szabad foglalkozni, mert nem tudjuk befolyásolni. Ugyanúgy nem számít, hogy a többiek hogyan terelgették az utunkat, mi végeztünk a saját dolgunkat. Sokat tettünk azért, hogy az úgymond könnyebb ágon jussunk el a döntőbe, ezt nem lehet elvenni a csapattól. Nagyon fontos, hogy végig volt karaktere, tartása az együttesnek. Többen tartottak attól, hogy az oroszok elleni negyeddöntőben belefutunk valami kellemetlenségbe, aztán még az általam vártnál is magabiztosabban győztünk azon a meccsen, amely az egész vb-t illetően vízválasztó volt. Majd egy nagyon jó görög csapat ellen nyertünk, és azt a találkozót is végig kézben tartottuk. Ezeket az eredményeket nem szabad elfelejteni csak azért, mert a végén ezüstérmet szereztünk. Nehéz a vízilabdában nem drámaként megélni egy második helyet, de legyünk büszkék, mert egyre nehezebb mezőnyben küzdünk. Az Európa-bajnokság sem lesz könnyebb, sőt talán még keményebb lesz, hiszen elképzelhető, hogy sztárjátékosaink hiányoznak majd. Akkor a fiatalabb, rutintalanabb embereknek kell előre lépni. Őket kell építeni addig, stabilizálni a csapatot, s eljutni oda, hogy taktikailag, technikailag mindent tudjunk, amit a többet. Sőt, talán kicsit többet is, mert elképzelhető, hogy nem mindig poszton lesznek klasszisaink, és akkor a csapategységre kell gyúrnunk.
 
Mi szükséges ahhoz, hogy még tovább javuljon a csapategység?
Szeretném, ha többet lennének együtt a kerettagok, hogy bővüljön a repertoár. Akadt egy-két taktikai elem, amit még 70-80 százalékosra sem tudtunk elsajátítani az idő hiányában, s bár alkalmaztuk a döntőben, sőt egész jól is ment, azonban nem volt biztonságos. Az emberelőnyös helyzetekben is van előrelépési lehetőség, hiszen ha ebben jobbak vagyunk, szintén lehetett volna döntetlen körüli a mérkőzés eleje. Egy világbajnoki döntőben is belefér néhány hiba, azonban kompenzálni kell azokat, mi viszont nem tudtunk gól lőni, hogy azzal megtörjük az ellenfél lendületét. Kevés gólon tartottak minket a horvátok, ha úgy nézzük, a végén pont az első negyed elmaradt góljai hiányoztak.

 
A fiatalok beépítését segítheti az universiadecsapattal végzett munka, amely keret egyfajta B-válogatottként funkcionál. A vb után néhány nappal volt ereje belevágni az újabb nyári feladatba?
Picit fáradnak érzem magam, de örülök, hogy két héten keresztül azokkal a fiúkkal dolgozhatok, akik a válogatott felé kacsintgatnak. Nem is nevezném a csapatot B-válogatottnak, inkább a jövő kerettagjaiként definiálnám a játékosokat. A jövőben pedig borzasztóan nagy alázatra lesz szükség az eredményességhez. Simán bele lehet szaladni egy-egy kellemetlen eredménybe, a montenegrói válogatott ötödik, az olasz hatodik, a spanyol pedig kilencedik lett. Ezt szeretnénk elkerülnek, viszont bárhogy is alakuljanak a következő évek, a célom, hogy arculata legyen a csapatnak, tudják a játékosok, mit akarnak, hittel vízilabdázzanak és ne adják fel. Már nem a 2000-es éveket éljük, amikor egy fokkal könnyebb volt az éremszerzés, most már tényleg vért kell izzadni a dobogóért. Ezért is fontos, hogy mindenki ellen tökéletesen felkészüljünk, mert egy rosszabb kezdés után nagyon nehéz lehet bármelyik meccs.
 
Látja azokat a pólósokat, akik a jövőben a válogatott fontos tagjai lehetnek, s a következő egy-két ciklusban is lehet majd rájuk számítani?
Látok jó játékosokat, tehetséges játékosokat, de azért az se felejtsük el, hogy Benedek Tibor tizennyolc évesen már olimpián volt gólkirály, Kásás Tamás tizenkilenc évesen a világ legjobbja volt, és ugyanez igaz, Varga Dumira is, aki már egész fiatalon kiemelkedő játékos volt. Jelen pillanatban nem látok ilyen fiatalt, talán Manhercz Krisztiánt mondhatom, de ahogy említettem, korábban az ő korában lévők is más szinten mozogtak a nemzetközi porondon. Viszont azt se felejtsük el, hogy változik a vízilabda, manapság ha fizikailag nincs kész egy játékos, akkor azonnal elnyomják, egy 18-19 évestől pedig még nem várható el olyan testfelépítés, mint egy évek óta komoly munkát végző 25-26 évestől. Talán a módszerek is változtak, sok idősebb klasszis játékos van, akik ha kiesnek, hatalmas űr keletkezik a helyükön. Remélem, hogy van egy-két olyan ember a magyar vízilabda palettáján, akinek a következő néhány év hozhatja az áttörést. Ehhez kell az alázat és az elszántság. Hozzanak zavarba a fiatalok a jövőben, sajnáljam, ha esetleg valamelyiküket ki kell hagynom.

 
Mekkora lökést ad a munkájához az ezüstérem?
Az ezüstérem azt jelenti, hogy sikerült jól összerakni a nyarat, talán jó döntések is születtek és sikerült működőképes taktikát kitalálni a kerethez. Korábban is mondtam, nem feltétlenül azt játszatom a csapattal, amit én elképzelek, hanem azt, aminek segítségével ez a keret eredményt érhet el.
 
Az egész világbajnokságon sütött önről a lazaság, a nyugodtság, a magabiztosság, ami a csapatra is átragadt. Honnan ez a felfogás?
Örülök, ha így látták, ami nem azt jelenti, hogy nem dolgozik bennem semmi. A meccsek alatt fokozatosan kitaláltam, hogy tudom kizárni a stresszt, a nyolcezer embert, s csak is a feladatomra figyelni. Ezt a fajta fókuszálást próbáltam kérni a játékosaimtól is, hogy csak azok figyeljenek kifelé, akikre ez nincs rossz hatással, nem von el figyelmet tőlük. Egyébként is volt elég ok az idegeskedésre, még csak az hiányzott volna, hogy én is az legyek a parton. Bár a döntő első negyedéden elég keményen beszéltem a fiúkkal, ami szerintem hatott is. Akkor arra a fajta kommunikációra volt szükség, megértettem velük, hogy továbbra is bízom bennük, csak nüánszokon múlik, hogy az addigi visszafogottabb játékot jóra fordítsuk. A beszédben is kellett a megfelelő agresszivitás és pontosan ilyen, keményebb játékot kértem. Mindig meg kell találni a megfelelő technikát. Volt, amikor a játékosok érzelmeire, máskor a személyiségükre próbáltam hatni, vagy éppen a becsvágyukra. A legfontosabb, hogy sugározzam, hogy bízom bennük, ez is fontos tényezője lehetett annak, hogy eredményes volt a csapat.
 

 
Amikor a külső körülmények került szóba, elsősorban a bíráskodásra gondolhattunk, de az sem volt egyszerű helyzet, amikor a különböző sérülések miatt három játékost is pihentetnie kellett Märcz Tamásnak a franciák elleni csoportmeccsen, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy Hárai Balázs a végén már törött bordával játszott.
 
„A sérülés alapvetően velejárója egy világversenynek, de nem véletlenül mondtam, hogy a létszám csökkentése óriási veszélyekkel járhat, hiszen ha tizenegy helyett kilenc mezőnyjátékos van, akkor nagyobb gondot okoz egy-egy sérülés. Volt olyan meccsünk, ahol három emberrel is óvatosan kellet bánni, de ezt is meg kell oldani. Szerencsére a vízilabdára nem jellemző, hogy tömegével történnének olyan súlyos sérülések, amely után, esetleg orvosi kezelés mellett, ne lehessen játszani a következő meccsen" - tette hozzá Märcz Tamás

 
Märcz Tamás a felnőttválogatott mellett az universiadecsapatnak is a szakmai vezetője, így a világbajnokság után sem pihenhetett sokat, hiszen amellett, hogy a masters vb-re készül, a főiskolás gárdával is foglalkozik, amelynél Székely Bulcsú a segítője.
 
„Szoros a kapcsolat a két csapat között, a felnőttválogatott lehet a következő lépcsőfok - mondta Märcz Tamás. - Hasonló a felépítés is, hiszen az universiadeválogatottnál is erős a hátsó front, van balkezes, illetve azon az oldalon otthonosan mozgó jobbkezes játékos, de olyan is, aki második centerként vethető be. Nem ismerjük még az ellenfelek kereteit, ez a gárda egy jövő mutató csapat. Amelyben nincs olyan játékos, aki tagja volt a vb-keretnek, végül azonban nem került be a tizenháromba. Szerettem volna egy-két embert az universiadecsapatban látni, szerintem hasznos lett volna, de azt is megértem, hogy a kiesőknek sem könnyű, hogy éppen a budapesti vb-csapatból maradtak ki."