A világbajnokság legszebb gólját már meglőtte Hosnyánszky Norbert, aki társaival arra készül, hogy szombaton a legfényesebb érmet is megszerezze.

fotó: Madar Dávid

Úgy tűnik, érdemes volt folytatni az olimpia után a válogatottbeli karrierjét.
Majd meglátjuk még, de egyelőre tényleg jól alakul - jegyezte meg mosolyogva Hosnyánszky Norbert, aki a görögök csütörtöki legyőzését követően pénteken már a szombati, Horvátország elleni világbajnoki döntőre készült a férfiválogatottal. - Egyébként jól alakul, azt gondolom, így megérte még egy évet elvállalni. Az volt a célom, hogy élvezni tudjam a hazai medencét, a hazai közönséget. Az eddigiek alapján sikerült.
 
Mi kell ahhoz, hogy élvezni tudja a játékot?
Ezt a sportot akkor lehet élvezni, ha sok néző van. Az a sok néző neked szurkol, és van a személyes motiváció, hogy eredményes legyen én és a csapat is. Egyelőre működik. Ha ebből egy, vagy kettő nincs meg, akkor már nem biztos, hogy elég a közönség.
 
Mennyire nehéz ötvözni az egyéni eredményességet a csapat sikerével?
A csapat eredményességéhez nagyban hozzájárul az, hogy az én teljesítményem milyen. A kettő kisegíti egymást. És itt nem feltétlenül a gólokról beszélek, bármi ide tartozhat, például a jó mezőnymunka is.
 
A döntő megnyeréséhez azoknak is fel kell javulniuk, akik eddig kevésbé villogtak?
Elég sok jó játékos van ebben a csapatban. Nem lehet tizenhárom húzóember egy meccsen, olyan nincs. Minden mérkőzésen van egy, kettő, esetleg három ember, akinek jobban kijön a lépés, aztán jön egy Erdélyi Balázs és lő egy nagyon fontos gólt, mint tette azt a görögök ellen. Neki előtte nem annyira ment, de bármikor történhet ilyen nálunk. A csoportmeccseken nekem sem ment annyira, aztán jobban alakult. Ez ilyen. Vámos Marci az, aki az első meccstől kezdve fantasztikusan játszik, de ez elég ritka.
 
Mit szól hozzá, hogy csütörtök este óta az egész ország, sőt talán az egész világ is a csavargóljáról beszél?
Ezúttal olyan meccsen lőttem, amely a közvélemény számára hatványozottan érdekes. És számomra is. Lőttem már ilyet, olyankor pár napig felkapják, örülök, ha ez tetszik az embereknek. Nekem is tetszett, magamnak is örömet okoztam.
 
Hárai Balázs mondta, hogy sokat gyakorolta a centerből való csavargólokat. Ön gyakorolja ezeket a távoli bombákat?
Nem. Edzésen egyszer-kétszer eszembe jut, lövök egyet, de ha sokat gyakorolnám, szétmenne a vállam. Ezt így időnként el lehet sütni, vagy bejön, vagy nem. Az utóbbi időben inkább nem, fölé ment, vagy kapufa lett, háromszor-négyszer próbálkoztam, aztán most a legjobbkor jött.
 
Konzultált esetleg a 2000-es olimpiai döntőben csavargólt szerző Vári Attilával, hogy ilyenkor hány milliószor kell mesélni a mozdulatról?
Még nem. Meg azt hiszem, ő egy ilyet szerzett, én meg lőttem legalább hatot. A viccet félretéve ez most tényleg nagyon jókor jött. De nincs különleges technikája, nincs meghatározott ideje, néha jön magától. Ennyi.
 
Mennyire érzi a súlyát annak, hogy rutinos játékosként jól kell teljesítenie?
Azért szoktam érezni. De nem az a típusú játékos vagyok, aki csak úgy tud húzóember lenni, hogy sok gólt lő. Alapvetően védőjátékos vagyok, aki tud támadni, tud gólokat lőni és ezzel elég sok pluszt tud adni a csapatnak. Igyekszem ennek megfelelően játszani.
 
A horvátok nehezebb ágon jutottak be a döntőbe, előbb az olaszokkal, aztán a szerbekkel játszottak, s május végén a Jug Dubrovnikból sokat kivett az Olympiakosz és a Recco legyőzése a BL-ben, s nem is maradt elég ereje a Szolnok elleni fináléra. A válogatott is elfáradthatott ebben a menetelésben?
Lehet, de egy döntőre már mindent félretesz mindenki. Itt már nincs fáradtság, mindenki az. Azon múlik, ki mennyire tud alkalmazkodni a játékvezetői felfogáshoz, de számít a szerencse és a kapusteljesítmény is. Sok ilyen apróságból áll össze a siker. Nem a taktika a legfontosabb, hacsak nem talál ki valaki, valami nagyon különlegeset.
 
Szokott fogadalmat tenni a döntők előtt?
Nem.
 
A pekingi olimpiai arany és a barcelonai vb-siker után tetováltatott, most jöhet az újabb mű?
Ha nyerünk, biztosan csináltatok még egyet.
 
A családja kint van a mérkőzéseken?
Igen, de nem is tudtam, hogy hol ülnek, a meccs után szoktam találkozni velük a parkolóban.
 
Tanácsokkal is ellátják?
Nem, nem is engedtem, hogy erről beszéljünk.
 
A szombati finálét hová helyezi a pályafutásában?
Egy hazai döntő mindig kuriózum. A 2014-es Eb-döntő meg a mostani egészen más. Lehet olimpiai döntőt játszani, volt olyan, amelyen sokan voltak, de Rióban a negyeddöntőben például felnéztem a lelátóra, s volt kétszáz ember. Az nem a kedvencem.
 
A tömött lelátókat látva elképzelhető, hogy a nemzetközi szövetség illetékesei elgondolkodnak azon a régóta szajkózott gondolaton, hogy nyáron rendezzék a bajnokságokat is?
Mondanék most sok mindent, de amíg van egy bizonyos külföldi úriember a FINA vezetésében, addig ez nem fog változni. Talán utána. Én is azt gondolom, hogy nyáron kellene zajlaniuk az eseményeknek.
 
Kijelenthetjük, hogy ez a döntő életük nagy lehetősége?
Az egyik nagy lehetőség. Nekem is, fiataloknak is. Itthon lesz, rengeteg ember előtt, így egészen más, a vízilabda nem olyan, mint a futball, vagy a kézilabda, ahol akár egy bajnoki meccsen is lehet öt-hatezer ember. Nálunk nincs ilyen, ezért is nagy dolog ennyi ember előtt játszani. Nyerni meg pláne nagy dolog lenne.

Élő hírfolyam a 14. napról: ITT!