Märcz Tamás, a horvátok elleni 20:30-tól finálét vívó szövetségi kapitánya elárulta, a vb előtti megbeszélés során olyan erőt látott csapatán, amely után tudta, semmi sem lehetetlen.

Fotó: Madar Dávid

A nyugodtságról
„Alapjáraton nyugodt ember vagyok. Viszont bármennyire esetleg az jön le meccs közben is, hogy mennyire higgadt lennék, belül nem feltétlen van így... Arról nem beszélve, hogy ha kell, akkor kiabálok, képes vagyok markánsan, keményen is beszélni - előfordult ilyen is ezen a vb-n. Amúgy pedig valahol az ars poeticám, hogy a rám jellemző nyugalmat oly módon adjam át a csapatnak, ami segítő, jó hatással lehet a játékosokra."
 
A mértéktartásról
„Fantasztikus az egész, ez vitathatatlan. Ami megtörtént eddig, annak örülhetünk, mégiscsak megnyertük az elődöntőt, újabb lépcsőfokkal közelebb kerültünk a nagy álom beteljesüléséhez. Ugyanakkor a görögök elleni meccs éjszakáján elengedtük mindezt, bármennyire érezzük körülöttünk az eufóriát, lezártuk magunkban egyelőre a múltat, mondhatni köddé vált egy időre előttünk. A szerbekről is csak érintőlegesen beszéltünk, csak és kizárólag a döntőbeli ellenfelünk már a téma. Szóval, a mosolyunk őszinte, de este szeretnénk igazán mosolyogni."
 
A horvátokról
„Mindent elmond az erejükről, hogy momentán jobbak, mint a szerbek. Nem véletlenül győzték le őket, amit maguk a szerbek is emlegettek, nem győzték dicsérni őket. Magabiztosak voltak az egész tornán, fizikálisan rendkívül erősek, jók a lövőik, kevés a gyenge pontjuk. Teljesen egyértelmű, hogy más taktikával kell készülni ellenük, mint tettük az orosz vagy a görög válogatott ellen."
 
A csapatunkról
„Ahogy a horvátok, mi is magabiztosan lépegettünk előre. Beverekedtük magunkat a döntőbe, ami sokak számára meglepő, ám amikor a világbajnokság előtt leültünk magunk között beszélni, akkor olyan erőt láttam a csapaton, a szemekben, amiből tudtam, semmi sem lehetetlen. Menet közben alakult, fejlődött a csapat, minden a tervek szerint haladt. Nem leszünk kishitűek a fináléban, de közben elbízottak sem, ez az alapja annak, hogy sikerrel teljesítsünk. Bízom nagyon ezekben a srácokban, bármi legyen a vége, emelem kalapom előttük!"
 

Az érzésekről
„Az elődöntő után bizony nem sokat aludtam... Csodálatos ez a hazai világbajnokság, érezzük a felénk áradó szeretetet, ami mondani sem kell, mennyi erőt ad nekünk. A családom támogatását is kiemelném, boldog vagyok, hogy az Olaszországban egy röplabda-táborban készülő lányom is haza tud jönni, beszéltem az edzőjével, elengedte. Nagyon jó, hogy a szeretteim is a lelátón lesznek."
 
A tanulásról
„Nem csak a csapat, én is egy folyamatos tanulási folyamat részese vagyok. Teljesen más a feladatom, mint egy klubedzőnek, nem tagadom, sok olyan tapasztalat birtokába jutottam akár ezen a világbajnokságon, amire építve képezhetem magam. Azt már a finálé előtt kimondhatjuk, jól sikerült a vb, ugyanakkor sok olyan tapasztalatot gyűjtöttem, amiből a konzekvenciákat levonva még jobb, még hatékonyabb tudok lenni. Márpedig ez a célom."
 
A Margitszigetről
„Aki csak egyszer is járt ott, nem kell sokat ecsetelnem a varázsát. Azok, mint mi, akik pályafutásunk nagy részét ott töltjük, természetesen a szerelmesei leszünk. Ezen a vb-n is érezni azt a semmihez sem hasonlítható, fantasztikus miliőt, ami a csapat számára pozitív, míg az ellenfelekre esetleg bénítóan hathat. Örülünk, hogy a döntőt is itt rendezik, kis hazánknak érezzük. A közönség buzdítását ezúton is köszönjük, szüksége lesz rá a fináléban is. Együtt sikerülhet."