Elcsukló hangon, könnyes szemmel beszéltek a női válogatott tagjai a Kanadával vívott negyeddöntő másnapján tartott sajtótájékoztatón, ahol azt is hangsúlyozták a lányok, hogy tovább kell küzdeni az ötödik helyért.

fotó: Madar Dávid

Elgyötört, szomorú és fáradt tekinteteket láttunk a női válogatott sajtótájékoztatóján, ahol Bíró Attila szövetségi kapitány mellett Bujka Barbara, Illés Anna, Keszthelyi Rita és Tóth Ildikó vett részt. S próbálta szavakba önteni, hogy mi is történt egy nappal korábban Kanada ellen.

„Biztos volt, hogy nagyon nehéz lesz a Kanada elleni mérkőzés, ugyanakkor az nem volt benne, hogy támadásban ilyen impotensek leszünk – kezdte Bíró Attila kapitány. – A hat kapott gólt elfogadtam volna előzetesen, még ha akadt egy-egy peches, vagy kivédekezhető köztük. Támadásban viszont sokkal jobb a magyar válogatott, mint azt, a négy lőtt gól mutatja. Viszont el kell fogadni, hogy ilyen van. Kidolgoztuk a helyzeteket, de akkor is túlhelyeztük a lövéseket, jobbnál is jobb lehetőséget kerestünk, pedig a lányok jó formában, jó állapotban voltak.”

A szakvezető hozzátette, talán egy kicsit elaltatta őket, hogy a Kanadánál erősebb Hollandiát – sokkal jobb játékkal – legyőzte a válogatott, de ilyen a női vízilabda. A mezőny kiegyensúlyozottságát mutatja, hogy a négy csoportgyőztesből három is kiesett, nincs még egy sportág, ahol ennyire sűrű az élmezőny. S ennek most a magyar válogatott az egyik szenvedő alanya.

„Van még esély arra, hogy szebbé tegyük a világbajnokságot, nem szabad lehajtani a fejünket, van három napunk, két meccsünk, bízom a lányokban” – hangsúlyozta a szakvezető, aki után a játékosok is mikrofont ragadtak, s Bujka, Illés, Tóth, Keszthelyi sorrendben beszéltek az érzéseikről.

Bujka Barbara: „Nem aludtam olyan jól, megvolt a lehetőségünk arra, hogy itthon bejussunk a négy közé, és amíg ébren voltam, fél ötig körülbelül, akkor azt éreztem, hogy többet tehettünk volna. Hiányzott valami, az fogalmazódott meg bennem, hogy a végén, amikor oda kellett volna állni és önbizalommal, bátran játszani, akkor mindenki be.zart. Az volt a legnagyobb hibája a meccsnek, hogy túl akartuk játszani a helyzeteket. Kikaptunk, de nem tehetjük meg, hogy feladjuk, hogy nem akarunk tovább küzdeni, mert már nem szerezhetünk érmet. Meg kell mutatnunk azoknak, akik kijöttek a meccseinkre és kijönnek még a következő kettőre, hogy tovább harcolunk és mindent megteszünk egymásért. Mindegy ki lesz az ellenfél, verhető ez a három csapat, amelyekkel küzdünk az 5–8. helyért. És meg is kell verni őket.”

Illés Anna: „Én sem aludtam túl sokat, és szerintem senki sem a lányok közül, illetve a stábból. Sajnáljuk, hogy így alakult a negyeddöntő, de egyelőre úgy gondolom, félre kell rakni a fájdalmat és a következő két mérkőzésre kell koncentrálni. Nem mindegy, hogy ötödik, vagy nyolcadik helyen fejezzük be ezt a nyarat, hiszen mindent megtettünk, emberfeletti munkát végeztünk nap, mint nap. Ahogy Barbi is mondta, nemcsak magunkért, hanem a szurkolókért is kell harcolnunk hiszen sokan támogatnak minket, tartozunk nekik annyival, hogy ötödikként végzünk.”

Tóth Ildikó: „Elérzékenyültem, egyet értek Barbival, hogy a szurkolókért is kell küzdenünk. Elemezni fogjuk majd, hogy mi történt, tanulunk majd belőle, változtatni azonban már nem tudunk rajta. Új célokat kell kitűzni, bár nekem még kell egy kis idő, amíg lezárom ezt az elszalasztott lehetőséget. Olyan négy csapat harcol az ötödik helyért, mintha egy elődöntőben lennénk, de mindenki van annyira profi, alázatos és szereti annyira ezt az egészet, hogy odategye magát. Fantasztikus érzés a Margitszigeten játszani, ki kell hoznunk magunkból azt, ami bennünk van.”

Keszthelyi Rita: „Sok újat nem tudnék hozzáfűzni a többiek által elmondottakhoz, mindent összefoglaltak. Magunkat vertük meg, buták voltunk, bátortalanok, lehet, hogy leblokkoltunk. Le kell vonni a tanulságokat, hogy ez ne forduljon elő a jövőben. Ha nincs a háromnapos szünet, lehet frissebben állunk oda a negyeddöntőre, de nem akarom tovább ragozni, a közönségért, egymásért és magunkért kell küzdeni.”
 
Élő hírfolyam a 10. napról: ITT.