Férfiválogatottunk ma Ausztrália ellen (20.10) kezdi meg a menetelését (remélhetőleg) a 17. FINA világbajnokságon – szubjektív felvezetésünket olvashatják.

fotó: Madar Dávid

Eleinte meglepő volt, hogy gyakorlatilag nem látjuk kiabálni Märcz Tamást, márpedig egy edző kiabálás nélkül olyan, mint a magyar vízilabda aranyérem nélkül. Mindkettő létezik, csak szokatlan, és mindkettőre nagy szükség van.

Hiszen a szakvezető is elmondta, időnként felemeli a hangját, akkor annak súlya van, de ez ritkán fordul elő, sokkal inkább a higgadt kommunikációban hisz, ráadásul éppen a Margitszigeten lesz majd úgy, hogy a telt házas meccsen kár ordítani, úgysem hallja majd a csapat. Akkor már a játékosokon múlik minden, nekik kell az adott helyzetben a legjobb megoldást választani, s többek között ezen is dolgozott a társaság az elmúlt bő két hónapban. Hogy amikor eljutnak ide, amikor már komoly tétért mennek a mérkőzések, akkor egy jó állapotban lévő, felkészült csapat legyen a vízben.

Märcz Tamás arról beszél, hogy érzi, van erő a csapatban, s örömmel látta, hogy a játékosok mindent félretettek a felkészülés során, igenis képesek voltak jelentős áldozatot hozni azért, hogy jól sikerüljön a hazai világbajnokság. Látszik a brigádon, hogy jó hangulatban, felszabadultan készülnek, ahhoz képest, hogy magyarországi megméretés vár rájuk, lazának, magabiztosnak tűnnek, ami sokat érhet a vízben is.

Főleg, ha a jó hangulat mellé párosul a megfelelő játék is, amire a tudása alapján képes a csapat. Jelenleg nem a magyar válogatott a legjobb a mezőnyben, ezt el kell fogadni, viszont azt is látni kell, hogy a magyar válogatott egyértelműen azon együttesek közé tartozik, amely érmet szerezhet, sőt esetleg elkaphatja a szerbeket is. (De erre térjünk vissza majd akkor, ha a nagy riválissal játszunk, előbb jussunk el odáig.)

Hiszen hiába nem a magyar válogatott az első számú esélyes, továbbra is jó, remek és klasszis játékosok alkotják a csapatot, Hárai Balázs, Nagy Viktor, Varga Dénes, vagy éppen Vámos Márton bármikor képes eldönteni egy-egy meccset, mellettük pedig sokra hivatott társak vannak, akik mind mind fontos részei a csapatnak. Legyen szó a tavaly berobbant fiatalokról, a kőkemény bekkekről, a világbajnoki újoncokról, az utolsó vb-jére készülő olimpiai bajnokról, a hatalmas mezőnymunkát végző szélsőről, vagy a beugrani bármikor kész cserekapusról.

Märcz Tamás egyébként éppen a férfiválogatott első mérkőzésének napján – tehát ma – ünnepli a 43. születésnapját, de gyanítjuk, az edzőként első világversenyére készülő kapitány se bánná, ha az ünnep még két hétig tartana. Hiszen a hazai világbajnokság, önmagában is ünnepi esemény, azonban a válogatott szereplése teheti igazán emlékezetessé.

Az (arany)érem lenne a tökéletes ajándék.