Nincs könnyű helyzetben, de irigylésre méltó magabiztossággal és szerénységgel teszi a dolgát a TEVA-Vasas fiatal játékosa. Értékelés a nyárról Manóval.

Manhercz Krisztián remek nyarat zárt (Fotó: MTI)

Szombathelyen a junior világbajnokságon és Máltán, az ifi Európa-bajnokságon is jelenése volt Manhercz Krisztiánnak a nyáron, egy meglehetősen fárasztó szezon után. De a 16 éves játékos mindkét tornán bizonyította, hogy a jövő embere, aki a jelenben is kiemelkedően pólózik. Horkai György szövetségi kapitány már Szombathelyen sem győzte dicsérni, Máltán pedig a nemzetközi mezőny is megjegyezte a nevét egy életre – ha még eddig nem hallott volna róla szép s jót.

- Hétfőn késő este szállt le a repülő, kedden reggel már edzésre jöttem, mert a Vasassal a héten részt veszünk egy igen komoly felnőtt nemzetközi tornán Horvátországban, és Földi Laci bá szerette volna, ha a csapat egy kicsit szokja a jelenlétemet – mondta szerda kora délután, a Vasas edzése után Manhercz Krisztián, akit mindenki csak Manóként emleget az uszodában.

Meglehetősen jól hangzik, hízelgő, hogy Földi László mennyire számít rád, nem igaz?
Igen, ez nagyon jól esik. Viszont még én vagyok a legrutintalanabb, a legfiatalabb, így örülök, hogy olyan játékosokkal készülhetek, mint Katonás Geri vagy Steinmetz Ádám. A tavalyinál nagyobb szerepet kapok, hiszen akkor csak két meccsre voltam beírva az OB I.-ben. Megpróbálok minél jobban teljesíteni, megragadni a csapatban, és megszerezni az edzők bizalmát.

Nagy bajnokokat megszégyenítően nyilatkozol, ezt már Szombathelyen is észre lehetett venni. Kitől lested?
A legelső nyilatkozatom Perth után eléggé cifrára és viccesre sikeredett, ezért kicsit gondolkodtam a dolgon, ha esetleg megkérdeznek, hogyan és mit kellene mondani. Nagyjából mára már összeszedtem a gondolataimat, és egy-egy témáról tudok érettebben nyilatkozni.

Mi volt a baj a Perth utáni, vb-ezüstérmet követő nyilatkozattal?
Egy 12 órás repülőút után videónyilatkozatot kellett adnom, a kamerába kellett néznem, és folyton egy szót ismételgettem: nagyon jó volt, nagyon jó volt a csapat, nagyon, nagyon… Többen is megjegyezték, hogy fura volt, és akkor eldöntöttem, hogy kicsit odakoncentrálok, és megpróbálok választékosabban nyilatkozni.

Ez azt kell, mondjam, nagyon is sikerül. Szombathelyen nyilvánvalóan nem volt akkora teher rajtad, mint Máltán, ahol azért sokat vártak tőled. Érezted ezt a nyomást?
Én nagyon élveztem, hogy végre a korombeliekkel játszhattam. Mondta is Gyuri bá, hogy ha egy játékos visszalép egy idősebb csapatból, akkor az nem biztos, hogy feldobja, de én kivétel vagyok, mert élvezem, ha a saját korosztályomban játszhatok. Tényleg így van, hisz a régi barátaimmal szerepelhettem együtt, azokkal, akikkel gyakorlatilag felnőttem. Tudtam, hogy vezéregyéniségnek kell lennem, és hoznom kell a gólokat is. A többiek motiváltak, így nagyon jól éreztem magam.

A negyedik hely ellenére tehát te is úgy gondolod, ahogy a többiek: az összkép pozitív.
Benne volt a játékunkban, hogy Európa-bajnokok leszünk, de borzasztóan szerencsétlen volt nekünk ez a nyár. Végigkísértek minket a blokkról, a kapus hátáról, a kapufáról bekapott gólok. A szerbek elleni meccsen is a 12 kapott gólból 4 ilyen volt, ez demoralizáló tud lenni egy csapatnak. Ráadásul az elődöntőben a fújás sem minket segített igazán. A csapat tagjai a negyedik hely ellenére tudják, hogy a korosztály elitjébe tartozunk, bármikor bárkit meg tudunk verni. A többiek persze kicsit nehezebben emésztették meg a 4. helyet, mint én, hiszen nekik ez volt az első világversenyük. Én már voltam második Perthben és Szombathelyen is negyedik, könnyebben átlendültem. A repülőgépen már azt beszéltük a többiekkel, hogy a szerb, montenegrói, horvát, magyar, olasz ötösből bárki bárkit meg tud verni, bármikor. A spanyol és az orosz válogatott is egy meccsen bármire képes lehet. Nagyon erős ez a mezőny, nincs okunk egyáltalán a szégyenkezésre. Jóval erősebb volt ez az Eb, mint például a 93-as korosztály világbajnoksága, itt egyenrangúbbak voltak a csapatok.

Az U17-es válogatottban is élvezte a játékot (Fotó: Dobos Sándor)

Mindent összevetve a junior vb-t vagy az ifi Eb-t élvezted jobban?
Az U20-as válogatottal rengeteget készültem, a társaság nagy része ugye már Ausztráliában is ott volt. Velük szorosabb barátság köt össze, de az Eb-n meg olyanokkal játszottam, akikkel hét-nyolcéves korom óta együtt edzek, akikkel felnőttem. Őket régebb óta ismerem, távolabbi a barátságunk. Nem tudom eldönteni, mindkettőt élveztem, azt hiszem, akkor tudnék dönteni, ha valamelyiken érmet szereztünk volna.

Igaz, hogy te vagy a junior válogatottba legfiatalabbként bekerült hazai pólós?
Pontosan nem tudom, nekem is csak mondták, hogy talán Varga Dénes volt az, aki ilyen fiatalon bekerült a nála négy évvel idősebbek keretébe. Az egyik edzőm említette, ettől még nagyobb önbizalmam lett, próbáltam még jobban teljesíteni.

Dumi az egyik példaképed, ha jól tudom.
Igen, egyértelmű, hogy a világ egyik legjobb játékosa, ráadásul ki is tűnik a mezőnyből a szemtelen, pimasz megoldásaival. Próbálok is ellesni valamit ezekből, bár nem egyszerű egy ilyen játékoshoz felérni. Mindenkinek követendő lehet az ő pályafutása. Mellette Faragó Tamást és Kásás Tamást említeném, mint példaképek.

Ha már itt tartunk, mit tartasz fő erényednek, így 16 évesen?
Az úszástudásomat és talán épp a pimaszságomat. Egy páran mondták már, hogy úgymond elég „szemét” módon tudok játszani, de nem fizikai értelemben, hiszen nem szoktam ütni és verekedni sem. Inkább kicselezem az ellenfelet vagy elnézős lövésekkel és passzokkal próbálkozom. Ezt nem szeretik.

Nem csodálom. És miben kell még fejlődni?
A legtöbbet a lábtempóban és a kapáslövésben, de mellette igazából mindenben, mert még nagyon az út elején vagyok.

A junior válogatott egyik erőssége volt Manó (Fotó: MTI)

A tavalyi, 2012-13-as szezonban elvileg 91 meccset játszottál - a válogatott tornákat nem számítva. Nem kevés…
Én is számoltam, 80-85 meccsig követtem a dolgot, azután már nem. Elég fárasztó szezon volt, a serdülő bajnokságban, az ifi bajnokságban, a Juniorválogatottban az OB I.-ben, két meccsen a Vasas felnőtt csapatában, valamint az OB I/B-ben az ASI csapatában is kellett játszanom. Ugyanakkor szerintem ez a hasznomra vált, több játéklehetőséget kaptam, így többet is fejlődtem. A legtöbbet a Juniorválogatottal az OB I.-es indulás segített, máig azt gondolom, hogy nem értünk volna el ezüstérmet Ausztráliában és nem biztos, hogy negyedikek leszünk Szombathelyen, ha nem indulunk el. Egy idő után magabiztosságot adott nekünk, hogy folyamatosan nagy játékosok ellen játszottunk. Sokkal könnyebb így fejlődni, mint a velünk egy idős, más nemzetek válogatottjai elleni meccseken.

Tudsz koncentrálni ennyi vízilabda mellett a sulira is?
A pilisvörösvári Friedrich Schiller Két Tannyelvű Gimnáziumba járok, tehát az óráim 60 százalékát németül kapom. Tavaly már volt egy olyan kedvezményem, ami annyit tett, hogy többet hiányozhattam. Szerintem nem vagyok rossz tanuló, a hármas-négyes szintet tudom hozni. Idén magántanuló lettem, igyekszem azért minél többet tanulni, mert a családom azért jól ismer: ha nem vigyáznak rám, akkor el tudok siklani felette. Most itt is bizonyítani szeretnék, mert az életben nem csak a vízilabda a fontos. Így is rengeteget köszönhetek a szüleimnek, amiért támogatják az én és a bátyám pályafutását. Minden meccsemen kint vannak, ott voltak Szombathelyen, Máltán is, nagyon hálás vagyok nekik.

Hova érhet a Vasas ebben a szezonban?
Nekünk jót tehetnek az új szabályok, mert fiatal, gyors, mozgékony játékosok a csapat tagjai. Már most látszik, hogy esetleg a nagycsapatok is bukdácsolhatnak egyszer-egyszer. Egyértelműen szeretnénk négybe jutni a Vasassal.