Balkezes (a keret egyetlen balkezese) és center, méghozzá a legjobb minőségben. Bujka Barbara ellenállhatatlan játékára női válogatottunk is épít - nem véletlenül. Tudja, hogy sok múlik rajta, szereti a felelősséget, szereti magát a vízilabdát. Még úgy is, hogy a védők igyekeznek „leszedni" a fejét...

Sebeket tépek, ha a vébé-múltról faggatlak?
Edzett vagyok, ne aggódj!
Az eddigi öt alkalomból egyszer, a 2013-as barcelonai világbajnokságon akasztottak érmet a nyakadba.
És emellett többek között két kilencedik helyen is van - igen szép eredmények...
Pedig akár egy világbajnokkal is beszélhetnék...
Ja, hogy innen fúj a szél... Túltettem már ezen régen magam, máskülönben megbolondultam volna.
Mi is ennek a pontos háttere? Segíts feleleveníteni azoknak, akik kevésbé tájékozottak!
Miután Németországban éltünk, 2001-től 2004-ig német színekben játszottam. Idővel aztán számítottak rám itthon is, Faragó Tamás felkeresett, hogy kellek, ezért természetesen nem volt kérdés, magyar válogatott sapkában folytatom. A 2005-ös montreali vébére már úgy készültem, hogy a csapat tagja leszek, ám végül adminisztrációs hiba miatt nem utazhattam. A többit tudjuk...
Világbajnok lett a csapat.
Ennek nagyon örültem, de nem tagadom, mérges voltam. Mint kiderült, négy napon múlt minden, ennyivel kellett volna többet kihagynom németként, hogy a FINA áldását adja a szereplésemre. Mindez a kiutazás előtt derült ki, Takit (Takács Orsolyát) hívta fel a kapitány az utolsó pillanatban, hogy mennie kell helyettem.
Alkalomadtán eszedbe jut a történet?
Elengedtem viszonylag gyorsan, a sors így akarta. Máskülönben van még esélyem vébéaranyat nyerni - speciel mostanság ezen dolgozom.
Aki ismer, tudja, elképesztő az a győzelmi éhség, ami téged jellemez. Válogatott szinten tíz év alatt egy Európa-bajnoki aranynak örülhettél. Ne értsd félre a kérdést, kérlek: nem kevés?
De. Sajnos azonban valami hiba mindig becsúszott a gépezetbe. Volt, amikor spanyolfóbiában szenvedtünk, volt, amikor érthetetlenül gyengélkedtünk, ilyen a sport. Ez nem lehet megváltoztatni, ezzel együtt kell élni.

Könnyű? Kérdezem úgy, hogy sokszor láttam, szétfeszít a düh.
Változó. Ugyanakkor pontosan tudod, szinte állandó szereplői vagyunk a világversenyeken az első négy csatájának, amit nem sok válogatott mondhat el magáról. Ez is érték, még ha ezért nem is jár külön jutalom.
Az egyéni címek néha kárpótolnak?
Egyéni címek? Azért nem sok magyar van belőlük… Külföldön inkább. De ne is feszegessük ezt a témát, csapatjáték, együtt sírunk vagy nevetünk.
Ha már így említetted: Rióban talán csak téged nem láttunk sírni a bronzmeccs után, sőt inkább te vigasztaltad a többieket. Pedig azt gondolta volna az ember, hogy nálad szomorúbb játékos aligha volt a vízben, mindent kiadtál magadból, nem véletlenül választottak az olimpia All Star csapatába.
Szomorú voltam, de valamiért ott a vízben, a lefújás után úgy éreztem, erősnek kell maradnom. A többiekkel ellentétben nem gondoltam úgy, hogy a kezünkben volt az érem. Sajnos kulcspillanatokban hibáztunk, ami oda vezetett, hogy végül veszítettünk.
Azért fájt is?
Az öltőzőben már rohadtul, és ez csak fokozódott, ahogy teltek a napok. De a család segítségével ezen is túltette magát az ember.
Az említett felejthetetlen belgrádi diadal estéjén, éjszakáján olyan felszabadultság áradt belőled, amit se előtte, se utána nem tapasztaltam. Felötlött bennem: ez az igazi Barbi?
Jaj, emlékszem. Annyira boldog voltam, hogy végre sikerült, elveszítettem a kontrollt, ami nem sűrűn fordul elő velem. Szeretem, ha tudatosan zajlanak körülöttem a dolgok. Jól éreztem magam, persze, hogy jól éreztem, ám túlzottan elengedem magam.
És ha azt mondom, mennyei volna, ha a vébé utolsó napjának éjszakáján is így történne?
Nyilván arra utalsz, hogy összefüggésben van a győzelem és a magatartásom között - de tudod mit? Nyerjük meg a világbajnokságot, és jöhet a második felvonás!

Mennyi esélyt látsz rá?
Bármi megtörténhet. Bízom bennem, hogy a hazai pálya olyan erőt ad nekünk, amivel képesek leszünk meglepni a világot, még a kétség kívül nagy esélyes amerikaiakat is. Ha összekerülünk velük, a nyomást nem rajtunk lesz. A lányoknak azt mondtam, ellenük úgy kell odaállni, mint Rocky tette a 4. részben, amikor orosz ellen bokszolt. Két fejjel kisebb, a másik erősebb, de mégiscsak elkapta. Persze ne szaladjunk ennyire előre, el kell jutni addig, hogy mondjuk döntőt játszunk velük. 
Mit gondolsz, sok múlik rajtad?
Szerénykedhetnék, hogy a tizenhármunkon múlik, de tudod, hogy őszinte vagyok, így nem felelhetek mást: igen. Vannak kulcsjátékosok, akiknek a játéka meghatározó, közéjük tartozom én is. Ráadásul a keret egyetlen balkezeseként a felelősségem talán még nagyobb, mint korábban.
Ezt szereted, nem? Így tudsz igazán kiteljesedni.
Ez így van. Jól is érzem magam a bőrömben, élvezem Bíró Attila bizalmát, ez pedig erőt ad. Remélem, ennek nyoma lesz a vébén is!
Most, hogy Gurisatti Gréta és Szilágyi Dorka révén két kvázi újonc is bekerült a csapatba, emberileg változott a szereped?
Ha arra gondolsz, figyelek rájuk. Igyekszem megadni nekik minden segítséget, úgymond istápolni őket. Örülök, hogy itt vannak, hiszen megvan bennük az a csibészség, az a potenciál, amivel meg tudjuk lepni az ellenfeleket. Komplettnek érzem a csapatot, szóval bizakodom.
Édesapád ellát még tanácsokkal?
Ez természetes.
Igényled?
Ő a példaképem, szerintem elég, ha ennyit mondok.
Bujka Gábor, a többek között a szöuli olimpián a magyar válogatottal résztvevő édesapád, ha valaki ne tudná.
Azért remélem, mindenki tudja! Jó vízilabdázó volt apu, szívét-lelkét adta a csapatért. Tizennyolc éves koromig ő volt az edzőm, ami azt is jelenti, örökké az edzőm marad. Várom a tanácsait, esetenként a nyugtató szavait. Bármi bánt, vagy csak morcos vagyok, ő mindig képes megnyugtatni. Sok dolga van most, de minimum kétnaponta beszélünk, és természetesen anyuval, a tesómmal, a korábban szintén vízilabdázó Vikivel, illetve a drága nagyival itt lesznek a vébén, drukkolnak majd nekünk.
Mondtad, „Ha morcos vagyok." Gyakran előfordul?
Utálok veszíteni, tehát igen. Ha valamibe belekezdek, akkor azt száztíz százalékon csinálom, máskülönben mi értelme? Tudod, mit mondott a minap Faragó Tonó?
Hallgatlak!
Szó szerint így hangzott el az a két mondata, amivel feldobta a napjaimat, de mondhatom, az egész nyarat: „Tudod, mit érzek, amikor látlak? Itt van valaki, aki szereti a vízilabdát."
Igaza van?
Határozottan! És marha jó érzés, hogy kívülről ezt így látja. Amúgy is szeretek vele beszélgetni, új impulzusokat ad, minden találkozásunkból erőt tudok meríteni.
Alkalmasint magas labda: mit szeret a center abban, ha „leszakítják a fejét"?
Jó kérdés. Talán azt, hogy sokszor okosabb tudok lenni a védőnél. Hogy a játék központja vagyok, sok függ tőlem, sokat tehetek hozzá a csapat eredményességéhez! Azt mondják, ha van kapusod, bekked és centered akkor már nyerhetsz.
Kerül, amibe kerül?
Elég régóta űzöm az ipart, tudom, mivel jár. Megszoktam, hogy aprítanak, de nem hagyom magam.

Fotó: MTI

Amennyiben tizenháromról tizenegyre csökken egy csapat létszáma, még inkább brusztos meccsek következnek?
Remélem, nem vezetik ezt be! Így sem kisasszonyok sportága a vízilabda, de ezzel a tervezettel egyenesen a pankráció felé vinnék. Mi értelme lenne ennek? A vízilabda elvben intelligens sportág lenne, nem pedig erősportág. Néha elgondolkozom, épelméjű vagyok-e, de mint mondtam, szeretem csinálni, tehát megyek a darálóba. Hogy meddig, azt nem tudom, a tokiói olimpia mindenesetre ott lebeg a szemem előtt.
Noha nagyon nyílt ember vagy, nehezen jött össze ez a beszélgetés - edzés, tanulás, edzés. Szövetségi edzőképzés, szegedi egyetemen gyógytornász szak, állandó rohanás. Egyben vagy?
Abszolút. Már csak egy vizsgám van hátra, hétfőn pszichológia, onnantól vége a tanulásnak egy időre. Igaz, ami igaz, év közben többet tanulhatnék, de tudod, hogy van ez. Kétségtelen, feszes lett a nyár eleje, uszodán kívül nem nagyon találkoztam a barátaimmal, de valamit valamiért ugye.
A vébéláz még nem kapott el akkor?
Nem, még nem. De így van ez jól. Van még idő. Szerdától péntekig a Vodafone-kupán már biztosan nő az adrenalin. Fel van az építve, kérem! Aztán meg a Szigeten a vébé előtt talán találkozom még Faragó Tonóval is, aki mond valami szépet, és kezdődhet a játék...

A női válogatott vb-csapata
Kapusok: Gangl Edina (UVSE), Kasó Orsolya (Dunaújváros)
Mezőnyjátékosok: Antal Dóra (Berkeley Egyetem, amerikai), Bujka Barbara (Szeged), Czigány Dóra (UVSE), Csabai Dóra (UVSE), Gurisatti Gréta (Dunaújváros), Illés Anna (Berkeley Egyetem, amerikai), Keszthelyi Rita (UVSE), Szilágyi Dorottya (Dunaújváros), Szücs Gabriella (UVSE), Takács Orsolya (BVSC), Tóth Ildikó (UVSE)
(A játékosok klubjaként azt a csapatot jelöltük meg, amelyből kiharcolták a kerettagságot)

VIZES VB 2017

A NŐI VÍZILABDATORNA CSOPORTJAI

A-csoport: Olaszország, Brazília, Kanada, Kína
B-csoport: Új-Zéland, Dél-Afrika, Spanyolország, Egyesült Államok
C-csoport: Japán, Hollandia, MAGYARORSZÁG, Franciaország
D-csoport: Ausztrália, Oroszország, Kazahsztán, Görögország

JÚLIUS 16., VASÁRNAP

9:30: Olaszország-Kanada
10:50: Brazília-Kína
12:10: Új-Zéland-Spanyolország
13:30: Dél-Afrika-Egyesült Államok
17:30: Hollandia-Franciaország
18:50: Ausztrália-Kazahsztán
20:10: Japán-MAGYARORSZÁG
21:30: Oroszország-Görögország

JÚLIUS 18., KEDD

9:30: Egyesült Államok-Spanyolország
10:50: Új-Zéland-Dél-Afrika
12:10: Japán-Hollandia
13:30: Görögország-Kazahsztán
17:30: Ausztrália-Oroszország
18:50: Kína-Kanada
20:10: Franciaország-MAGYARORSZÁG
21:30: Olaszország-Brazília

JÚLIUS 20., CSÜTÖRTÖK

9:30: Japán-Franciaország
10:50: Ausztrália-Görögország
12:10: Oroszország-Kazahsztán
13:30: Olaszország-Kína
17:30: Brazília-Kanada
18:50: Új-Zéland-Egyesült Államok
20:10: Hollandia-MAGYARORSZÁG
21:30: Dél-Afrika-Spanyolország

További program
Július 22., szombat

A nyolc közé jutásért:
C2-D3
C3-D2
A2-B3
A3-B2

Július 24., hétfő

Negyeddöntő:
A1-C2/D3
B1- C3/D2
C1- A2/B3
D1-A3-B2

Július 26., szerda

Elődöntő:
A1-C2/D3 győztese-B1-C3/D2 győztese
C1- A2/B3 győztese-D1-A3-B2 győztese

Július 28., péntek

Döntő, a 3. helyért