Világbajnok játékosunk minden gyermeknek csak ajánlani tudja, a vízben rengeteg energiát lehet levezetni. Főleg az ilyen pazar tárborokban! Harmincnégy egyesület, három hét, 2400 gyermek, és nem csak igazolt pólósoknak – sőt!

Fotó: Madar Dávid

Nyugodtan mondhatjuk, fantasztikus lehetőség minden szempontból! A Magyar Vízilabda Szövetség finanszírozása mellett, karöltve a Magyar Diáksport Szövetséggel Póló Nyár 2 névre hallgató programot indít, amely során háromszor egy hétben ingyen vízilabda-tábort kínál a gyerekeknek! 34 egyesület szervezi mindezt, melyik egy, melyik kettő, melyik három héten keresztül várja a 14 év alatti fiatalokat, összesen 2400 gyermeket!

A programról, a turnusukról részletesen: itt olvashatnak!

Az esemény arca nem más, mint Decker Ádám, a BVSC növendéke rendre klubcsapatai egyik legharcosabb játékosai közé tartozott és tartozik. A sporthoz való hozzáállásának, kitartásának meglett az eredménye: 2013-ban bekerült a válogatottba, világbajnok lett, Világkupa és Világliga ezüstöket, Európa-bajnoki ezüstöt és bronzot nyert a csapattal (2014 és 2016), majd bekerült a riói olimpiára utazó együttesbe is, amellyel ötödik lett az ötkarikás játékokon. A 33 esztendős védő – aki centerpozícióban is képes a jó teljesítményre – jelenleg az Eger játékosa, és a válogatottal a vb-re készül. Neki tettek fel pár kérdést olyan gyerekek, akik még csak ismerkednek a vízilabdával.

Mi az első emléked a vízilabdáról?
Leginkább az, hogy sokat, hozzávetőleg egy évet csak úsztunk. Idővel elkezdtem kérdezgetni, mikor jön már a labda. Az utánpótlás-kategória első lépcsőfoka előtt azonban, ma már tudom, szükség van az úszás minél jobb elsajátítására, szóval bármennyire nehéz a kezdet, muszáj túlesni rajta.
Azonnal beleszerettél a sportba, vagy szükség volt egy kis időre?
Az említett első év kemény úszómunkája miatt szükség volt némi időre, de amikor jött a labda és elkezdtünk kétkapuzni, gyakorolni a lövéseket, mit hogyan kell csinálni, merre mozogni, már a vízilabda szerelmeseként edzettem.
Gyerekként mi volt a legjobb a vízilabdázásban?
Az, hogy kiszabadultam a korlátok közül, és szabadnak éreztem magam. Az iskolában fegyelmezetten kellett ülni a padsorban, verekedésről szó sem lehetett, míg a vízben meg lehetett őrülni, az energiákat levezetni.
Hány edzésed volt egy héten, amikor általános iskolába jártál?
Elején heti három, hétfő, szerda és péntek délután. Utána a nagyobbak, a serdülők között már minden hétköznap délután tréningeztünk.
Jól ment mellette a tanulás?
Olyannyira jól, hogy Zuglóban megkaptam a jó tanuló, jó sportoló kitüntetést. A Kiss Gergővel és Nagy Viktorral vezetett Modern Sport Akadémiám is azt szoktam a gyerekeknek gyakorlatilag unalomig mondani, hogy mennyire fontos az iskolában jól teljesíteni, hiszen a tanulás és a sport kiválóan egészíti ki egymást! Nekem szerencsém is volt, mert az edzőm minden hónapban elkérte az ellenőrzőket, megnézte a jegyeket, és csak bizonyos átlag felett lehetett edzésre járni. A BVSC-ben ebben a szellemiségben nevelkedtünk, megtanultuk, hogy egymást húzza a tanulás és a sport. Ebben nagyon hiszek!
Mikor döntötted el, hogy profi vízilabdázó leszel?
Tizenhat éves voltam, amikor Gerendás György elhívott az első felnőtt tréningemre a nagycsapathoz – tulajdonképpen akkor végképp megpecsételődött a sorsom.
Voltak nehéz pillanatok, amikor úgy érezted, hogy abbahagyod?
Igen, voltak, holtpontok minden pályafutásban akadnak. Nálam legfőképpen akkor, amikor sorozatban nem sikerült bekerülni a felnőtt válogatottba. Elgondolkodtam, hogy lassan a civil élet felé kellene menni, de végül mindig meggyőztem magam, és adtam egy újabb esélyt a sportkarrieremnek. Végül ez a kitartás kamatozott.
Melyik sportsikeredre vagy a legbüszkébb?
A 2013-ban megszerezett világbajnoki aranyéremre, és arra, hogy sikerült bekerülnöm a riói olimpiára utazó válogatottba. Ezek a legkiemelkedőbb eredményeim, de minden érmemnek tudok örülni.