A magyar leány U17-es válogatott szép győzelemmel és egy 5. hellyel zárta az Európa-bajnokságot. A kapitány értékel.

A kapitány bizakodó a jövőre nézvést (Fotó: MTI)

A magyar csapat tagjainak többsége Isztambulban élete első világversenyén vett részt, így bár az éremszerzés is reális lett volna, olyan nagy probléma nincs ezzel az 5. hellyel. Kiváltképp azért, mert csak két alkalommal (a csoportban a hollandok ellen, majd a spanyolok ellen a négy közé jutásért) kapott ki a válogatott.

Mennyire volt zökkenőmentes, problémamentes a felkészülés az Eb-re? Minden úgy haladt, ahogy eltervezték? – kérdeztük Petrovics Mátyást.
A felkészülésünk az előre eltervezett szakmai terv szerint zajlott. Közben az tapasztalatok szerint variáltam, hozzátettem, elvettem azt, amiket el kellett. Problémánk volt azért bőven, különböző sérülések nehezítették a folyamatos munkát, vagy szűkítették a keretet idő előtt. Ráadásul - bár kalkulálhattam vele, de ettől még tény - két játékosunk mindössze öt napot készülhetett a csapattal, mivel az U20-as világbajnokságon is szerepeltek.

Sokaknak ez volt az első nemzetközi tornája, nehéz volt ez a pedagógiai munkában?
Tizenegy játékos volt újonc, ezért számolhattunk azzal, hogy lesz lámpaláz, izgalom a téthelyzetekben. Igyekeztük erre felkészíteni a csapatot, de modellezni ezt csak a valós helyzetben lehetett. Ennek gyümölcse a következő világversenyen látható majd. Mindenki a megfelelő lelkesedéssel dolgozott, de ez az alap, úgy gondolom!

Mit mondtak Merész András utánpótlásért is felelős szövetségi kapitánnyal a lányoknak a torna előtt, mi volt a célkitűzés?
Kettős céllal végeztük a munkánkat. Az egyik rövid távú volt: mindent beleadva felkészülni, a legjobbat kihozni magunkból, és ha ez elég lesz hozzá, akkor érmet nyerni! A másik, ami nem kevésbé fontos, az a hosszú távú célunk: minél több mostani kerettagból felnőtt válogatottságra is esélyes játékosokat nevelni.

A hollandok elleni vereség mennyire viselte meg a lányokat?
A torna nagyjából reális eredményt hozott. A holland csapat több szempontból is kimagaslott a mezőnyből, egy rossz meccsük volt, ezért lettek bronzérmesek. Az ellenük elszenvedett vereséget profin kezelte a csapat. Köszönhetően a mentalitásuknak és annak, hogy Merész András vezetésével, a felnőtt válogatottnál már bevált coaching segítségével jól tudtuk kezelni a különböző helyzeteket.

Papírforma ez az eredmény?
Talán nem papírforma, de a látottak alapján aznap a hollandok jobbak voltak nálunk.

Mi hiányzott a bravúrhoz a spanyolok ellen?
Nem kellett volna bravúr a spanyolok ellen, mindössze a kínálkozó lehetőségeinket kellett volna kihasználnunk, illetve az emberhátrányos helyzetekben nem álltunk a helyzet magaslatán.

Jobbak ők valamiben, vagy egyszerűen ez így jött ki?
A spanyolok, érzésem szerint nem jobbak nálunk. De például labdatechnikában, a kiélezett helyzetek mentális kezelésében feltétlenül előttünk járnak. Viszont ami leginkább elmondható az előttünk végzettekről, hogy taktikailag komplettebbek, érettebbek nálunk. Elsősorban ebben kell javulnunk, előrelépnünk, meg is tettük az első lépéseket ennek érdekében.

Érezhető valami változás a női vízilabdában a létszámot, a merítési lehetőséget tekintve? Többen kezdenek játszani az utóbbi időben, vagy még mindig túl kevesen?
Bár az uszodákban egyre több leányt, hölgyet látni pólóedzéseken, még mindig nagyon kevesen vagyunk. Hozzánk is két - már a felnőtt válogatottban is bemutatkozott - játékos, Gurisatti Gréta és Horváth Brigitta is csak egy héttel az Eb előtt csatlakozott, mivel az U20-as világbajnokságon is szerepeltek. Ez nyilván nem segíti a korábban említett taktikai felkészítést. Kénytelenek vagyunk hamarabb bevetni a felsőbb évjáratokban a játékosokat, mert alig van tiszta korosztályunk.

Mi lehet a jövője ennek a csapatnak?
Továbbra is a fentebb említett kettős célkitűzés mentén kell haladnunk. Ennek végterméke az kell, legyen, hogy Rióra legyenek versenyképes embereink innen is, a következő olimpiai ciklusban pedig minél többen kerüljenek be a felnőtt válogatottba. Addig pedig utol kell érnünk a nálunk jobbakat és fejlődnünk kell folyamatosan.

Merész András elégedett volt a látottakkal?
Nyilván folyamatosan megbeszéltük a tapasztalatainkat és elemeztük a látottakat. Fontos, hogy vele és Mihók Attilával sok szakmai kérdésben kitűztünk célokat az előttünk álló idényre és a következő felkészülésre is. Ezek sokat fognak lendíteni a korosztályos válogatottainkon.

Hogy érezte magát Isztambulban a csapat mellett?
Nekem ez a feladat mind emocionálisan, mind szakmailag nagyon sokat ad. Jó látni, hogy a játékosok milyen sokat fejlődtek egyénileg és csapatként is a nyáron. Végig kiváló csapatszellem uralkodott, a legnehezebb és legfárasztóbb pillanatokban is. Megértették a lányok, hogy a nemzetközi szinthez mennyivel több munka kell, és zokszó nélkül güriztek végig. Összességében nagyon jó ezzel a csapattal dolgozni!